|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Megpróbálom a lehetetlent...Néhány dolog ami miatt alkoholistává válhat egy ember...
Géza átaludta még ezt a napot is, hétvége volt, nem kellett mennie dolgozni. Néhány sört és konyakot még legurított, roppant jól érezte magát, hiszen újból és újból szinten volt. Nem akart kijózanodni soha. Hogy miért is nem, megpróbálta megkeresni és megtalálni rá a választ, de nem ment. Ivott még egy sört. Tehette, jól fizető állása volt a vállalatnál, mondhatni úgy is, hogy ő volt a vállalat második embere. Ő volt a főkönyvelő. Fiatal életkora ellenére - mivel kiváló eredménnyel végezte a számviteli főiskolát - megpályázta ezt a helyet és nyert. Nyert ügye volt, mert italozó életmódjától eltekintve is nagyon szerette mindenki, szinte "felnéztek" rá a kollégái, hiszen szakmája a kisujjában volt. Ismert minden szabályt, ismerte a kiskapukat is, mint minden könyvelő, ismerte a számviteli rendet melyet nagyon jól tudott alkalmazni. Szakmájában elismert ember volt, a feleségének nem kellett dolgoznia - így beszélték meg, amikor összekötötték az életüket - mert roppant módon szerettek volna egy gyermeket. No de hiába próbálkoztak, majd később mindketten elmentek egy orvosi vizsgálatra, ahol kiderült, hogy Géza hibájából nem lehet gyermekük. No és itt kezdődtek a bajok. Rendszeresek lettek az ivászatok, Petra hiába kérlelte, hogy ne igyon, nem számít, majd örökbe fogadnak egy gyermeket, de Géza nem hallgatott nejére, teljesen bekattant. Úgy gondolta, hogy ő egy selejt férfi, aki még gyermeket sem tud nemzeni. Ettől a pillanattól kezdve csak az ital hatása alatt érzett egy kis megnyugvást, illetve jókedvet. Viszont ez a szenvedélye annyira elhatalmasodott rajta, hogy már nem volt ura önmagának, azt az embert bántotta (Petrát) akit az életük kezdetén és még sokáig a legjobban szeretett. Petra is nagyon szerette őt, de felőrölte idegeit a férfi brutalitása melyet a szenvedélybetegség kiváltott belőle.
Egyik napon amikor éppen haza jött a munkából, Petra elhatározásra jutott és megpróbált beszélni a fejével, de látta rajta, hogy már újfent szinten van, de még nem annyira, hogy dühöngjön.
- Géza kedvesem, beszéljük meg a továbbiakat, mert ez már így nem élet, ahogy mi ketten élünk. Váljunk el, vagy fogadjunk örökbe egy gyereket, én már nem bánom csak történjen végre velünk valami! - kérlelte férjét.
- Tudod, hogy nagyon szeretnék egy gyermeket, de nem idegent. Mivel tőlem nem lehet gyermeked, elmehetsz ha akarsz, nem tartalak vissza, én úgyis selejtes vagyok, még azt sem tudok...- mondta egyre jobban belelovallva magát ebbe az érzésbe és elcsattant az első pofon! Megütötte Petrát, aki elesett és fejét belevágta az üveglapba, mely a dohányzó asztaluk tetejét képezte. Ömlött a vér Petra fejéből, hirtelen észhez tért Géza és hívta a mentőket. A gyors orvosi segítségnek köszönhetően nem esett komolyabb baja Petrának. Elég hamar kiengedték a kórházból, Géza várta és taxival haza szállította nejét.
Eltelt két hónap absztinenciával, teljes két hónapig kibírta, Petra boldog volt, de Gézát csak nem hagyta nyugodni a sterilitása.
Teltek a napok, egyre rosszabb lett a helyzet ismételten közöttük, amikor végül is Petra arra az elhatározásra jutott, hogy elhagyja férjét, mert rádöbbent, hogy semmi értelme tovább így az életüknek. Ekkor indult útba a várost járva és találkozott a Mamival.
Folyt.köv... |
|
|
- augusztus 18 2012 06:53:52
Kedves Évi!
Most rögtön reggel rákattantam a folytatásra.
Aki hajlamos az ivásra az talál is rá okot. Öröm, bánat, a társaság kedvéért, de bármiért lehet a mámorba menekülni.
Komoly probléma, ha egy férfi steril. Ki hogy tudja ezt feldolgozni. Bár a férfiasságnak a nemzőképességhez nincs köze, Géza mivel nagyon szeretett volna saját utódot, nem tudta elfogadni.
Intelligens, tanult ember sem tud sokszor megbírkózni a ténnyel ha valami fogyatékossága van.
Petra a feleség csak a szenvedő alany.
Kíváncsi leszek, hogy a Mami miben tud segíteni az elkeseredett asszonynak.
Biztosan érdekes lesz a következő rész is. 
Ölellek: Marika |
- augusztus 18 2012 07:41:45
Marikám, köszönöm szépen, hogy már ilyen korán olvastál, de úgy döntöttem, hogy nem folytatom, mert ez a mondanivaló annyira távol áll tőlem, hogy bele sem szeretek gondolni ezekbe a dolgokba. Az ilyen mondanivalójú írások nem az én stílusom - nem is tudom mi a fenének kezdtem bele - elgondolkodni lehet rajta, de hogy még tovább fokozzam, csak hogy lássam nyomtatásban, nem megy.
Úgy hogy ne haragudj, ha nem folytatom, mert ettől csak nagyon-nagyon szomorú leszek - azt pedig ki nem állhatom - és most egyébként sem az ilyen szomorú történetekre vágyom, tudod, hogy miért. Elég ha ránézek és a szívem szakad így is darabokra, nem akarom lelkileg teljes mértékben padlóra kerülni, mert ahhoz, hogy ezt jól megírjam, azonosulni kell a szereplőimmel, ami most nem megy. Talán majd egyszer, de...
Én úgy gondolom, hogy mindenki sejti, tudja, vagy ne talán tán érzi, hogy milyen út vezethet a teljes alkoholizmusig.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, hátha valaki befejezi ezt a történetet helyettem.
Szeretettel ölellek: Évi.
Ne haragudj, hogy csalódást okoztam, hogy nem folytatom. |
- augusztus 19 2012 01:25:44
Kedves Varika12!
Ne vedd tolakodásnak, ha a figyelmedbe ajánlom Andy Jazz: A HALÁLRA ITÉLT BOLDOGSÁG c.írását. Hátha ad valami megoldást neked. A téma nem védett, főleg Neked nem!
Szeretettel Andy |
- augusztus 19 2012 06:46:29
Kedves András!
Elolvastam az írásodat, meg kell, hogy mondjam őszintén gratulálok, nagyon jó. Amint láttam 2o11-ben (juniusban) írtad, hogy a fenébe nem olvastam én ezt akkor? Nem tudod? No jó, köszönöm az élményt és végtelenül örülök annak, hogy a figyelmembe ajánlottad. Oda most már nem írok véleményt, de itt gratulálok Neked most, mert tényleg nagyon jó írás. Hasonló végkifejletű novellát én is írtam már, de annak a vége varikás volt.
Persze, lehet jót írni akkor is ha a vége rosszul végződik íme a hivatkozott írásod, csak ehhez roppant át kell érezni a szereplők minden mozdulatát, ténykedését - legalábbis én csak úgy tudom leírni, hogy közben átélem a történetet, gondolom Te is - és ehhez most nekem nem volt kedvem. De lehet, hogy összeszedem magam - mert Tündi rám parancsolt - és folytatom, de nem biztos.
Csak ne lennék ilyen határozott, az anyám úristenit!!!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és köszönöm értékes véleményedet.
Most akkor meg is feddem magam, hogy kihagytam az életemből a hivatkozott írásodat, kár lett volna.Minden szempontból tanulságos, érdekfeszítő, romantikus egyben, szóval én úgy gondolom, hogy minden kritériumnak megfelel amely a mondanivalódat illeti és ahogy azt novellában az olvasó elé tártad, az szuper!
Szeretettel olvastalak és köszönöm az élményt!
Évi.
Ui.: Hogyan venném már tolakodásnak? Sőt, örülök neki! |
- augusztus 23 2012 18:16:03
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy túlléptem ismételten általatok a négyszázast, szeretettel gondolok Rátok ismeretlenül is.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 23 2012 20:33:07
Kedves Évike!
Én azt hiszem, egy alkoholista ember - nem fog megváltozni. Esetleg még egy embernek teszi tönkre az életét. Az igéretek sorát - időről időre éltem át.
Szeretettel olvastalak - Szomorúfűz |
- augusztus 24 2012 05:56:31
Kedves Margitkám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, elmondtad véleményedet a témával kapcsolatosan. Én is úgy gondolom, hogy a szenvedélybetegségekről nagyon nehéz leszokni. Anyukámék szomszédjában - 45 évvel ezelőtt - élt egy alkoholista manusz a felségében és egyetlen fiával. Olyannyira alkoholista volt, hogy nagyon sokszor volt elvonón - kényszerítve volt - amikor részeg volt verekedett, sokszor eltörte a felesége karját. Amikor kijózanodott, mindig fogadkozott, hogy soha többé... no de első útja mindig a kocsmába vezetett. Történt akkor, hogy - egyetlen fia a TVK-ban (Leninvárosban) dolgozott és festékgyártás közben kigyulladt az üzem és a fiú benn égett, nem tudták megmenteni az életét. Annyira összetört lelkileg az apa, hogy soha többé nem nyúlt a pohárhoz. Úgy látszik egy ilyen tragédiának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy észhez térjen. No de a feleség (is) elveszítette egyetlen gyermekét, no de legalább visszakapta a férjét.Ugyanis csak ketten maradtak egymásnak. No de én úgy gondolom, hogy ez a ritkább esetek közé tartozik.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 24 2012 13:04:43
Szia Évi!
Érdeklődve olvastalak. Az előbbi történeted is megható,tanulságos.
Ha lesz hozzá kedved,folytasd a fenti írásodat!  
Szeretettel: Imre |
- augusztus 24 2012 14:12:31
Kedves Imre!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál kedves véleményeddel. Én is gondoltam arra, hogy tovább robogok ezen a szálon, mintegy megfejtendően, hogy miért is válhatnak alkoholistává az emberek, mik a motivációk, lehet, hogy folytatom, de majd csak akkor, ha elmúlt ez a rekkenő hőség, mert tudod, Tündit vissza kell csalogatnom a saját dimenziójából az enyémbe, mely egyelőre komoly feladat elé állít engem, de meg fogom oldani.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 24 2012 14:41:17
Kedves Évike!
Itt voltam, s olvastam a második részt is, ami magyarázatot ad a történtekre, amelyben ismerteted az "előzményeket"!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- augusztus 25 2012 07:02:41
Drága Zsuzsikám!
Nagyon örülök Neked, köszönöm szépen, hogy meglátogattál ezernyi teendőid mellett.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 26 2012 09:40:02
Szia Évi!
Oké, várom a folytatást !
Szeretettel: Imre |
- augusztus 26 2012 10:28:36
Írom kedves Imre, csak múljon el ez a rohadt hőség! Mára már lehülést igért a meteo' de ezidáig még nem érzékelem, gondolom Te sem!
Köszönöm, hogy visszanéztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
