|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Előzőleg csak 2 részre osztottam fel az első fejezetet, de úgy gondolom, jobb lesz, ha inkább 3 felé szedem, hogy ne legyen sok olvasnivaló egyszerre. (Tapasztalat, hogy a hosszú írásokat nem nagyon olvassák el az emberek -sajnos.)
Gy.
– Várjon. Ez most azt jelenti, hogy amit tegnap éjjel elemeltek az Országházból, az valóban az eredeti, ezer éves korona?
– Mmm… nem egészen, de felfoghatja így is. A lényeg, hogy bár a történelmünk során rengetegszer megpróbálták eltulajdonítani, valahogy mindig visszakerült hozzánk. Most azonban más a helyzet… Most a huszonegyedik században élünk, és már nem hiszünk abban, hogy valaha is visszakerül. Hacsak magunk meg nem keressük.
– Akkor sem értem, miért hozzám fordul – tártam szét a karom. – És azt sem, hogy miért nem indítanak inkább belső vizsgálatot. Lehet, hogy valamelyik… politikus volt.
– Az kizárt – ingatta ismét a fejét. – Természetesen indítottunk belső vizsgálatot is, de én személy szerint feleslegesnek tartom.
– Miért?
– Kisasszony. Igaz, hogy némely politikus jó nagy gazfickó, de ilyet azért egyikük sem tenne. A másik pedig, hogy ez olyan profi munka volt, hogy biztosan nem politikus csinálta.
– Meggyőzött. Egyébként meg nem is érdekes. Azt árulja el végre, hogy voltaképpen mi a fenét is akar tőlem? Nekem lassan vissza kellene mennem, dolgozni – néztem türelmetlenül a karórámra.
Kerekes hirtelen kényelmetlennek érezhette a székét, mert fészkelődni kezdett.
– Nos, van egy kis problémánk a nyomok körül.
– Miféle nyomok körül?
– Hát ez az! – Csettintett az ujjával felbőszülten. – Hogy semmiféle nyom nincs. A rabló semmit sem hagyott hátra maga után. Se egy árva bőrfoszlányt, sem hajszálat, de még egy nyomorult szöszöcskét se! Csupán egyetlen dolog maradt a rabló után, amivel viszont nem tudunk mit kezdeni.
- Mégpedig?
- Egy világos színű lenyomat, amely leginkább egy négyszirmú tulipánvirágra hasonlít. A párna közepén látható, és egészen kicsike, alig lehet észrevenni.
– Hm. Érdekes.
– Ráadásul a videofelvételeken sem látszik semmi. Többször is átvizsgáltattuk a felvételeket. Csak annyit látni rajta, hogy a korona az egyik pillanatban még ott van, a másikban meg már nincs. A felvételekhez senki nem nyúlhatott, azt már szakértők kizárták. Ráadásul a koronaszobát éjjel-nappal figyeli egy őr a kamerákon keresztül, és ő sem látott senkit bemenni oda.
– A koronaszobát?
– Miért, csak nem gondolta, hogy az igazi korona van kibiggyesztve az Országház azon részére, ahonnan bárki lenyúlhatja? Vagy megfoghatja, esetleg kárt tehet benne? Természetesen az csak másolat. De másolatból is csak egy van, úgyhogy arra is vigyázni kell…
– Na, álljon meg a menet – vágtam közbe. – Ezt úgy érti, hogy az eredeti koronát egy kis szobában őrizték, amiről nem tudott senki, a másolat pedig még mindig a helyén van?
– Igen. És?
– Hát akkor nem értem, mi a fenét aggódik? Az emberek ebből az egész ügyből semmit sem fognak észrevenni, hiszen a másolat ott van a helyén, az igaziról meg nem is tudnak. Akkor miért lenne probléma nekik, ha eltűnik? – Kövesdin az idegesség hulláma szaladt végig.
– Figyeljen. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt a koronát. Érti? Vissza kell kerülnie a helyére. Különben… – Na itt kezdett izgalmassá válni a dolog.
folyt.köv. |
|
|
- július 17 2012 08:03:05
Kedves Smith (Katalin)!
Igen, eddig már végigkísértem a történetedet, és már régebben is (amikor ezt olvastam), gondolkodóba estem, hogy vajon, ami mindenki számára látható, az a valódi, vagy a másolat? Van-e egyáltalán másolat, vagy nincs? Jó lenne a végére járni. De még ha ez a regényedből nem is derül ki, akkor is izgalmas cselekménynek nézhetünk elébe!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- július 17 2012 16:04:01
Minden kiderül idôvel. Ismét köszi, hogy olvastál! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
