Napkorong

V

Ilyenkor már lassan véget szokott érni a nyár. Augusztus 20-a után már megcsappan a víz-imádók száma a Balatonnál. Mi is hűvösebb éjszakákat, hajnalokat s enyhülést hozó csendes esőt várunk. De mostanság az Idő nem igen vesz tudomást a mi elvárásainkról. Mintha még egy nagy rohammal mindent fel akarna perzselni a Nap, kánikulába fullasztja augusztus utolsó napjait.
Így hát sokan keresnek felfrissülést a Magyar Tengerben. A part ezüst-fehéren izzó fövenyén nap-imádók süttetik magukat a fény leomló sátra alatt. A hullám csíkozta homokpadok kis öbleiben apróságok pancsikolnak a felmelegedett vízben.
Befelé gázolva szélfútta hullám-fodrok nyaldossák a bokám. Sokat kell gyalogolni,hogy a
sekély vizet magunk mögött hagyva úszni lehessen. Arra már kevesebb a fürdőző, inkább
színes vizibiciklikkel tapossák a vizet a tűző napot bírók. Én inkább a hullámokba merülök.
A Nap izzó sugarai vakítóan verődnek vissza a fodrozódó víztükörről. Csacsogó hullámok halk meséje röpít vissza gyerekkorom gondtalan világába. Amikor először találkoztunk; én és a Balaton. Ennek már idestova 50 éve.
13 éves voltam, mikor Édesanyám egy Balaton-parti üdülőben vállalt munkát és én vele
lehettem egész nyáron .Csodás évek voltak! Már akkor is vonzott a fény, a víz. Még a gyors nyári záporok sem tántoríthattak el a fürdőzéstől. Szegény Édesanyám hányszor szaladt le értem rémülten a partra, ha a tó fölött fölmordult az ég s szél zúgatta a parti fákat. És én
hiába bizonygattam, hogy viharban melegebb a tó vize…
16 lettem, mire megismerkedtem az „úszás” csodájával, amit azóta is őrzök.
Időközben kis falunkból a fürdőtelepre költöztünk, Anyukámat odakötötte a munka, engem pedig várt új élményekkel az új iskola. Na és a Balaton. Megismerhettem --túl a forró nyári
napokon—ébredő tavaszi arcát, a szelíd őszöket és mikor jégpáncél alatt aludta téli álmát.
Ezekben a csendes időkben gyakran tettem magányos sétákat az akkor még nádasokkal,
fűzesekkel szegélyezett parton, vagy csak üldögéltem a parti köveken, hallgatva a szél zenéjét a lobogó sörényű fűzek ágain vagy a hullámok csobbanó, lágy susogását.
Bár megint távolabb kerültem—mint többször is életem során—kedves tavamtól, nemcsak
az emlékek nosztalgiája maradt. A nyarak forróságát enyhítendő, mostanság is eljárunk
a Balaton partjára. Igaz, azóta sok minden megváltozott, a part nagy része beépített, bekerített terület lett. Kevesebb a vízimadarak menedékéül szolgáló nádas, a fűzek ölelte
kis öböl és a víztükör is, mintha kisebb lenne.
De a tó fölött most is ragyogó kéken feszül az égbolt, surranó, lágy hullámokon törik milliónyi szilánkra a napfény,a lenyugvó Nap aranyhídja most is csábító és a felébredő szél áttetsző párafátylat lenget az északi part alvó vulkánkúpjai felett – éppen úgy,mint rég.

2012.augusztus 25.