|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Ez az utolsó forró hajnal, mondta a Meteorológiai Szolgálat főmunkatársa, gondoltam, kirongyolok az erkélyre...oda, igen, hová máshová?...
Bámulom a csillagokat
csábos mosoly, kell nekem
Göncölszekér utat mutat
itt van most már ő velem
Rögös úton végig menve
szárnyalhat a képzelet
meleg van az úristenit
belevág a képembe
azt suttogja halkan, csendben
simulj hozzám kedvesem
csillagok közt szép az élet
hidd el jó lesz most velem
Ne lenne ily meleg hajnal
várom már a zivatart,
elmondok még egy-két imát
Mit számít? Engem ki lát?
Eddig jutok a versemben, amikor újabb gondolatok foglalkoztatnak. Nem írom tovább a versemet, mert hangokat hallok a szomszéd erkélyről. Nem akarok hallgatózni, de ezt nem lehet nem hallani...
- Vilmos, óvatosan tedd át szépen a lábadat az erkélyrácson, földszinten vagyunk, azért vigyázz, mert magas földszint, le ne ess nekem! No, megvagy? Derekadon a kötél jó szoros? Oké, akkor lassan engedem a kötelet, óvatosan ereszkedj lefelé, halkan, meg ne csússz, mert akkor bele esel a rózsabokorba és összeszúrkál!- hallom az alattam lakó szomszédasszonyom hangját Matildkáét.
Hallgatózom tovább, mit hallgatózom, most már sasolok is, no persze még nem látok semmit, hiszen sötét van, csillagos az ég, csak a hangokat hallom. Mi a jó istent csinálnak ezek?
Ez a férfi talán a szerető? Talán, nem talán, hanem biztos. No de miért az erkélyen távozik, amikor simán le mehetne a lépcsőn. Na persze, a lépcsőn összetalálkozhat valakivel és az a valaki elmondja a Lajosnak Matildka férjének, igen és azt nem szabad. Azt hiszem Lajos most dolgozik - éjszaka is szokott, szolgálatban van - hajnal tájban még nem érkezik haza.
Matildka szeretője Vilmos sikeresen földet ér, szerencsére nem kell mentőt hívni, a rózsabokor sem sértette fel a tenyerét. Megnyugszom, hát persze, hogy megnyugszom, hiszen Matildkát szeretem és milyen nagy balhé lett volna, ha Vili leesik és összetöri magát. Matildka felnéz, észrevesz, mert a cigaretta füstöm elárul. Felnéz esdeklő tekintettel és mondja:
- Ugye kedves szomszédasszony, nem láttál semmit?
- Á dehogy Matildkám, vak vagyok, tudod, amit nem akarok meglátni azt nem is látom. No ez a Rómeó és Júlia jelenet olyan volt, amit nem szívesen láttam volna, hogyha látnék. - mondtam Matildkának megnyugtatásképpen. Egyébként sem szeretem William Shakespeare-t, de Matildkát igen.
Megnyugodott ő is, én is, ő visszament aludni én tovább szívom a mentholosomat - van még, kértek egy slukkot? Nem adok, mert irígy vagyok! hallgatózom tovább, illetve nem is kell hallgatóznom, hiszen ismerős a hang, amely a mellettem lévő erkélyről jön. De hiszen ez a Lajos hangja. Lajos a Matildka férje. Igen, ez a Lajos, semmi kétség, no és Ilona hangja a mellettem lévő szomszédasszonyomé. Lajost is szeretem, úgy gondolom, hogy most az én segítségemre van szüksége. Honnan tudta, hogy én ilyenkor hajnalban kint vagyok az erkélyen? Honnan, ugyan honnan, hiszen énekelni szoktam, nyitva ajtó, ablak, áthallatszik.
Átkukkantok óvatosan kihajolva kicsit, ugyanezt teszi Lajos is. Találkozik a tekintetünk, persze, már kezd egy kicsit világosodni, igen az agyamban is tulajdonképpen mi is történik körülöttem.
- Szia szomszédasszony, segítenél? Megfognád a kezem amíg átlibbenek, átlépek ide a ti erkélyetekre, nem nagy dolog, nem esem le ne félj, csak fogd meg a kezem. - kérlel Lajos.
Jó, jó megfogom a kezét, no de mit akar nálunk? Tekintetemről rögtön levágja Lajos a döbbenetet és megszólal.
- Ne ijedj meg, nem akarok tőled semmit, hiszen te boldog párkapcsolatban élsz, hogyan is merészelném? (Hát ne is, az anyád jó mindenét Lajos, szeretlek, persze, hogy szeretlek, de azért ennyire nem!) Csak fogd meg a kezem, segíts át légy szíves a ti erkélyetekre és engedj ki az ajtón. Gyorsan lesurranok a magas földszinti lakásunkba, Matildka még alszik ilyenkor, gyorsan bezuttyanok mellé az ágyba.- mondja Lajos könyörögve.
No persze, te csak az hiszed Lajoskám, hogy Matildka alszik, no de ha nem alszik, akkor sincs gond, mert Lajos feltalálja magát, van gyakorlata az ilyen dolgokban.
No jól van, ez a feladat is megoldva, gyorsan kiengedem az ajtón, halkan, csendben, hogy a férjem meg ne hallja és lássa mert akkor pedig nekem lesz végem. Ideges vagyok. Rohadtul. Férjem mocorog, morog, mindjárt felébred, Lajos éppen hogy csak kicsusszant az ajtón, a férjem már ott áll a hátam mögött. Nem hiszi el, nem hiszi amit lát.
- Kedvesem, te mit csinálsz? Ez az, amire gondolok, mi folyik itt a hátam mögött? Te meg a Lajos?- néz rám szörnyűlködve, de nem hisz a szemének. No gyere beszéljük meg.- mondja halkan, csendben mélységes bánat ül szemeiben.
Magyarázkodni ugyan különösképpen nem fogok, mert nem és kész, közlöm vele a tényeket, hiszen ha bízik bennem elhiszi, ha nem bízik, akkor meg ott egye meg a fene, úgy sem hisz nekem. De hinnie kell, hiszen hinnie kell. Elmondom neki azt amit láttam, ülünk az erkélyen, nézzük a távolodó csillagokat, kéz a kézben és mosolygunk. Közénk már nem állhat senki sem, ez nem lenne méltó hozzánk.
Hallgatózunk. Alattunk Matildka és Lajos az erkélyen üldögélnek, kéz a kézben szerelmesen, csak hát nem egymásba. De jól el vannak így is, semmi vita, semmi veszekedés.
A mellettünk lévő erkélyen Vilmos és Ilona szintén kéz a kézben, szerelmesen beszélgetnek, ki ki a saját szerelmére gondol.
Én pedig azon gondolkodom, hogy mi a francnak kellett az erkélyjelenet - jó tudom, imádják Shakespeare-t, hát mi másért - amikor egy lépcsőházban lakunk, megoldható lett volna simán a lépcső, még csak a liftben sem találkoztak volna össze, hiszen egy emelet csupán. No de a romantika, azért az mégis csak más! |
|
|
- augusztus 25 2012 10:23:38
Látod Évikém!
Nem kell Neked a tetőre másznod, a földszinten is vannak történések Varázsszemüveg sem kell, hogy beleláss a szomszédok életébe.
Helybe hozták a "színházat" te már váltottál a páholyba jegyet.
Szép nyári estén dúl a szerelem, olykor eltévesztik, hogy kivel és hol.
Remek a vers is, ma megkaptam Tőled a humor adagomat, igazán jól esett.
Gratulálok: Marika  |
- augusztus 25 2012 12:54:15
Különben kedves Marikám, hajnalban ismételten kint jártam az erkélyen, néma csönd - persze, hát ki az a marha rajtam kívül (no és Töndin kívül) aki vizsgálja a csillagokat hajnali kettőkor. No mindegy, szívtam a cigimet és nézelődtem az erkélyekre és Tündi hátba vert, le kellett ülnöm a géphez és diktált. Így születetett eme kis hülye limonádé. No de legalább reggel lett végre és írtózatos hőség még mindig. Egyébként könnyedén rá tudtam beszélni Őt, hogy ne csámborogjon már a tetőre, vén bolond fejével még leesik nekem, no meg ha meglátja egy ismerős, már készen is vagyok. Egyébként még abból az apropóból is eszembe jutott ez az erkélyjelenet, hogy régen továbbképzésen voltunk Balatonkenesén. A lányok egy szobában aludtak - 2 ágyas szobákban - a fiúk szintén külön (no nem, majd koedukáltan?)
Az én szobatársam egy szolnoki csajszi volt - mert alakulatonként minden helyőrségből voltak katonák, pa.-k - egyedülálló. Este 11-kor még beszélgettünk, de én már elálmosodtam, nem mintha sokat ittunk volna, mert nem, akkor még csak "körömlakkot" fogyasztottam néha - ilyen alkalmakkor -, de egyébként is álmos voltam. El is aludtam nemsokára. A mellettünk lévő szobában "lakott "két fiú (katonák) az egyik rástartolt a szolnoki kolléganőmre. Felébredtem úgy hajnali kettőkor - mint ma is -, hogy kimegyek az erkélyre cigizni. Észre sem vettem, hogy nincs ott a szobában a kolléganőm. Fújom a füstöt, egyszer csak balra nézek és ott látom őket összegabalyodva - csókolózva - a fickó az ő erkélyükről a csajszi a miénkról. Gyorsan elnyomtam a cigarettát - nem vették észre, vagy észre vették a fene tudja - és bespuriztam a szobába. El is aludtam, reggel felé "érkezett" a kolléganőm, de nem kérdeztem semmit, diszkréten kezeltem a dolgot.
No ez jutott az eszembe a hajnali cigi közben az erkélyen és Tündi diktálta az "erkélytalálkozót".
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és annak különösen örülök, hogy humorosnak találtad szösszenetemet.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- augusztus 26 2012 01:59:41
Tökéletes megfogalmazása a romantikának  |
- augusztus 26 2012 07:12:56
Robert!
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv.Évi |
- augusztus 29 2012 21:14:28
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamtosan olvastok szinte tavaly október óta, még ebben a nagy hőségben is.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
