|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Manci néni, aki a szomszédban lakott férjével és gyerekével a hetvenes években, nem voltak piskóták.
Sarki ház volt amiben éltek, mi mindig kikerültük. Muszáj volt, hisz nap, mint nap arra kanyarodott iskolánk útja.
Sok, sok évet foglalhatnék egybe, amit meg is teszek, de a fõ gondolat és esemény menet
(sértés nélkül ) amit közölni szeretnék, az általános és nem mindennapi.
Világ életükben szerették a szeszt, az egész család, soha meg nem vetették. Kanna számra hordták a bort, ez tartósította õket. Manci néni amúgy, egy kedves úri családasszony volt. Akkor is borral vagy kávéval kínált bennünket, amikor még csak 6 évesek voltunk, és átmentünk locsolkodni húsvétkor, meg névnapkor, és karácsonykor is.
Hát, mondom néktek...
Úgy éltem meg gyerekként, hogy sûrûn láttuk a portánkon, és a szomszéd Mártinál, Lacinál, Paliéknál, végig az utcában, hogy míg nem kiderült. Kiderült, hogy akkoriban elment elkuncserálni a kávézaccot, otthon meg felfõzte a cikóriával. Ünnepekkor bezzeg, láttam azt a régi kis tekerõs darálót, amiben a rokonoktól szerzett jó minõségût darálta le, s belekeverte a cikóriába, amit a daráló kisfiókjából húzott elõ.
Sõt, a kifõzöttet a virág alá tette. Mondván, ez jó a muskátli alá. Milyen igaz.
A kis öreg férfi párja, állandóan szivarozott, messzirõl éreztük az akácfa tetejérõl. A fia, sem semmi, prütykölte a 2 utcával arrébb élõ Rozáliát / Rozit /, aki végül terhes lett, de nem egyszer.
Manci néni, amúgy, rendes, aranyos volt velünk, akkor is ha éppen bújócskáztunk.
Ha bekapáltuk a kertjét, kaptunk retket, ha a szõlõt, akkor bort. Persze akkor kellett a fenének, megdézsmáltuk a szõlõt. Nem igazán örült neki, de nem abból volt az évi 200 lityi bora.
Hozatta, napról napra. Csokit is adott, kis konyhájában a sparhelton még gesztenyét is sütött, az öreg pipadohányával fûszerezte.
Meghalt a férje, ezért még többet ivott, meghalt a fia, csak úgy nyakalta a vöröset a fehér után. Sajnos, de gyerekként nem olyan mint most, visszagondolva, sajnáltam, Szegény.
Teltek az évek, elkerültem onnan az utcából, és 2000 körül, a 80 éves asszony bekerült az otthonba. Isten bocsássa meg, mint Antal Imre, becsempésztette a szeszt oda is. Az ápolók nem maradtak hála nélkül. Túl élt mindent, és mindenkit, nem tudott sokat a körülötte forgó dolgokról. 10, 15 évig hordós boron élt még.
Pl: Kádár János, Antal József, Gimi halála, a globális felmelegedés veszélyei, Irak és Irán eseményei, a mai rendõr fortyogásokról, és még 1000 eseményeirõl nem tudott már. De, arany szíve volt, soha nem volt hangos, ha mi azok is voltunk az utcában, vagy épp a kerítésükön lógtunk, vagy a frissen palántázott paradicsomok között vívtuk meg csatáinkat, vagy a kis házuk mellett épülõ alap gödörben bújócskáztunk, vagy ha, a macskájukat küldtük mágiára.
Emlékszem, egyszer átrepült az a 80-as évekbeli , elsõ bõrlabdánk az udvarukba. Mafla fiuk kilyukasztotta, de az urára parancsolt, foltozza meg! Most, azonnal!! Zoli (40 évesen ) szobafogságon.
Addig is, meggyes lepényt sütött nekünk. Otthonkában, kis papucsban tipegett a kapuhoz, selymes de piától gõzölgõ kis sárkány hangon kurjantott nekünk, és mi mentünk, mint a kislibák, hogy megegyük a kiengesztelés mannáját. Köpködtük a magot, mert azt nem szedte ki belõle az Isten adta, de most könnyes a szemem, mert akkor olyan volt kicsit, mint egy igazi nagymama, és amúgy a pite ízlett.
Isten bocsásson meg nekem ezért, és áldását kérem az összes utcabeli gyereknek, egyben megér egy miatyánkot az õ szelleme is.
|
|
|
- április 10 2008 08:51:43
Köszönöm szépen  |
- április 10 2008 09:33:18
Kedves Sankó!
Mit is mondhatné??? nagyon remk kis novella!
A téma nagyon eredeti.EWg nemis kicsi társadalmiréteget mutatsz be profi módon. Mancinénik nagyon sokan voltak, és ma is vannak. ez a réteg ilyen és mint emlékkép nagyon is meleg szívvel lehet ájuk gondolni. És igy hogy manci nénit felruháztad ezekkel a valos tulajdonságokkal remek életképet alkottál. Csak gratulálni tudok.
Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet.
Szeretettel: maica mama |
- április 10 2008 14:14:57
Örülök, hogy tetszett marica mama.
Tudod igazad van, vannak Manci nénik, és szerencsére a mi utcánkban ( anno ) nem voltak gonosz öregasszonyok. 
Volt még Jucika néni is, meg Borika néni is, de õk nem vitték így a pálmát ...
Szóval, mozgalmas volt gyerekkorom
Istennek legyen hála! |
- április 10 2008 19:33:06
[b]Drága Sancho...már tegnap is jártam itt...ma újra visszajöttem..és ismét megcsodálom , hogy mennyire érzékenyen érintenek meg életed apró rezdülései...látom és érzem, azt az önfeledt kisfiút...aki Te voltál...
Hihetetlen jó érzéseket kavartál bennem...most úgy érzem nem csak Te...de én is egy kicsit, egy pillanatra újra gyermek lehettem..
Hálásan köszönöm Neked...
nagy-nagy szeretettel[/b]
szí. |
- április 10 2008 21:03:28
szosz kösz, a célom elértem |
- április 11 2008 10:09:18
Jól megírtad, kedves Sancho!
Néha olyan jó visszaemlékezni ilyen emberekre. Aki szereti a bort, attól még nem biztos, hogy rossz ember!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 12 2008 08:33:10
Torma kösz!
Igaz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
