|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_1989-ben elkezdődött és évente rosszabb a helyzet.
Egy tanítónő (fiktiv) naplójából...
 V
Erika alsótagozatos pedagógus, nagyon szeretik a "gyermekei". Kiemelt figyelmet fordított a nebulókra különösen a szünidő utáni első napokban, hetekben, hiszen újra vissza kellett zökkenteni őket az iskolai élet mindennapjaiba, figyelmeztetni kellett kötelességeikre, visszaszoktatni a következetes rendre.
Négy éven keresztül tanított egy osztályt, nagyon jól ismerte a gyerekeket.
Hogy kicsit még nosztalgiázzanak az elmúlt nyárról, de azért a feladataikra is figyeljenek, kezdjenek belelendülni újra a napi feladatokba, első irodalom órán mindig fogalmazást íratott velük arról a témáról, hogy mindenki írja le a nyár legkellemesebb élményét, mely kellemes volt a nebulónak. Ez olyan bevezető féle volt, hogy még ott él a nyári hangulat a gyerekek emlékezeteiben, de már tudniuk kell, hogy megkezdődik a komoly munka.
Lázasan dolgoznak a gyerekek, írják élményeiket - nyaralásukról, vagy ha konkrétan nem nyaraltak, akkor is volt kellemes emlék talán - kíváncsian figyelte Erika a munkát.
Az utolsó előtti padban ült Sárika, felfigyelt rá a tanító néni, vajon Sárika miért nem ír? Eddig minden évben írt két éven keresztül - amióta tud írni -, de most nem, mi történt ezzel a gyerekkel, filozofálgatott Erika és oda ment hozzá.
- Mi a baj Sárikám, miért nem írsz? - és figyelte a kissé maszatos, agyongyűrögetett füzetlapot, melyen már egy két szamárfül is éktelenkedett, de egy betű sem kínálta magát. Sárika felnézett a tanító nénire és szomorú tekintettel azt kérdezte:
- Mondd meg nekem Erika néni, hogy miről írjak?
Nem történt velem semmi a nyáron. A szüleim dolgoztak, csak két hétig voltak otthon velem, akkor pedig társasoztunk, egyszer voltunk az állatkertben, egyszer a strandon. Egész nyáron ennyi volt a nyaralás. Nem tudok miről írni, nem voltam külföldön nyaralni, nem voltam nyári táborban, azt mondták a szüleim, hogy az számukra megfizethetetlen. Nem keresnek annyit, - hiszen egyik napról a másikra élünk -, hogy nekem valamire is jusson nyári szünetben.-mondta Sárika kissé szomorúan a tanító néninek.
Erika elgondolkodott és szíve majd megszakadt, hiszen tudta ő ezt nagyon jól, egyre többször és egyszre több gyermeknél érzi az elszegényesedés folyamatát. Mit tud tenni ilyenkor egy pedagógus? Természetesen mélységesen együttérez a gyermekkel, de ez a szegénységet nem oldja meg.
- Sárikám, semmi baj, ezen ne törd a fejedet és ne bánkódj, hogy nem voltál nyaralni, nem jutott pénz szüleidnek a táboroztatásodra, nem jutott csak 2 alkalom a "kikapcsolódásra", tudod mit?
Tudom, hogy Te nagyon szeretsz olvasni, nagyon szereted a történelmi filmeket - melyekből otthon biztos, hogy vannak nektek CD-n, írj arról, hogy melyik könyv vagy film okozta a legnagyobb kikapcsolódást és egyben élményt számodra. Nem csak nyaralásból áll a vakáció, nem csak az az értékes időtöltés, hogy ha arról szól a fogalmazás, hogy melyik tengerparton süttetted magad bronzvörösre vagy feketére, melyik hegységben kirándultál, vagy melyik félszigeten szerezted nyári élményeidet. Neked nagyon jó a fantáziád, te azáltal oda repülsz, ahová akarsz. Tudom, ez nem azonos azzal, mintha testben is ott lettél volna, de lélekben ott lehetsz. Találd ki a történetedet - ezzel nem hazudsz - hiszen te megteheted, mert csodálatos a fantáziád és el is tudod hitetni például velem (is), hogy te tényleg ott nyaraltál. Én tudni fogom, hogy nem hazudsz, csak a fantáziádra hagyatkozol. Gyönyörű kezdés fogalmazás gyanánt, hiszen fogalmazni is nagyon jól tudsz.
Irj kedves Sárikám, fantáziálj, hadd fejlődjön tovább a fogalmazási készséged.- mondta a tanító néni kedvesen.
Sárika lázas munkához látott, egy új sima, tiszta papírlapot írt tele melyet fantáziája diktált.
Amikor elkészültek a gyerekek a munkájukkal, mindenki kivitte a füzetét és kicsengettek.
Hosszú szünet következett, húsz perces, Erika gyorsan kikereste Sárika fogalmazását és olvasni kezdett:
"Úgy gondolom, hogy nekem volt a legszebb nyaram. Ugyan nem voltunk nyaralni, de képzeletemben szárnyalok, eljutok a világ összes pontjára, látom a felkelő napot, gyermeksereg szikrázó mosolyát a tengerpartokon. Képzeletem elrepít szép hazánk összes tájára, összes hegységébe, tavaira, melyen felfedezhetem a csodát.
Nekünk nincsen pénzünk nyaralásra, táborozásra, de van sok könyvem, sok térténelmi filmem, amit egész nyáron olvastam többször is, a filmjeimet is megnéztem többször. Nem unatkoztam, sőt anyukámék már este 1o után rám is szóltak, hogy fejezzem be az olvasást, mert holnap is nap lesz. Ugyanakkor csodálatos volt az a két hét szüleimmel, mert együtt voltunk, együtt játszottunk, együtt énekeltünk, vidámak voltunk, szóval együtt volt a CSALÁD. Nem hiányzott a tengerparti üdülés, hiszen ott voltam képzeletben, nem maradtam le semmiről.
Anyukámék azért megigérték, hogy jövű nyáron összegyűjtik kevéske pénzükből legalább egy hetes táborozásra való összeget. Nem tudom milyen lesz, de végül is nagyon várom, várom, már csak azért is, hogy össze tudjam vetni a képzeletemet a valósággal."
Ennyi Sárikának a fogalmazása, de elgondolkodva Erika már megadta számára a képzeletbeli ötöst, melyet valósággá csak a következő órán tett.
Sárika roppant örült az erdménynek és kicsi lelke felvidult és azt gondolta magában halkan csenben, hogy "nem baj, ha anyáéknak nem jön össze jövőre sem a táborozásomra és a nyaralásra a pénz - ezt igérik már három éve -, nekem ez a nyaralás utáni jutalmam, amit Erika nénitől kapok a fogalmazásomra. Ennél nagyobb élményre, jutalomra nem is vágyom. Ugyan mire is vágyhatna még egy szegény gyermek.?!"
|
|
|
- szeptember 03 2012 07:23:36
Évikém!
Végigolvastam a novelládat. A közepén már gondoltam, hogy ez a Sárika miért panaszkodik, hisz a szüleivel tölthetett két hetet. Aztán a befejező részben végig vitted az én gondolataimat is.
Ma- napság egy család szegénynek számít, ha nem mehetnek külföldre,vagy ha a gyerek nem mehet táborba. De ahol van CD, van pénz strandolásra és még könyvekre is /ami manapság nagyon drága/, miért lennének azok szegények?
Szegény akinek még ezekre sem telik. Szegények voltunk mi és nagyon sokan a háború után. Viszont nagyon boldogok. Mezítláb játszottunk az utcán ugróköteleztünk, rongylabdával dobálództunk és esténként hallgathattuk az öregek elbeszéléseit, meséit. De a fantáziánk elvitt a legszebb helyekre és ha olvashattuk Vernét, Coopert, vagy akár Jelky András kalandjait, Jókait, hadd ne soroljam ez volt az igazi kikapcsolódás. Még ma is ezekből az élményekből táplálkozom. Az a szegény aki lélekben szegény!
Gratulálok írásodhoz!
Tetszett!!
Ölellek: Marika  |
- szeptember 03 2012 08:00:31
Marikám drága! Én az elszegényesedés folyamatáról próbáltam meg írni - lehet, hogy nem jól fogalmaztam, de most korrigálom -hiszen ez a gyerek nem volt mindig ennyire szegény, hiszen mint írtam még tavaly is és azelőtt is írt, mert akkor még el tudtak menni nyaralni.
A könyveket sem mostanában vásárolták,( hiszen egy jó regény (vagy nem jó) ma már 5.ooo.-Ft.- körül van) hanem szüleik, nagyszüleik évtizedekkel ezelőtt amikor még szinte fillérekért meg lehetett venni azokat a ifjusági regényeket (is) melyeket Te említesz. Valószínű, hogy ezeket olvasta Sárika is, hogy a CD belefér-e, mivel egy folyamatról írok, úgy gondolom, hogy azok sem abban az évben kerültek a család tulajdonába.
Azt mondod, hogy szegény az, akinek nem telik ezekre a dolgokra.
"Az a szegény, aki lélekben szegény" maximálisan egyetértek veled és ilyenkor szoktam én azt mondani, hogy a szegénység nem szégyen, csak kellemetlen.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, elmondtad tapasztalataidat, mindig szeretettel várlak!
Ölellek: Évi. |
- szeptember 09 2012 16:28:41
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten olvastatok, nagyon-nagyon örülök Nektek!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 09 2012 16:46:44
Kedves Évike!
Mikor gyerekekkel foglalkoztam a könyvtárban - én magam is sokat tanultam tőlük, fantáziában, szeretetben. Sajnos, egyre nehezebb a családok élete és a környezetemet látva, bizony sok gyerek követelőző és nem látja be, hogy mi mindent megtesznek a szülők az ő jólétükért. Szép, szomorú a történeted. Szeretettel voltam Nálad ma is. Ölelő szeretettel: Szomorúfűz |
- szeptember 10 2012 15:19:55
Kedves Margitka!
Ez a történetem is fiktív, mint általában legnagyobb része, de mindig olyan témát próbálok választani, ami a valós helyzetet is tükrözi.
Sajnos ez az elszegényesedési folyamat tény, ez megindult és, hogy milyen tragédiákhoz fog még ez vezetni, senki sem tudná megmondani.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményezték.
Szeretettel öllellek: Évi. |
- szeptember 11 2012 14:43:32
Kedves Évike!
Igen megható volt ez a szép novellád is a szegénységről. És én, mint szegény családban fel növekedő volt gyermek, nagyon is meg tudom érteni, át tudom érezni. A Balatonra nagyszüleim vittek el, szüleimmel nem is voltam sehol sem még egy napra sem. Nyaralás meg szóba sem jöhetett abban az időben. Amikor meg már nagyobbacska voltam, akkor főznöm kellett és vinni az ebédet egész nyáron a dolgozó szüleimnek. Hatodik (vagy hetedik) osztályba jártam már, amikor kirándulni voltunk az iskolámmal Fonyódon és onnan hajón átmentünk Badacsonyba és vissza. Akkor még lelkesen hintáztam Fonyódon, a játszótéren, amit megörökített egy fotó is.
A mostani körülmények sem nagyon teszik lehetővé sok szülőnek és gyermeknek, hogy nyaranta elmehessenek együtt valahova hosszabb időre. Még a 70-es években jobb volt az anyagi lehetősége a családoknak, mára már ismét nagyon össze kell húzni azt a bizonyos "nadrágszíjat"! Egyre több családban lesz egy vagy két munkanélküli, és folytatódik az elszegényedés.
Bár a történetbeli szegény kislány már szinte belenyugodott abba, hogy neki a jó jegy is milyen sokat ér, de azért a szíve mélyén biztosan többre vágyott, és én ebben biztos vagyok. Mint ahogy én is vágytam annak idején sok jóra, szépre, de bele kellett nyugodnom a helyzetembe.
Én is attól tartok, hogy a családok kilátástalan helyzete még több tragédiát fog előidézni a jövőben!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- szeptember 11 2012 16:33:09
Kedves Zsuzsikám!
Nagyon örülök, hogy ismételten itt vagy és nagyon szépen köszönöm, hogy a nyári sok-sok teendőid közepette időt szakítottál olvasásomra, melynek végtelenül örülök. Mi sem voltunk soha gazdagok, de a hetvenes, nyolcvanas években nem volt ennyi szegény ember, mint most. Vagy ha volt is, talán nem volt ekkora különbség a két réteg között. Sajnálom, hogy a gyermekkorod nem lehetett igazán felhőtlen gyermekkor, hiszen novelláidból ismerem, hogy milyen mostoha körülmények között teltek a gyermekéveid. Hamar meg kellett tapasztalnod, hogy mi a munka, mennyit kell dolgozni már kisgyermek fejjel is. Én úgy gondolom, hogy talán a legtöbb embernek jobb lett volna, nem változik ennyit a világ, legalábbis a szegényebb rétegnek.
Tudod, én csak kapkodom a fejem - ezeket az infó-kat unokáim és iskolatársai szolgáltatják -, hogy 7o-8o-1oo.e.-Ft egy hetes táborozás a gyermeknek, jó, akinek a nettó fizetése havonta közel 5oo.e.-Ft, annak a gyereknek biztos, hogy egész nyárra biztosítva van a tábor, sőt a nyaralás is. De aki minibálbérből él, vagy attól egy kicsit többől, nem hiszem, hogy el tud menni a gyerek, vagy a család valahová. Mégis megkockáztatom azt a véleményemet, hogy lehet, hogy mégis boldogabb az a család, mint ahol dől a pénz és ne talán tán mindent megkap az a szerencsétlen gyerek, mert mindent, csak kellő odafigyelést és szeretetet nem. Mert könnyebb megvenni a gyereknek mindent amit szeme-szája megkíván, mint leülni vele beszélgetni, mondjuk megbeszélni a tananyagot, vagy egyáltalán kommunikálni a gyerekkel.
Mennyire igaz az a mondás, hogy "szegény embert még az ág is húzza", ebből kiindulva ezt a gondot még csak tetőzi a munkanélküliség.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, megtiszteltél véleményeddel és mindig nagyon szeretettel látlak és fogadlak.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
