|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Életemben először 17 éves koromban találkoztam irígy, gonosz emberrel.
 V
17 éves voltam - fiam már a méhemben fejlődött -, 6 órás munkaidőben dolgoztam a Tűzoltóparancsnokságon, titkárnőként. Azért csak 6 órában, mert akkor még 18 éven aluliakat nem volt szabad foglalkoztatni 8 órában, később fiam születése után ebből kifolyólag nem vehettem igénybe a GYES-t, mert ahhoz pedig 8 órás munkaidő kellett. Nem voltam különösebben kívánós, de néha-néha nagyon megkívántam a zsíros kenyeret és a kiflit sportszelettel. Sportszeletes szendvicsnek hívtam - mert az volt -, no meg is lett az eredménye, mert amire fiamat megszültem 2o kg-al többet mutatott a mérleg, mint előzőleg.
A zsíros kenyérre visszakanyarodva, a parancsokság mellett volt egy kis ÁFÉSZ- üzlet, élelmiszerbolt, ott dolgozott alkalmazásban a keresztanyám és a keresztapám, kereskedők voltak. A keresztanyám végtelenül kedves, jólelkű, vidám, humoros természetű, nagyvonalú ember volt. (Ő volt apukámnak a testvére) No nem ilyen a keresztapám. Fösvény, irígy, gonosz ember volt, a gyerekeket kifejezetten utálta, neki nem volt egy sem, talán azért? Nem tudom.
Egyik nap munka közben megint rám jött a kívánós időszak, gondoltam átszaladok a kis boltba, kérek egy szelet zsíros kenyeret a keresztanyámtól. Igen ám, csak ő akkor nem volt ott, csak a keresztapám. Pénzt nem vittem magammal, mert nem kellett, hiszen egy szelet zsíros kenyeret, vagy 1 sportszeletes szendvicset a keresztanyám minden nap adott nekem.
Ingen ám, de Jankó (így hívták keresztapámat) nem volt ilyen jószívű, mondhatnám azt, hogy irigysége, fösvénysége mellett egy kicsit (nagyon) bunkócska volt.
- No mi kell már megint Te lány?- mondta hideg, közönyös tekintettel rám meredve.
Fiatal voltam, tapasztalatlan és az emberi közönnyel, bunkósággal még nem igen találkoztam, de általa megtapasztaltam.
Kedvesen mosolyogtam rá - mint mindenkire -én csak a jót feltételeztem mindenkiről (róla is) no de ekkor jött a döbbenet.
- Keresztapám kérek szépen egy szelet zsíros kenyeret, keresztanyu is szokott adni.- mondtam kissé félőn, de már meg is bántam, hogy kértem tőle. Azt a tekintetet soha nem fogom elfelejteni.
Úgy nézett rám, mintha anyját apját megöltem volna, úgy stírölte a méhemben fejlődő kicsi magzatomat, - mely már domoborodott a ruhám alatt-, mintha örödögöt, vagy szörnyet látna.
Olyan megvető pillantást lövellt felém, hogy potyogtak a könnyeim.
- Nem adok zsíros kenyeret, mit gondolsz, ki fogja azt kifizetni, ez nem járja, hogy te minden nap ide jössz zsíros kenyeret zabálni! - korholt a keresztapám. Ekkor lépett be a boltba keresztanyám. Rettenetesen leteremtette a férjét, engem átkarolt, zokogtam, hiszen ilyen atrocitás, megszégyenítés fiatal életemben még eddig nem ért engem. Vigasztalt a keresztanyám és elkészítette a zsíros kenyeret is és a sportszeletes szendvicset is, összeszedtem magam, visszamentem a munkahelyemre, de már nem kellett a zsíros kenyér, a sportszeletes szendvicset elmajszoltam, de most először és utoljára keresűnek éreztem a csokoládét. |
|
|
- július 31 2012 10:39:00
Írásodhoz gratulálok!
Sok családban létezik a szituáció; a szeretett rokon jóindulatú és kedves, a társa pedig rosszindulatú bunkó. Mi azért "vagyunk" hogy [b]ezt is [/b]megírjuk, hátha valaki magára ismer... (?) Írtam hasonlóról én is, de mivel az illető [b]nem olvas, [b]végül mások [/b]i[b]smertek rá ...![/b]   |
- július 31 2012 10:55:25
Kedves Irénke!
Szeretettel köszöntelek kis szösszenetemnél és köszönöm a gratulációdat. Én szeretek ilyen életből kimerített történeteket írni, még akkor is ha nem valós, csak kitalálom, mert úgy találom ki, hogy az akár meg is történhet(ne). Egyébként a bunkó, a buta, soha nem tudja magáról azt, hogy bunkó, nem érzi, egyszerűen nem, mert nincs annyi esze, hogy felfogja.No igen, ha élne még a keresztapám, ő sem olvasná el, mert ő bunkó volt és még ráadásul rosszindulatú, irígy. A felesége pedig tudta, hogy ilyen, apukám mindig kérdezte tőle, hogy "hugocskám, te egy értelmes, iskolázott nő vagy, intelligens, életvidám, hogy a fenébe tudsz ezzel az emberrel élni?" Soha nem kapott rá választ, hogy miért, a fene tudja. Második házassága volt Jankó a keresztanyámnak, neki sem volt gyermeke, Jankónak meg főleg nem kellett volna soha, valahogyan összetalálkoztak, hogy mi volt a motiváció, hogy mégis csak vele élt a fene tudja.
Mindenesetre én ezen ominózus eset után nem rajongtam érte, sőt! gondolhatod!
Aztán lehet, hogy végül is megbánta, vagy keresztanyám hatott rá, de ezután ha bementem a boltba, mindig megkérdezte, hogy "kislányom mit adjak, van szalámi is, parizer is, nem kérnél?"
Már hogyne kértem volna, de mégsem kértem! Tőle nem! Keretanyámtól pedig nem kellett kérni, ő adta rögtön.
Különben az a lényeg, mint ahogy Te is írod Irénke valaki csak ráismer a környezetéből.!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- július 31 2012 11:37:27
Évikém!
Történeted nagyon meghatott. Te szinte még gyerek-lány voltál. Hogy ez az ember milyen szívtelen irígy alak volt, megdöbbent. Egy kis rokonnal így bánni, de még egy idegent sem küldenék el ha éhes és tőlem kérne egy kis zsíros deszkát.
Élethűen írtál erről a rokoni kapcsolatodról. Nagyon tetszenek nekem is az életből merített történeteid. Annyira egyszerűek, de emberiek.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Marika |
- július 31 2012 12:49:03
Marikám!
Nem voltam én a szó szoros értelmében éhes - vagyis ehettem volna szalámit is, meg parizert is, mert keresztanyám azt is szívesen adott volna - de nekem speciel - vagy gyermekemnek ott a pocakomban? - zsíros kenyérre "fájt a fogam". Azt kívántam, no meg a sportszeletes szendvicset. Tudod milyen finom volt az? Imádtam! No most biztos nem enném meg, hacsak nem kerülnék másállapotba! De az már kizárt!
Egyébként rohadt irígy volt tényleg, nem szerettem.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál kedves véleményeddel, mindig várlak és mindig érdekel a véleményed.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- július 31 2012 18:23:44
Barátnőm!
Nagyon kedves a novellád! Életszerű!
Gratulálok: Pircsi |
- július 31 2012 20:43:33
Kedves Barátnőm!
Nagyon örülök Neked, és nagyon szépen köszönöm, hogy megtekintetted írásomat.
Szeretettel: Évi. |
- július 31 2012 23:44:55
Kedves Évi!
Érdeklődve olvastalak újfent. Meglepett, ilyen volt veled a keresztapád.
Élethű írásra bukkantam.
A zsíros deszka és a sportszelet jöhet .
A sportszeletes szendvics az milyen? A sportszeletes csoki és szendvics keveréke, vagy micsoda?
Szeretettel:
Imre |
- augusztus 01 2012 04:46:00
Kedves Imre!
Örömmel vettem látogatásodat prózámnál.
Milyen a sportszeletes szendvics?
Finom - volt - akkor nekem másállapotban. Egy kifli vagy zsömle kettévágva és a kettő közé helyeztem a sportszeletet, mintha sonka, vagy bármi lenne a szendvicsben a betét, de itt sportszelet volt. Egyébként nagyon szerettem az édességet, a sportszelet talán túlságosan is édes volt, de a kiflivel pont jó volt.
Jó kalóriadús, hízlaló "étek" aki hízókúrát tart ajánlom figyelmébe. Szénhidrát a javából.
Igen a keresztapám egy rettenetesen önző, egoista, irígy ember volt. Nem szerettem, a mai napig sem szeretem az irígy embereket.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Évi.
Gyere máskor is! Csináljak Neked egy "sportos szendvicset mire érkezel? Egy szavadba kerül!
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 01 2012 07:31:15
Kedves Évi! A zsíros kenyeret én is nagyon szeretem, pedig gyermekkoromban gyakran csak az volt. Az irigyektől pedig mentsen meg az Isten minden jó lelkű és kedves embert. Tetszett az írásod, nagyon is.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- augusztus 01 2012 08:41:07
Kedves Marika!
Szeretettel köszöntelek prózámnál és végtelen nagy öröm számomra, hogy megtiszteltél kedves véleményeddel.
Maximálisan igazad van, hogy az irigyektől mentsen meg az Isten mindenkit, akinek szép a lelke. Nagyon otromba emberi tulajdonság az irigység, én az utolsó filléremet odaadnám bárkinek, aki kérné, no egyedül az irigy embernek nem. Mert tutira az is kérhetné, hogy neki még több legyen!
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 01 2012 17:23:08
Kedves Évike!
Igen nagyon megsajnáltalak! 17 évesen az ember lánya még igen érzékeny lelkületű, főleg, ha gyermeket is vár!
Éppen tegnap ettem én is zsíroskenyeret paradicsommal. Nagyon finom volt!
Az irígy embereket én sem szívleltem soha életemben!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 01 2012 18:57:11
Kedve Zsuzsikám!
Gondolhatod, az egyébként is mimóza, érzékeny lelkivilágomnak - főleg olyan fiatalon, másállapotban - mennyire rosszul esett az az önző viselkedés.
Óh, az nagyon finom zsíroskenyér paradicsommal, paprikával isteni. Én is nagyon szeretem.
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 01 2012 23:22:58
Kedves Évi!
Akkor jóra gondoltam.
Bizony attól aztán lehet hízni Nekem azonban a "szerény kilóimból " le kell adnom párat.
Szívesen voltam itt: Imre |
- augusztus 02 2012 07:06:27
Kedves Imre!
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél, le kell adnod pár kilót azt mondod, én úgy gondolom, hogy egyik sem könnyű. Sem a fogyókúra, sem a hízókúra.
Volt egy kollégám, akinek viszont mindig azzal volt a problémája, hogy híznia kellett volna mert nagyon sovány volt, és nem tudott. Hiába ajánlottam neki ezt a kitünő receptet - kalóradús étrendet - olyan rosszul működött az anyagcseréje, hogy semmit nem raktározott el a szervezete, azon nyomban távozott kis idő múltán a szervezetéből a tápanyag. Az sem lehetett jó dolog, mert sokat evett, de minek?
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 04 2012 09:07:17
Kedves Évi!
Szívesen.
Egyik sem könnyű téma.
Szeretettel: Imre |
- augusztus 04 2012 16:33:53
Kedves Külső Olvasóim (Vendégeim!)
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten túlléptem a négyszázas határt, melyet Nektek köszönhetek.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 04 2012 18:19:09
|
- augusztus 04 2012 18:41:15
Szia kedves Imre!
Örülök, hogy újra itt voltál!
|
- augusztus 05 2012 17:32:18
Kedves Évike!
Talán - fiatalon - naívabbak vagyunk és hiszünk az emberekben. Ahogy olvaslak, az emlékek felsorakoznak bennem. Bizony, sok élettörténetem lenne nekem is. Ma is érdeklődéssel, szeretettel olvastalak. Ölellek szeretettel: Szomorúfűz |
- augusztus 05 2012 19:11:53
Kedves Margitka!
Én bátran ki merem jelenteni magamról, hogy ugyanolyan naív vagyok 57 éves vén fejemmel, mint l7 évesen, csak az élettapasztalatom nagyobb, amely talán párosult egy kis bölcsességgel, de nem biztos! Én ugyanúgy hiszek most is minden embernek, mint 17 évesen. Lehet, hogy én akkor totál hülye vagyok, de akkor is ilyen vagyok.
Nagyon szépen köszönöm értékes, kedves véleményedet, mindig szeretettel látlak és várlak!
Miért nem írod meg az élettörténeteidet? Én biztos, hogy szívesen olvasnám.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- augusztus 08 2012 08:33:58
Végtelenül örülök kedves Vendégeim, olvasóim, hogy már 653 megnyitásnál tartok - melyet ismételten Nektek köszönhetek - ilyen rövid idő alatt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
