|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_a 2. rész, remélem elnyeri a tetszést
Teltek a napok, Zorasis, csupán csendes szemlél?je volt az egyre nagyobb borzalmaknak. Emberr?l emberre vándorolt, mivel az átok nem engedte szabadulni, az ember testének rabságából: elvette saját testét.
Leonis utódai megmenekültek akkor Zorasis kezét?l, hogy esélyt hagyva a végs? összecsapásra.
Az átok ellenére a Karvezet? sem tétlenkedett. Folyamatosan figyelte az emberek viselkedését, és gyenge pontjaik, hogy mikor eljön a napja, megbosszulhassa az átkot, s visszavegye jussát, melynek napja, eljött.
New York, 2006
Éjjel volt, majdnem éjfél, ennek ellenére nem volt kisebb nyüzsgés az utcákon, mint nappal. Cameron csak rótta az utcákat, nem tör?dött a mellette lev?kkel. Nem foglalkoztatta semmi, csak ment lehajtott fejjel, az aszfaltot bámulva. Érezte, hogy valami nincs rendbe vele, de nem jött rá, hogy mi. Iskola után mindig kikapcsolta a mobilját és elment oda, ahova nem sok lány merészkedik ki éjjel. A b?nös negyedekbe
Csak járt utcáról, utcára, az emberek pedig egyre jobban fogytak, mígnem egy sötét sikátorba nem ért.
Ott három srácot látott, akik észrevették, még miel?tt elmehetett volna onnan.
- Nocsak, ki tévedt ide. Ne menj el, cica- kiáltott oda az egyik és közeledni kezdett, míg a lány hátrálni.
- Hagyjatok békén, suttogta.
- Te jöttél ide szépségem és mi hagyjunk békén?- kérdezett vissza mosolyogva.
- De már itt sem vagyok. - majd menni akart, de ? megragadta karjánál fogva.
- Mindjárt éjfél. Kezdjük jól- majd odarángatta a két társához. ? kitépte magát kezük közül és a sikátor belsejébe futott, de csapdába esett. Az egyik sarokba ált, és onnan dobálta ?ket üres üvegekkel.
Mikor éjfélt ütött az óra, hirtelen éles fájdalom hasított fejébe. ? felkiáltott a fájdalomtól, majd a falnak d?lve lassan lecsúszott a földre. A fiúk csak pár másodpercig álltak, majd újra közeledtek.
A lány felemelte fejét, majd rájuk nézett és lassan, ördögien elmosolyodott. Szeme szénfeketén csillogott, szinte beleolvadt eléje lógó hollófekete hajába.
- Mióta várok én erre a napra-, suttogta, majd felállt, és ? kezdett közeledni a most már hátrálókhoz.
- Futás- súgta az egyik, majd hátrafordultak és futásnak eredtek, de ? hirtelen a semmib?l ott termett.
- Olyan személyre vetettetek szemet, aki az enyém-, suttogta halkan-, hogyha ezt mással akartátok volna tenni, nem érdekelt volna, de ? az enyém!- kiáltotta a végén, majd tenyerében egy t?zgolyó jelent meg, amit a hozzá legközelebb es? fiúra dobott. A másik kett?nek kitörte egy mozdulattal a nyakát. Mikor ?k is holtan csuklottak össze, ? csak nézte a holttesteket és megjegyezte:
- 2006, június 6.-a 666 de hiányzott már nekem ez az érzés.
Útját a többi negyedbe vette, ahol végre újra élvezhette a pusztítás adta gyönyört. Sorra gyilkolta le a hajléktalanokat és a b?nöz?ket. Bárkit, aki a nyomába került, egészen hat óráig, napfelkeltéig. Akkor úgy döntött, hogy visszaadja az irányítást a lánynak, saját teste felett. Nagy fejfájás közepette ráeszmélt, hogy hol is van. Legutolsó emléke az volt, hogy három srác a sarokba szorította. Az emlékezetkiesését a legyengült az idegállapotnak tulajdonította. Hazament az albérletbe. A lakótársa nem kérdezett semmit, bár látszólag érdekelték az események, de úgy döntött, hogy majd miután Cameron kialudta magát, kifaggatja.
A lány egyenesen a fürd?be ment, ahol vett egy forró zuhanyt, majd ágyba d?lt. Álmában viszont látta, hogy abban az id?szakban mit tett, amire nem emlékezik.
Arra ébredt, hogy társn?je szólongatja, miközben ? rángatózik a saját ágyában és kiabál. Verejtékezett homloka és riadtan nézett Nicol-ra, aki csak annyit kérdezett:
- Biztos, hogy nem akarsz róla mesélni?
- Fáradt vagyok, az a bajom- mondta bizonytalan hangon, majd újra lehunyta szemét.
- Nekem ma suli, úgyhogy rohanok. Igyekszem haza. Addig is próbálj, piheni, és kikapcsolódni- mondta, majd felállt az ágy szélér?l és elment. Pár perc múlva lehetett hallani, hogy elmegy.
Cameron felkelt nagy nehezen. Zsibbadt mindene, alig tudott menni. Szinte úgy vonszolta magát a mosdóba. A zuhany alá tartotta a fejét, és hideg vizet eresztett rá, bár várt hatás elmaradt. Úgy érezte magát, mintha napok óta nem aludt volna.
A mosdóra támaszkodva a tükörbe nézett, honnan fáradt tekintet nézett rá, mi tele volt kérdésekkel, de a legnagyobb rejtélyt, okozót fel is tette magának:
- Mi van velem?- kérdezte könyörg? hangon halkan.
Érezte, hogy lába alól kicsúszik a talaj, s szemei lecsukódtak, s csak zuhanr30; mikor a padlóra eset volna, már egészen máshol járt.
Egy nagy teremben volt, s egy trónféleségen ült. Ruhája vérvörös selyem volt. ? felállt, s a terem közepére ment. Olyan volt, mint egy trónterem. Hatalmas k?oszlopok álltak a trónnal szemben, mihez egy szintén vörös sz?nyeg vezetett.
? csak ámuldozott, mire megszólalt egy hang:
- Tetszik igaz?- kérdezte. ? a hang felé nézett. A széls? oszlop mellett állt nekitámaszkodva egy n?. Ruhája olyan volt mint az övé, csak éjfekete színben. Hosszú fekete haja meg-megcsillant a gyertyák fényében.
Lassan odasétált hozzá.
- Tudom, hogy tetszik elmédb?l láttam. Tudom, mire vágysz, s mit kívánsz. Én megadhatom neked mindezt de nem ingyen Egyiptomba kell menned érte-, suttogta.
- Nincs erre nekem pénzem- válaszolta.
- De anyagias vagy a pénz nem számít. Amióta megszülettél, benned élek, de ma véget ért az átok ezért segítek én neked, és ajánlom fel.
- Miféle átok?- kérdezett vissza.
- Neked azt nem kell tudnod. Íme az ajánlatom: mindent megkapszr30; amit és akit csak kívánszr30; én is elt?nök az életedb?l egy hónapra. De amikor lejár az id? Egyiptomba mész Ramszesz sírhelyéhez pontosan egy hónap múlva. Ott foglak várni.
- A lényeget mindig mindenki kihagyja tudod, az apró bet?s részt- suttogta halvány mosollyal.
- Igen, a lényeg az, az apró bet?s részr30; akkor meghalsz. Saját kezeddel vetsz véget életednek ez az ára- suttogta komolyan hangon.
- Nagy ár.- válaszolta.
- Ha nem fogadod el, az életed hátralév? része szenvedés lesz. Válassz, ha igen mondasz, ígérem nem bánod meg tudod, az ókori Rómában is inkább a dics?séges, de rövid életet választották, a hosszú de egyhangú élet helyett- mondta, majd alakja a homályba veszett.
? is kezdett ébredezni, s a fürd?jük padlóján feküdt. Csodálkozva vette észre, hofy nem fáj semmije. Nem nagyon értette mi történt vele, de amikor bement a nappaliba, látta, hogy nemcsak álom volt: az asztalon egy els? osztályra szóló jegy hevert Ciprusra, ahova mindig is menni szeretett volna
- Rendben egy hónap, paradicsom aztán az örök nyugalom.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
