|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_"Addig maradsz, ameddig kedved tartja, engem nem zavarsz"
Amikor Vera kinyitotta szemeit hűséges barna szempár meredt rá, két tappancsát Vera melleire helyezve és bőszen nyaldosta kezeit. Igen, most már emlékszik, Ő az a csodálatos barna szemű lény, akinek a tekintetéből annyi szeretet, alázat, és értelem sugárzott az éjjel ott a Duna-parton. Igen, ő az, aki megmentette az életét, ezek a gyönyörű barna szemek, mintha azt mondanák, hogy maradj itt velünk, Zoltán a gazdim úgyis olyan magányos, én megszerettelek, úgy látom, hogy te is szeretsz, kérlek, most vigyél le egy kicsit, hadd végezzem el a dolgomat... Amíg ezek a gondolatok tornyosultak Vera agyában - melyet Lady kutya tekintetéből kiolvasott - gyorsan magára húzta nadrágját, keresett egy pólót - egy kicsit nagy volt rá, de ez most nem számított - gyors pillantást vetett a ponyhapulton heverő cetlire melyen ez az üzenet állt:
"Addig maradsz, ameddig kedved tartja, engem nem zavarsz, szépen kérlek, vidd le Ladyt egy sétára reggel és délután, este 7 körül itthol leszek. Érezd jól magad, a frigóban találsz némi ennivalót, a mélyhűtőben húst, ha ne talán tán főzni lenne kedved. Üdvözlettel: Zoli"
- No de gyere Lady, futunk egy kört, rám is rám fér egy kis friss levegő, neked pedig úgyis menned kell! - intett a kutyának, aki nyomban öröm ugatásban díjazta kis barátnője tetteit.
Amíg futott Ladyvel egy kört, emlékek özöne öntötte el, mely nem fájt annyira. Tulajdonképpen jól érezte magát. Örült, hogy élt, örült, hogy Lady és a gazdája Zoltán rátaláltak, felszabadultan lélegzett, most értette meg, hogy mekkora feszültségben és gúzsba kötve élt Gábor mellett. Hiszen Gábor már rég nem szerette őt, ő még érzett iránta némi szeretetet, még vissza tudta volna fogadni, még szeretett volna szeretkezni vele, szeretett volna hozzábújni, beszélgetni órákon keresztül mint kapcsolatuk elején, de Gábor erre már nem volt képes. Igen, most jól érezte magát, újból élt, újból önmaga lehetett, nem kellett Gáborhoz alkalmazkodnia.
Miután játszott még egy ideig a kutyával - kavicsokat dobált neki, amit aztán hűségesen visszahordott Lady újdonsült kis gazdijának - szépen lassan elindultak visszafelé a lakásba. Amikor beértek az ajtón, Lady egyből a fürdőszobába osont és várta, hogy kis gazdija megmossa a lábát. Nagyon helyes, - állapította meg magában Vera - így is kell, ügyes vagy Lady-lány. Körülnézett az egyébként takaros kis lakásban, csak úgy gondolta, hogy ráférne egy alapos nagytakarítás. Gondolatait tett követte, csodálatosan tisztává varázsolta a lakást potom két óra alatt. Boldog volt, boldog volt, mert végre szabadnak érezte magát. Gondolta, meglepi a férfit egy vacsorával. Közülnézett a mélyhűtőben, kivett egy adag sertéskarajt, igen, rántott húst fog csinálni burgonyával. Gábor nagyon szerette, de az utóbbi időben már az sem érdekelte.
Hozzálátott a főzéshez hat órára készen is volt mindennel. A takaros kis főzőfülkét is rendbe tette, szépen megterített az egyetlen szobában, és várta Zoltánt. Finom rántott hús illata terjengett a levegővel, Zoltán éhes volt, de amint egyre közeledett a bejárati ajtaja felé, érezte, hogy ez az illat tőle jön, az ő lakásából.
Kulcsaival matatva, egyszer csak kitárult előtte az ajtó. Vera ott állt mosolyogva, hosszú szőke haja loknikban omlott gyönyörű vállára, még mindig Zoltán pólója volt rajta, melyet összetűzött gémkapoccsal, hogy ne legyen olyan bő rá, de nem ez volt a fontos most. A mosoly és a gyönyörű tekintet - mely megbabonázta Zoltánt - éjjel nem láthatta, hiszen könnyek között vergődő, gyötrődő női arcot látott csak, akin segítenie kell. De ez most más volt. Megérintette Zoltán szívét lelkét.
- Gyere kedves Zoltán - kis pukedlit lejtett Vera-
itt a terülj,terülj asztalkám csomagküldő szolgálat! Foglalj helyet, máris tálalom a vacsorát! - mondta mosolyogva Vera. Zoltán gyorsan kezet mosott, átöltözött kedvenc otthoni melegítőjébe és asztalhoz ült. Nagyon élvezte ezt a helyzetet, nagyon finom volt a vacsora, nagyon jól érezte magát, és nagyon megkedvelte a lányt. Valahogyan olyan érzés kerítette hatalmába, mintha mindig ismerte volna, annyira egy hullámhosszon voltak, nagyon sokáig beszélgettek vacsora után, amikor 22.oo óra körül megszólalt a kaputelefon.
- Igen Kovács lakás, jó estét, igen ide kérem felhozni.- mondta Zoltán kinyitva a bejárati ajtót. Vera nem tudta mire vélni a helyzetet, csodálkozó tekintettel nézett Zoltánra.
Megérkezett két szállító és egy fotelágyat hoztak be a picinyke szobába.
- Verácska, ez lesz az én ágyam, mert mondanom sem kell, hogy nagyon kényelmetlen volt a fürdőkádban aludni, nem tudtam magam kipihenni és nekem dolgoznom kell. Hiszen most már itt vagy te is nem csak Lady, gondoskodnom kell rólatok. - mondta a férfi nagyot ásítva és elvonult a fürdőszobába zuhanyozni. Vera megágyazott, a férfinak a fotelágyra, magának a heverőre, ahol előző éjjel is aludt. Jól érezte magát, gondolkodott. Mennyivel másabb ez a férfi, mint Gábor. Habár Gábor is ilyen kedves, rendes volt kapcsolatuk kezdetén, egészen addig, amíg meg nem jelent régi első szerelme.
Mindegy, ezen már nem töri a fejét gondolta, örült, hogy él, örült, hogy megszünt a társas magány. WC-re kell mennie, no de a WC és fürdő egy helyiségben van, hogyan, hogyan rontson rá a férfira, a zuhany csobogásától nem hallotta Vera hangját, hogy arra kérte siessen. Verának meg sietni kellett, nem tudott mit tenni, be kellett, hogy lépjen a fürdőszobába, miután elvégezte a dolgát, kezet mosott, kissé megállt a zuhanyfüggöny előtt, melyen átrajzolódott Zoltán tökéletes izmos teste, mint egy görög szobor - gondolta Vera - szívesen nézte ezt a csodálatos testet. Érezte, hogy vágy keríti hatalmába, nem, ezt nem szabad, Vera, térj észhez, hiszen te nem vagy ilyen, nem, tűnjél innen kifelé nagyon gyorsan, korholta magát, de egyre közelebb lépett a zuhanyfüggönyhöz. Nem tudott parancsolni vágyainak, amit az esze diktált, azt rég elfelejtette, semmi másra nem tudott koncentrálni, csak a vágyra, mely egyre erőteljesebben késztette cselekvésre. Hirtelen ötlettől vezérelve megszabadult pólójától, farmerjétől és bugyijától és belépett Zoltán mellé a zuhany alá. Tekintetük találkozott, Zoltán kissé meglepődött, de amikor látta a lány szemében a sürgető vágyat, végigsimított szép mellein, derekán, hosszú szőke hajába beletúrt, és szenvedélyesen megcsókolta. Vera nem tiltakozott, hogyan is tiltakozott volna, hiszen annyira kívánta Zoltánt, hogy az szinte már fájt.
Együtt értek fel a csúcsra, ott a zuhany alatt, mindent elsöprő kéjjel, szenvedéllyel.
Így kezdődött közös életük, nem volt szükség többé a fotelágyra.
- Mit tegyünk ezzel a fotelággyal, vissza kell vinni az üzletbe.- mondta Vera sokat sejtető mosollyal. De végül is nem került rá sor, mert Lady úgy döntött, hogy ettől a naptól kezdve az az ő ágya lesz, mire befejezték a szeretkezést, Lady már kéjesen elnyújtózva aludt az újonnan vásárolt fotelágyban. |
|
|
- augusztus 05 2012 06:59:19
Majd visszajövök olvasni! |
- augusztus 05 2012 12:01:20
Kedves Évike!
Sejteni lehetett már az első rész végén, hogy így folytatódik. Mármint úgy, hogy mindketten gondolnak a másikra (Gábor hozatja a fotelágyat, Vera meg főzi a vacsorát neki, mint egy szerető férjnek), örülök, hogy rátaltak egymásra!
Sajnos, nem mindig olyan a házastársi kapcsolatból való kilépés, mint a mesében!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- augusztus 05 2012 13:25:51
Zsuzsikám kedves Zoltán hozatta a fotelágyat, Gábor az első férj volt, de gondolom, hogy csak elírtad a nevet, melyen nem is csodálkoznék, hiszen őrült meleg van megint.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a második részt is, különben sejthetted is, hogy így fog folytatódni, amolyan varikásan, mert én nem szeretem a vitát, veszekedést még az írásaimban sem.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 05 2012 18:11:11
Drága Évám!
Szép mesédhez szeretettel gratulálok. Valóban hűen önmagadhoz bonyolítottad a történetet ilyen szépen happy-anddel.
Bennem felmerült a kérdés, mi lett volna ha nem ilyen rendes ember kerül Vera útjába, ha Zoltán nem ilyen rendes ember? A csalárd férj nem is kereste feleségét? No, de ezek olyan snassz, mellékes dolgok.
Számodra idegen folytatással nem írsz történeteket, azért mert Te mindig jót feltételezel az emberekről.
Nagyon jó délutáni olvasmány, pihentető kikapcsolódás volt.
Szeretettel gratulálok! 
Ölellek: Marika |
- augusztus 05 2012 18:55:45
Marikám drága!
Még hogy mese? Én azt hiszem, hogy burokban éltem élek, mert én igazából még nem találkoztam a SZÖRNYETEGGEL, aki esetleg Zoltán képében is megjelenhetett volna és akkor szerencsétlen Vera újabb megaláztatásban részesült volna. Én az ilyen történeteeket eleve elzárom a tudatalattimban, nem hozom felszínre, mert nem érezném jól magam tőle. Az én lelkivilágom nem tudna azonosulni a szörnyűségek, brutalitás, gyilkosságok megírásával, pedig azokat is megírják - nem is rosszul - de tőlem nagyon távol áll az a világ. Gondoltam, hogy azzal kezdem ezt a részt, hogy a csalárd férj felébred reggel és nem emlékszik semmire, de később elvetettem a gondolatot, mert úgy itélem meg, hogy ez a csalárd férj egy icipici szöszt sem érdemel a történet folytatásában. Így nem került szóba.
Az az igazság, hogy én csak jót feltételezek minden emberről, mert ilyen vagyok. Még akkor sem hiszem el, ha valaki rosszat mond egy emberről. Lehet, hogy nagy szerencsém, hogy még nem találkoztam a szörnyeteggel, mert lehet, hogy ott azon nyomban szörnyet halnék.
Nagyon szépen köszönöm, hogy a folytatást is megtekintetted, nagyon vártalak, mert mindig érdekel a véleményed.
Szeretettel ölellek: Barátnőd: Évi. |
- augusztus 05 2012 19:51:42
Kedves Évike, valóban elírás volt részemről a Gábor! Elnézést is kérek ezért, hiszen valóban dögmeleg van és holnap még 40 C fok is lehet! Nem is tudom, hogy birjuk ki!
Szeregtettel: Zsuzsa
|
- augusztus 05 2012 20:29:31
Zsuzsikám gondoltam, hogy elírás volt, semmi baj, egyébként most hallgattam a tv-ben, hogy a honapi nap lesz a legmelegebb ebben az évben az országban. Úgy hogy nagyon vigyázz magadra Zsuzsika!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
