|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Nem tudom, hogy ez a döglesztő hőség teszi-e ismételten, vagy egyébként és meghülyültem volna, a fene tudja...
 V
Kemény elhatározásra jutottam. Leszokom! Le én az anyám úristenit! Mit képzelek én magamról? Még hogy nem tudok leszokni, persze, hogy nem, dehogynem!
Három napja jutottam erre a kemény elhatározásra. Akkor kezdődött megint a nagy hőség, pedig már azt hittem, hogy vége. Nekem, nekem lesz végem, ha nem dobtok nekem rögtön egy szál cigit.
Ez a harmadik nap. Egy szálat sem szívtam, elhatározásra jutottam, hogy leszokom, különben is drága - no az egészségemnek nem árt, hiszen 4-5 nyomorult szálat szívtam naponta az semmi már a doki is megmondta, hogy az még belefér, hogy mibe, hát mit tudom én - 72o.- kemény forint (hogy nem kemény, nem baj, csupa fémszázasból, dehogynem!) 72o.-Ft-om megmarad ötnaponta. Hú micsoda nyereség.
72o.-Ft, gondolkodom, mi a fenét is tudok én abból venni, ja eszembe jutott, egy éles kanyart itt a lépcsőházban futva lefelé lift helyett. No igen ám, de fájós térddel hogyan? Futni? Tipegni! No de akkor meg megmarad a kemény 72o.-Ft-om ötnaponta. Nem baj, összerakom, előkeresem az unokáim malac-perselyét, abba fogom beledobálni jó messziről, legalább a célbalövést vagy dobást is gyakorolom, rám fér! Hogy mit tudok majd belőle venni mondjuk egy év múlva, ehhez elő kell vennem a kis mechanikus számológépemet, mert fejbe azért nem tudom kiszámolni, hiszen, hogyan, matek kettessel? Nem megy. No mindegy, most nem érek én rá azzal foglalkozni, mert különben is olyan ideges vagyok, harmadik napja, egy szálat sem szívtam, az elvonási tünetek már jelentkeznek. Azon gondolkodom, hogy leosonok egy-két csikkért a parkba, no de hogy néz az ki, no nem ezt a gondolatot gyorsan ki is verem a fejemből. Gondolkodom. Eldugtam én egy doboz cigit magam elől, de amikor eldugtam nem jegyeztem meg, hogy hová. No jól van, így kell nekem, vegyem be azt a rohadt cavintont minden este, hogy a frász törjön ki engem, mindegy már kitört, nem fohászkodom tovább.
Harmadik nap. Gondolkodom, azért jól birom, csak ne lennék ennyire ideges. Mit tegyek? Átosonjak a szomszédba könyörögjek egy szál cigiért? Hogy néz az már ki? Háromszor meglódulok, no persze kicsit gyorsan, hogy a férjem ne vegyen észre, de észrevesz. Mindig itt csámborog az előszobában amikor nekem feladatom lenne.
- Mit settenkedsz itt kedvesem, min töröd a fejed?- kérdezi kedvesen, de látja rajtam, hogy tök fölöslegesen kommunikál velem, mert nem biztos, hogy eljut a tudatomig.
- Nem settenkedek, menj az utamból, Te lófrálsz itt mindig utánan, folyton a nyomomban vagy, hagyjál engem, engedj utamra, menj be a szobádba, nézzed a TV-t, vagy ülj a gép elé, no oda nehogy merészeljél ülni, mert mindjárt elvégzem a feladatomat és jövök! Meg ne próbálj leülni! - mondom férjemnek egyszuszra, de már húzom a papucsomat. Kulcs a kezemben, kilibbenek a lépcsőházba. Hallgatózok - nem szokásom, de most megteszem, most speciel lesajnálom az illemszabályokat - vendégek vannak a kedvenc szomszédainknál. Ott egye meg a fene, azért mégsem mehetek be ilyen állapotban egy szál cigit kérni, nagyon égő lenne, hát micsoda dolog ez. Összeszedem magam, visszasomfordálok a lakásba, a férjem nézi az olimpiát, azt is ott egye meg a fene ahol van, engem nem igazán érdekel, csak egy szál cigaretta lenne itthon. Hova a francba dughattam magam elől, komolyan mondom, most már nagyon haragszom magamra. A férjemre is! Sőt az egész világra! Nincsen cigarettám. Akaraterőm sincs! Ez a harmadik nap. Öltözöm. Hova-hova, hát a közértbe cigiért. De nem megyek mégsem! Levetkőzöm. Mit is akartam én írni? Most bezzeg Tündi sem segít, megint elkolbászolt valahová, lehet, hogy a fürőszobában van ebben a hőségben. Mindig ott van, ott egye meg a fene őt is ahol van. Meg engem is! Engem jobban! Azért jobban, mert én voltam az értelmi szerzője ennek az oltári nagy baromságnak, hogy leszokom a cigiről. Hát hülye vagyok én? Hát hülye! Teljes mértékben hülye! Úgy kell nekem! Dögöljek meg, üssön meg a guta!
Eddig jutok gondolataimban, nem érdekel most a számítógép sem, a monitor sem, a kalviatúrát ebben a pillantban fogom darabokra törni, az egeret már elhajítottam a szoba legtávolabbi sarkába, becsúszott a szekrény alá, hogy hogy a francba fogom azt onnan kihorgászni, még rejtély. De valószínű, hogy először is spárgába kell leereszkednem, majd szép lassan bekúszni a szekrény alá, mert a kis dög beszaladt a legtávolabbi sarokba, hogyan fogom elérni, nem tudom, de ezen is törhetném a hülye fejemet, hogyha nem gyötörnének az elvonás tünetei.
Kissé magamhoz térek, most eszembe jutott egy kis szösszenet, leírnám, mert Tündi is kimászott már a fürdőszobából diktálna, de klaviatúra darabokban, monitor fekete színt mutat - soha nem szerettem a fekete színt, vagy igen, tudja már a fene - egér a szekrény alatt, no jól van ebből ma már nem hogy próza, egy kis pötty, mely csak egy kis szösz sem lesz azt garantálom magamnak.
Férjem benéz hozzám, konstatálja az őrült helyzetet, nem vár tovább. No nem a mentőt hívja, nem, hanem elővesz egy doboz mentholos cigarettát - amit én dugtam el jó helyre, persze, annyira jó helyre, hogy kiment a filkóból (az a rohadék cavinton az oka) és laza csuklómozdulattal felém kanyarintja a cigarettát.
Úgy merednek a szemeim a cigarettára - persze látom magam lelki szemeim előtt, no meg nem kell látnom magam, elég, ha ránézek Tündire, hiszen ő én - mintha kisértetet látnék. Gyorsan elkapom, megszorongatom, szaglászom - jó mentholos illata van az anyja úristenit, szeretem -gyorsan megszabadítom a tetejét a kis celofán zárjától, remegő kézzel - megdöbbenek kissé, tutira úgy remeg a kezem mint az alkoholistáknak az első pohár ital előtt - megpróbálom kivenni az első szálat, de nem sikerül. Mérgemben már majdnem összetaposom az egészet, amikor a férjem a segítségemre siet.
Kivesz egy szálat, belehelyezi a pofámba, kitessékel az erkélyre, tüzet ad, leültet a megszokott helyemre ahol dohányozni szoktam és magamra hagy. Mit ne mondjak - nem mondok, mert úgysem tudom leírni Nektek kedves olvasóim azt az élvezetet amikor az első slukkot eregetem kis pofámból - pillanatok alatt elszívtam egymás után ötöt. Közben Tündi hozta a kávékat, most már kezdett oldódni a feszültség. Meleg van mint a dög az erkélyen, de most nem érdekel, addig innen be nem megyek, amíg ki nem élvezem a dohányzás összes pillanatát.
Késő este van, már látom a csillagokat, mert már látok is, jót tett a cigaretta-szünet, büszke vagyok magamra, három napig azért hősiesen megküzdöttem a kisértéssel. Boldog vagyok, egymás után szívom a cigarettákat, és egyszer csak hopp, nem tapint többet az ujjam a dobozban. Elszívtam, az anyám úristenit elszívtam az egész dobozzal. Most mi lesz velem? Besomfordálok a szobába, és beugrik, hogy hová dugtam el magam elől a cigarettát.
Megtalálom, isten bizony a fejem alá teszem, azzal alszom, azzal kelek majd hajnalban, hogy megírjam a szösszenetemet. Az egér majd kijön magától, úgyis tudom. |
|
|
- augusztus 04 2012 15:09:15
Évikém még nem tudtam magamat öt percre sem egyfolytában a gép elé tenni. Szökdécselek, mint a zerge a konyha és a gép között.
Nagy kár lett volna kihagyni ezt a remek kis önmarcangoló vidám-hangulatú írásodat.
Olyan élvezettel olvastam, hogy ha én most dohányoznék biztosan rágyújtottam volna. A habos kávé azonban nem maradhat ki. Én ezzel kényeztetem magam, no meg csokival. Látod másoknak is vannak szenvedélyei.
Cigizz csak, már a versednél is írtam. Mértékkel semmi sem árt. Én inkább a térdedért aggódom, mert hogy tudsz lefutni cigiért, ha nehezen mozogsz?
Most valóban ott voltam veled "nehéz helyzetedben",
Remekeltél megint, gratulálok: Marika  |
- augusztus 04 2012 16:31:07
Köszönöm szépen Marikám, hogy temérdek teendőid mellett ide látogattál kedves véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 05 2012 03:10:45
Marikám! Köszönöm, hogy aggódsz a térdem miatt, de már megoldottam, kijelöltem a dugihelyeket és térképen jelöltem az útvonalat, úgy hogy nem lesz több ilyen, csak el ne felejtsem, hogy hová teszem a térképet.
Szeretettel: Évi |
- augusztus 05 2012 11:33:59
Kedves Évike!
Én is élvezettel olvastam a történetet, hogy mennyire szenvedél a cigihiány miatt. És megmondom őszintén, azért drukkoltam, hogy ne találd meg a dugicigit, és hogy teljen még el jó néhány nap anélkül, hogy rá tudnál gyújtani. Kicsit szomorú vagyok amiatt, hogy nem így történt, mert férjed a szenvedéseid közepette a segítségedre sietett! Még náhány nap, és leszokhattál volna a dohányzásról. És gondolom, azt a 720.- Ft-ot (nem tudom, milyen időközönként vetted a cigarettát), összegyűjthetted volna, hiszen mindig van helye a pénznek.
Én is inkább a térded miatt aggódnék, (nálam is előfordul jobb térd és jobb váll fájdalom már rendszeresen), de mindig azzal nyugtatom magam, hogy ha bármi fáj, az nem a dohányzástól van! Igaz, hogy fiatal éveimben sokaknak a dohányfüstjét szívnom kellett, de az már régen volt!
Ha mégegyszer megpróbálod a leszokást, legyél egy kicsit kitartóbb!Én ezt kívánom Neked, szívből és őszintén!
És akkor majd a leszokás folyamatáról írsz nekünk hasonló jó történetet, mint ez a mostani is.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 05 2012 13:17:34
Kedves Zsuzsika!
Én ugyan nem szívok sokat - napi 5 szál (maximum) mentholos kis vackot, a kávéim után. De elképzeltem, hogy így szenvednék, ha úgymond "láncdohányos" lennék. Egyébként amikor még dolgoztam, akkor kb. 1o szál volt a maximum, de mire haza értem a munkból egyetlen szál cigarettám sem volt a húsz szálból, mert pontosan a leszokásban lévő kollégáim kérték - mit kérték, szinte könyörögtek, hogy hadd szívjanak az enyémből, tutira nem érdekelte őket az sem, hogy mentholos - el nap mint anap a megmaradt 1o szálat. Nem voltam irigy soha, mindig odaadtam nekik - bármit - és a nap végén azon nevettünk, hogy mondták nekem, hogy "Évi, azért a pofátlanságnak nincs határa nálunk, ugyanis leszokásban vagyunk, nem veszünk magunknak a tiédet meg elszívjuk", én csak nevettem rajtuk, másnap már úgy jöttek, hogy Évikém a "dohányzó készletünkből ismételten csak pofánk van, sem cigi, sem gyufa, megkínálsz?" Természetesen megkínáltam őket, sőt, ott hagytam az asztalomon és már mondtam nekik, hogy nekem hagyjatok 1o szálat a többi a tiétek.
No azért nem lett ebből rendszer, mert akik mindig jöttek kérni, újból visszaszoktak, illetve le sem szoktak.
Úgy hogy nem valószínű, hogy erről az 5 szálról le fogok szokni - le tudnék ha akarnék egyébként, de nem akarok - mert nem.
Köszönöm, hogy aggódsz a tédem miatt, no az nem fikció, de lesajnálom, térkép a helyén, ha én el is felejteném a férjem megtalálja, illetve ő evidenciában tarta, hogy hová is tettem. Úgy hogynagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál.
No azért egy kicsit neheztelek rád, hogy azért drukkoltál, hogy ne találjam meg!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennél a prózámnál is megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 07 2012 16:21:55
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan megtekintettétek írásomat.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
