|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Mikor mondhatja valaki, hogy ő bizony író ?
„Ha irodalomnak, művészinek, és karakteresnek számít, amit elkövet.– mondta kortárs íróbarátom Radnai István.
„Szűk legyen a szó és tágas a gondolat” – mondta Kazinczy.
Örkény István a saját egyperceseiről így beszélt: „Egyik oldalon a közlés minimuma, a másik oldalon a képzelet maximuma.”És valóban… ezek állnak hozzám legközelebb, - örökérvényű szép magyar beszédben előadva, - természetesen!
Lássuk csak, mi az írás szerepe életünkben? Az írás számomra örömforrás!
Elmondhatok bármit, mesélhetek megtörtént, vagy fiktív eseményről is; nem számítok helyeslésre, de ellenvélemény sem szakítja félbe gondolataimat.
Örömet jelent a kigondolt történet sikeres, frappáns megírása. Nagyobb örömet, mintha valaki meghallgat. A géphez – természetesen - csak akkor ülök le, vagy veszek kezembe tollat, ha már kigondoltam, már kész történetem van, csakis akkor.
Többen, többször í r t a k már arról, nem tudnak miről írni…!
Hiába szeretné, az égvilágon semmi nem jut eszébe…
Bocs, de akkor miért vesz a kezébe írószerszámot? Ássa fel a kertet, vagy menjen kutyát kergetni ! - Aki nem tud miről írni, ne írjon!
Elvégre „Hallgatni arany”, - tartja a közmondás. „Némelyeknek az az érdemük, hogy jól írnak, másoknak pedig az, hogy nem írnak!” – mondja egy másik. Nem szerencsés dolog az Olvasó idejét a s e m m i v e l rabolni.
Történeteimet leginkább egyes szám első személyben mondom el, mintha csak velem történt volna… bármiről legyen is szó…
„Szörnyű gyermekkorom lehetett!”- mondta valaki részvétteljesen.
Nem az én életemről szól - válaszoltam.
- Persze, persze…hümmögött, - de láttam kétkedő pillantását.
Mi-tagadás, az egyes szám első személyben való íráshoz kell némi bátorság !- én mégis ennél maradok!
Legkényelmesebb a történetet egyes szám harmadik személyben megírni;
- hogy az Olvasó Ő t ítélje el… (és ne engem!)
Ennél még rosszabb megoldás, ha egyes szám második személyben, felszólító módban, felkiáltó jelekkel tűzdelve beszélünk, bizonyos távolságból, kifejezetten lekezelő stílusban. Az ilyen előadásmód; az Olvasó lebecsüléséről szól.
Én öröm-írónak tartom magam. Amikor a fejemben kész a történet, leülök a számítógéphez, és pillanatok alatt elkészül írásom. Rövidprózás kötetem
Újraélt tavasz címmel, jórészt egyperceseket tartalmaz, de bármelyik antológiában megjelent „örömírásaimat” olvassátok, gondoljatok erre.
|
|
|
- július 30 2012 13:50:11
Kedves Irénke!
Egyetértek az általad leírtakkal. Akinek nem jönnek a szavak, csak gondolatok forognak a fejében, az ne írjon le bármit azért, hogy csak teljenek a "lapok", vagy hogy minél több legyen a verse vagy prózája. Itt vagyok én is egy példának, hiszen már hónapok óta nem írok semmit. Ahogy én ezt mostanában mondom: "takarékra állítottam magam".
Rengeteg a kerti munka, sokszor reggel és este is hordom a vizet kannákban a veteményesre, s örülök, ha néma csurran-csöppen egy kevés kis zápor, hogy legalább 1 nap nem kell öntöznöm. Akinek nincs kertje, annak nincs is ilyen gondja, (irígyelném őket, ha irígy lennék!), azok számolgathatják a pénzecskéiket, hogy meg tudják-e venni a zöldség- és gyümölcsféléket a boltban.
Kertásás helyett most öntözök, gyakorlatilag minden áldott nap, de majd ősszel jöhet a kertásás is.
Öröm-írónak tartod Magad. Ezt el is hiszem készséggel, bár legtöbbször mégsem az öröm hozza ki belőlünk azt, amit meg szeretnénk osztani másokkal, hanem a fájdalom, a bánat, a veszteség. Bár az olyan történeteket, aminek "jó a vége" én is szívesebben olvasom!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- július 30 2012 18:18:46
Kedves Zsuzsanna köszönöm véleményed. Őszinte elismerésem! de a kertásás nem lányoknak való munka! Én már régen felhagytam evvel. Két írásomat ajánlanám figyelmedbe: "Szabadság helyett", és a "Hamistanú" címűt. MIndkettő öröm-írás: legalább annak örülhetek, hogy jól megmondtam !    Szeretettel Irénke |
- július 31 2012 12:14:27
Kedves Irénke!
Örömmel és nagy-nagy figyelemmel olvastam ezt az írásodat is. No látod kedves Irénke, ezen én még nem gondolkodtam el, hogy tulajdonképpen mikor mondhatja magáról valaki azt, hogy író.
Most ahogy így leírtad Radnai István, Kazinczy és Örkény István gondolatait a témáról, úgy gondolom, hogy mindenkinek
igaza van.
Én amikor leülök a géphez - természetesen én is csak akkor, ha a fejemben már készen állnak a gondolatok, szinte várják a kibocsájtást- pillantok alatt kész a próza, vagy novella. Az, hogy mennyire jó az írás, valamelyest azért én is meg tudom itélni, de leginkább az olvasókra bízom a visszajelzések alapján. Én ugyan csak két amatőr irodalmi klubba küldöm írásaimat másfél éve, ezelőtt nem foglalkoztam vele, másirányú elfoglaltságaim miatt egyéb dolgok kötötték le szellemi energiámat. Egyszer mondta - írta nekem valaki, illetve nem is titok, hogy ki, Domokos Bátyám (NDI), hogy hugocskám, benned egy irodalmár veszett el. Mondanom sem kell, hogy a fellegekben jártam, mert akit én maximálisan tiszteletben tartok és adok a véleményére (természetesen a többiekére is) az Ő. Úgy gondolom, hogy nem a két szép szememért, vagy azért, hogy hízelegjen - miért is tenné?- ez volt a véleménye és gondolom az általam "elkövetett" írásokból kifolyólag jutott erre a következtetésre. Igen, elveszett bennem az irodalmár, de jól elveszett. Az az igazság, hogy soha nem vágytam elismerésre, engem maximálisan kielégít, ha látom mind a két irodalmi portálon a számláló emelkedését, még csak az sem érdekel különösebben, hogy kevesen szólnak hozzá. Termszetesen annak végtelenül örülök, ha valaki veszi a fáradtságot és kommentál.
Az egyes szám első személyben "elmondott történetekre" roppant oda kell figyelni, mert az a tapasztalatom, hogy nem mindenki tud elvonatkoztatni. Ezt észreveszem a verseimet kommentáló kedves olvasók között is, és akkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem rólam szól a vers, vagy a novella. De én ezt is megértem, hiszen nem vagyunk egyformák. Ezért szoktam én oda írni, hogy történetem fiktív, de ugyanakkor megtörténhet akár a valóságban is. Én az egyes szám második és harmadik személyt leginkább Tündivel (ihletemmel) kapcsolatosan használom főleg felszólító, felkiáltó módban, mert így nem sértem az olvasót, - melyet a világért sem tennék, hiszen alázatos vagyok és tiszteletben tartom minden kedves olvasómat - Tündit lehet, mert ő én vagyok, ő/én elbírja, elbirom.
Én úgy gondolom, hogy én is nagy-nagy örömmel írok, és akkor amikor a fejemben kész a történet, de olyan is volt már, hogy a végét még nem láttam amikor elkezdem, de mire a vége felé közeledek beugrik a végkifejlet. És mindig beugrik, ha véletlenül nem ugrana be, akkor én ugyranék ki a gépből és törném darabokra a klaviatúrát, de akkor sem folytatnám tovább!
Ugynaígy írom a verseimet is, ha nekem maximum 15 perc alatt nem áll kötött formában szabályos rímeléssel bele sem kezdek. Már csak azért sem, mert ilyen nem szokott előfordulni.
Lehet, hogy nem egetrengető nagy történetek ezek amiket én írok, mivel nem vagyok író - nem is leszek soha -, de engem elszórakoztat, kikapcsol, felüdít - az, hogy az olvasóimat is valamelyest bizonyítja számomra a megnyitások száma. Én ennek végtelenül tudok örülni, jobban mintha ott sorakozna a könyvesboltokban - esetleg a kutya sem venné meg - szépen befűzve, átfűzve, átkötve vagy tudom is én hogyan, ez engem soha nem inspirált. Én szeretek írni, (apukám is ilyen volt) a közvetlen környezetemnek, barátoknak, ismerősöknek kollégáknak, de csupán csak azért mert szeretek...
Irénke, légy szíves segíts! Én így önmagában ezzel a fogalommal, hogy öröm-író, dilemmában vagyok. Légy szíves magyarázd el nekem, hogy mit jelent a szó szoros értelmében ez a fogalom. Én szeretek tanulni mindenkitől.
Én úgy értelmezem, hogy öröm-író vagyok, hogy szeretek írni örömmel.
De ha úgy értelmezem, hogy csak a pozitív dolgokat szeretem írni, ami az örömről szól, akkor nem ilyen vagyok,. Mert én szeretek írni a szomorúságról is a be nem teljesült vágyakról is, ami viszont nem öröm.
Lehet, hogy most ki fogsz nevetni - no de "családban marad", ebben a szép NAPKORONG-családban - de én úgy gondolom, hogy tanulni még 57 évesen sem szégyen. Inkább,mint tudatlanságban fetrengeni.
Várom válaszodat.
Mindazonáltal szeretettel gratulálok gondolataidhoz, örülök, hogy felvetetted ezt a témát.
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- augusztus 05 2012 12:04:37
Kedves Évi! Köszönöm értékes gondolataidat. Hozzászólásod komoly dolgozat Jól feladtad nekem a leckét. Igen, öröm -írónak tartom magam. Ami nem azt jelenti, hogy csak vidám dolgokról írok, nem. Vannak szörnyű írásaim... mint: Állatkínzás és szadizmus..., János világgá megy., Kis hazugságok és nagy csalások., Mit keresek én itt...?, Hová jutottunk...?, Hová lett a szeretet? , Állatkínzás és gyújtogatás., Hazavárlak, Pánik., Védjük magunkat..!
Azután az írással kapcsolatos tapasztalataimat is több egyperces
ben rögzítettem már.
Az egyesszám második személy :amikor az író tegező formában beszél az olvasóhoz."Gondolkozz! Imádkozz! Vezekelj!" Általában pedagógus pályán lévők hiszik magukat az "ügyeletes megmondónak"  A különben jó írásokat is el lehet így rontani.
A nyomtatott szépirodalom maradandó. Ebben a formában jut el többekhez. Nyomtatásban látni egy jól sikerült írást úgyszintén örömforrás. Szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
