|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_"A rovást valamely kemény felületbe késsel, bicsakkal, vésõvel vésik, karcolják,
míg a rovásírás felületre történik tollal, ceruzával, ecsettel."
/A rovásírás alapfogalmai/
 V
4.
Az egyetemen, ahol a professzor tanított, nagy volt a nyüzsgés. Gondolom az év végi vizsgákra készültek a hallgatók. Ha belegondolok, hogy négy éve még nekem is ez volt a legnagyobb problémám…
– Üdvözlöm, professzor úr.
– Örülök, hogy eljött kisasszony. Rendkívül fontos mondanivalóm lenne a maga számára. De talán menjünk az irodámba. – Hosszú folyosókon csörtettünk végig, mire elértük azt a kicsinyke lyukat, amit a professzor az irodájának nevezett. Csupán egy könyvespolc, egy íróasztal és két szék állt benne, de azt hiszem, másnak már nem is igen jutott volna hely. Körbe a falakon néhány bekeretezett papíros függött, sejtésem szerint mind diploma. Az asztalán a papírok egy kupacba rakva az egyik oldalon, a másik oldalon egy tetszetős kis kerámia: a Szent Korona hasonmása. Ez volt minden dísztárgy az irodában.
– Szóval, miben lehetek a segítségére? Mi az a fontos, amit mondani akar?
– Nem is tudom, hogy kezdjem… - rágódott. – Tudja, én holnap indulok egy ásatásra. Ma még vizsgáim vannak, de holnaptól szabad leszek. Jelenleg is folyik a munka, az egyik neves kollégám és jó barátom, Dr. Magyar Ágnes is ott segédkezik. És… nos, szóval találtak valamit, ami talán érdekes lehet az ön számára ebben az ügyben.
- Igazán? Mit?
- Nos, egy csontvázat, amelynek az ujjai végén különös csontkinövés található. Bár én magam nem láttam, de Ágnes elmondása szerint ezek a kinövések, olyanok, mint a párnán látható lenyomat. Négyágú tulipánvirágok formái. - Furcsa izgalomhullám söpört végig rajtam.
– Valóban? Hol folyik az ásatás?
- Aquilejában, Olaszországban. Ismerősen cseng a neve? – Bár a professzor reményekkel teli szemekkel tette fel a kérdést, én mégsem tudtam, miről is lehetne ismerős.
- Sajnálom – szabadkoztam, mire a professzor leintett.
- És, ha azt mondom, Flagellum dei?
- Bár egyiptológus vagyok, azért Attila hun király latin nevét megjegyeztem még a középiskolából. Illetve a beceneve volt az „Isten ostora”, ha egészen pontos akarok lenni. Talán valami köze volt ahhoz az olasz városhoz? – Kérdeztem.
- Még szép! – Felelte Teleky. – Az utolsó városok egyike volt, amit az uralma alá hajtott. Tudja, ez a helyszín azért is jelentős, mert Aquileját nagyon nehezen sikerült bevennie, és mert neki köszönhetően alakult meg Velence. Abban az időben azt a területet a longobárdok lakták, akik lenézték őt és a hunokat, és ő ezt nagyon jól tudta. És mellesleg igen nagy terület volt. Úgy volt vele, hogy ha nem hódítja meg ezt a területet, nincs is értelme az olaszországi hadjáratainak. Jó idejébe tellett, a források szerint három hónapba, de végül sikerült neki. Porig rombolta az időszámításunk szerinti 452-dik évben.
- És gondolja, hogy az a csontváz…
- Ó, dehogy! Szó sincs róla, ő nem ott halt meg, legalábbis egy fennmaradt forrás sem oda helyezi a halálát, és nem is arra az évre, hanem egy évvel utána, 453-ban fulladt bele a saját vérébe álmában, vagy inkább részegen-állítólag. Ráadásul a temetése körülményei és annak helyszíne is igencsak homályos.
- Akkor meg miért mondja ezt el nekem, professzor? – Kérdeztem türelmetlenül. Kissé idegesített, ha magamtól nem tudtam rájönni valamire, márpedig a hunokhoz cseppet sem konyítottam.
folyt.köv. |
|
|
- augusztus 15 2012 13:44:03
Kedves Katalin!
Kezd igen érdekessé és izgalmassá válni a cselekmény! Végül is, mint már említettem, szeretem az ilyen titokzatos cselekményű filmeket is, ezért folytatásos történetedet is szívesen olvasom továbbra is! Gondolom, részben a már ismert történelmi eseményekre és évszámokra is sokban hagyatkoztál, hiszen csak így lesz hiteles a regény!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- augusztus 16 2012 15:39:59
Kedves Zsuzsa!
Igen, a hitelesség számomra nagyon fontos! ^^
Amikor a Teremtôket írtam, akkor például rengeteget olvastam Egyiptomról, azon belül is leginkább az Amarna-korszakról, és természetesen az alapokon is át kellett rágnom magam. Sôt! Még a hieroglif írást is elkezdtem tanulni, hogy minél hitelesebb legyek. És aztán, mint a kép is mutatta, jól sikerült,mert többek közt a kiadó is azt hitte, régész vagyok. 
Most pedig a hunokkal foglalkozom, és pluszpontként megtanultam a rovásírást.
Köszönöm, hogy olvastál-olvasol!
Üdv:
Kovács Katalin
Cathrin Smith |
- augusztus 16 2012 17:03:54
Ritkán olvasok itt prózát, mégritkábban szólok hozzá, de ezennel kivételt teszek. Nagyon teszik az írásod, és kíváncsivá tettél a folytatására. Jól forgatod a tollat, és tetszik a meseszövésed is. El tudtad hitetni velem, hogy a történet akár igaz is lehetne. Remélem, hogy írásod nem fog kisiklani ez olcsó kalandregény vakvágányán.
Szeretettel, Feri |
- augusztus 17 2012 11:36:11
Nem akarok poéngyilkos lenni (dehogynem) A hős aki kutatás közben sajátmagára talál rá. Jó ötlet  |
- augusztus 17 2012 14:29:45
Kedves hubart/Feri!
Háát...én is remélem! Köszönöm, hogy olvastál, annak pedig kifejezetten örülök, ha felkeltette az írásom az érdeklôdésed!
Üdv:
Kovács Katalin
Cathrin Smith |
- augusztus 17 2012 14:35:51
Kedves Robert P Clown!
Nem vagy poéngyilkos, megnyugodhatsz.
Ettôl ugyanis azért kreatívabb vagyok..
A poént majd te is csak a végén fogod megtudni, -ha tovább olvasod- mint mindenki más.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Üdv:
Kovács Katalin
Cathrin Smith |
- augusztus 17 2012 20:20:37
Ez kihivás számomra, megfogom fejteni Izgatottan várom a folytatást |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
