|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Jöttek, mentek a levelek. Várlak nagyon! - hányszor írtam, ki tudja már...
 V
Ez a hosszú „kiküldetés” csak nem akart véget érni…
A szeretett személy levelei egyszer csak elmaradtak…
Arra gondoltam nem jön haza… volt már ilyen…
Odakint gondolta meg magát valaki, s hátat fordított hazának, otthonnak, családnak…
Nálunk ez nem fordulhat elő - gondoltam, - a mi szeretetünk és bizalmunk erősebb. A levelek mégis elmaradtak…
Hónapok teltek csendes várakozásban. Bizakodóan írtam újra és újra. Kolléganőim avval vigasztaltak, ha nem ír, ne várd, úgy sem jön haza!
Egyszer csak néhány soros bocsánatkérés jött;
- Sajnos baleset történt, de már rendbe jöttek a dolgok, pedig kinek keze, kinek arca vagy lába bánta… Nem volt részletezve, azt is, csak én gondoltam, hogy lőszer hatástalanítása közben történt.
- Mindenki rendbejött nagyjából, - írta Miklós, - az élet megy tovább…
Tudjuk, hogy a háborúk után komplett aknamezők maradtak itt, ott. Manapság így volt ez a délszláv háború után is, - akkor a békefenntartók keresgélték ezeket.
A következő levél azt mondja; - Haza megyek! - Na végre! Boldog izgalom, várakozás, készülődés...
Eljött a gyönyörű nap is, de bizony hiába vártam.. Miklós csak nem jött.
Mindjárt esteledik, vajon hol lehet? Tekintetem az előszobai asztalon a kisláncra esik, melyet a kapuzárásnál használunk.. Megjött Miklós! Megjött! De hol lehet? Miklós! - mondom hangosan, - itt vagy?
Az ajtó mögül kilépett valaki… egy idegen arca nézett rám, egy torzó…
A csupa seb arcban szemhéj, szemöldök nélkül, kis lyukakból néz ki a szemgolyó… az összhatás ijesztő…
Azt hitte, elszaladok? Vagy iszonyodva hátrálok félelmemben?
- Miklós te vagy?
- Igen.
Előbbre lépek, átölelem a törzset. Fejem a szíve fölött…
Iszonyatos zakatolás… Majd kiugrik a helyéről…
- Ne félj…! Ne félj, én szeretlek…!
|
|
|
- augusztus 12 2012 15:33:02
Kedves Irénke!
Úgy gondolom, hogy ezt a történetet én már olvastam valahol, talán másik portálon, nem tudom, de nagyon ismerős.
Tulajdonképpen, ha szeretünk valakit úgy tiszta szívből igazán, megbírkózunk az élet minden nehézségeivel.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi. |
- augusztus 12 2012 15:59:41
Ugyanitt...! A szörnyű történetek között, - Te juttattad eszembe, -
azért hoztam el újra. Ezek az egypercesek (Örkény után)
Azt tudom mondani, hogy nem fikció, hanem egyik előző életünk drámája... Köszönöm a gratulációt. Szeretettel Irénke |
- augusztus 14 2012 14:30:04
Kedves Irénke!
Igen meghatott ez a történet! És az szeret igazán, aki a bajban sem fordítja el a fejét a másiktól! Hiszen éppen az ilyen nagy tragédiákat megélt embereknek van a legnagyobb szükségük a szeretetre!
Sokan okulhatnának ebből!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 14 2012 18:26:17
nagyon emberi, elég szikára írtad meg, hogy hatásos legyen... |
- augusztus 14 2012 18:27:25
bocsi! szikáran .... |
- augusztus 16 2012 16:50:44
Kedves Zsuzsanna ! Igazad van, ha baj van, sokan, - gondolkodás nélkül, - hátat fordítanak.
Elég valami apró nézeteltérés, és máris meglátjuk, hogy társunk, családtagunk, vagy rokonunk a másik oldalon áll...
A Hazavárlak... a [b]feltétel nélküli [/b]szeretetről szól.
szeretettel Irénke |
- augusztus 16 2012 17:02:42
Kedves István! Köszönöm szűkszavú, de nagyon tiszteletreméltó véleményed szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
