|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Nem tudom, hogy mi történt vele, de nagyon "bátor"!
Petőfi Sándor: Rossz verseimről.
Tán én nem tudnék írni
Mindig jó verseket?
De szívem fő erénye
Az emberszeretet.
Valóban!...már pedig ha
Mindig csak jót írok,
mivé lennének úgy a
Szegény kritikusok?
Időnként valamicske
Ezeknek is csak kell
S ők minden hulladékot
Gyönyörrel falnak fel.
Rágódjanak szegények,
Csak élősködjenek!
Hiszen ha nem csalódom,
Tán ők is emberek.
(Pest, 1845.február-március)
Ezt a Petfői verset nyomtam most ihletem, Tündi kezébe, mielőtt elkezdte mondókáját, de nem érdekelte különösebben, ugyanis most jött haza, hogy hol a fenében csámborgott megint, nem tudom, de tutira nem is érdekel, csak valahogy a modora most nem tetszik nekem. No de nem baj, úgyis meggyőzzük egymást, ha másképp nem erőszakkal - bár az erőszakot mindketten elvetjük, hátha nem kell testi fenyítést alkalmazni - bár egyikünk sem erőszaktevő.
- Kedvesem ellátogattam különböző portálokra, nem kedves kis magyar hazánkban, ne aggódj, fogalmad sincs arról, hogy melyik országban jártam. De nem is ez a lényeg, hanem amit ott tapasztaltam, összegyűjtöttem tapasztalataimat és ezt most át fogom adni Neked, ha tetszik ez neked, ha nem, rohadtul nem érdekel. - mondja Tündi ellentmondást nem tűrő hangom. Az orra alá tolt Petőfi verset is odébb taszította, mintegy degradáló mozdulattal.
- Nem jól írsz, vedd tudomásul, hogy nem jól írsz! Semmit az ég világon nem értesz, sem a verseid, sem a prózáid nem érnek egy kalap szilvát. Ezért azért kell neked megmondanom, hogy vegyél vissza a lendületből, ne szállj el magadtól, mert nem tudsz írni és kész!
Ismered te az emberek lelkivilágát? Egy nagy frászt! Miről tudsz írni? Közhelyek, rettenetes hülyeségek, semmi értelme, értéke nincs az írásaidnak. én ezt mint aki a legjobban ismer állíthatom és meg is tehetem, hogy kritizáljalak, mert én ehhez most már értek. Hogyne értenék, ne hülyéskedj már, mert képen töröllek mindjárt! - mondja Tündi nekem egy cseppet sem vicces hangulatban.
- Mondd csak Tündikém, honnan van neked erre "jogosítványod", mióta rendelkezel te ekkora tudománnyal a kis fejecskédben, hogy kritizáljál engem. Hiszen eddig úgy tudtam, hogy egyek vagyunk, én nem tudnálak téged kritizálni, mert nem értek hozzá, akkor te mitől értesz? Azért mert megtekintettél egy-két külföldi portált, ellested a kritikusok szövegét és most degradálsz?- kérdezem Tündit, de már kezd berágatni, azt hiszem, hogy kő kövön nem marad, ha most nem jutunk közös nevezőre. De hogy mi okozza nála most ezt a változást, a fene tudja, lehet, hogy az időjárás ismét? Milyen front van most vajon, hogy jó meleg már megint azt érzem, de ennyire? Nagyon érzékeny mostanában ez a Tündi-lány.
- Vedd tudomásul, hogy azoktól tanultam a kritizálás fortélyait, akik már letettek valamit az "asztalra".(Na ja, gondolom, melyikre?)
Elmondom a szempontokat. Ahol jártam, három kritikus volt, aki a többiek munkáját keményen kritizálta. Ez a három ember már írt összesen 15 verset - miért kevés? Dehogyis kevés, te csak azt hiszed, hogy milyen versek voltak azok? No ez az, hát szuper, szerintük. No de ezt el kell, hogy fogadjam. Azon kívül hárman összesen írtak tizenkét és fél prózát, egy betűvel sem többet, miért, ez is kevés? No persze, hogy kevés, de ahhoz éppen elég, hogy megmondják a frankót. Persze, hogy azt, hiszen tutira tudnak mindent, mindent, ha mondom, ne ficeregj már annyit abban a fotelban, ülj nekem rendesen amíg én beszélek hozzád kedvesem!
Tehát ott tartottam, hogy én ettől a három embertől ellestem ám mindent amit el lehetett - nem sok minden volt, de ami volt azt állíthatom neked, hogy elég. Elég ahhoz, hogy én téged kedvesem most keményen kritizáljalak.
Irtál eddig megközelítőleg 45o verset, no és akkor mi van? Egyik rosszabb mint a másik, már hónapokkal ezelőtt megmondták neked, hogy nem érnek a verseid egy kalap szilvát sem, de téged nem érdekelt, csak nyomattad fel minden nap. Na ez mától megszűnik! Ne szólj közbe mert még nem fejeztem be! No szóval a verseiddel kitörölheted a könnyeidet a szemedből, annyit érnek. Szókincsednek köszönheted, ennyi.
No és a prózáidról nem is beszélve! Neked már ezek is prózák? Komolyan mondom, most már szégyellem magam, hogy téged választottalak, hogy a te ihleted legyek. Mert választhattam volna mást is csak, hogy tudjál róla, de láttam benned valamit, gondoltam, hogy ki tudok aknázni a filkódból egy kis tehetséget, de most már belátom, hogy az alkotásaid egy nagy nulla!
Nem egy, hanem kettő nulla!
Úgy hogy úgy döntöttem, hogy prózát sem írhatsz többet, mert nem ütöd meg a mércét! Milyen mércét? Amit én állítok neked kedvesem!
Pontosan azért nem hagyom, hogy tovább írj, mert gondolj bele, most még csak én kritizállak, de mi lesz veled, ha te is elcsámborogsz oda, ahol én jártam és ott az e három fickó keményen meg fog, igen meg fog kritizálni, te abba belehalsz! Te az érzékeny lelkivilágoddal ott fogsz elpusztulni, elvérezni, ezt azért még sem hagyhatom.- mondja Tündi, majd kezd kissé megnyugodni. Örömmel konstatálom, hogy az eddig vérvörös színben játszó fejecskéje kezdi visszanyerni eredeti színét, látom, hogy a frontok is távolodnak, bár néhány kiskatona még vissza-visszanéz, de fegyverüket már nem akarják használni. Szélcsend van, mondhatnám úgy is, hogy vihar előtti csönd, de nem mondom, mert vihar az soha ebben az életben nem lesz többé. Ezt most mondta a medve. Persze, hogy a medve, igen-igen az medve, amelyikről Andy Jazz írt, hogyne, én beszélő viszonyban vagyok vele, sőt most már csak is az ő véleményére adok, mert ő legalább megmondja a frankót.
Na végre, Tündi megnyugodott, felnyalábolja a lazán félredobott Petőfi-verset, melyet figyelmébe ajánlottam, elolvassa és hirtelen elhatározással öltözni kezd.
- Hova a frászba mész megint Tündi?- kérdezem tőle nem mondhatnám, hogy kedvesen, mert most nem akarok kedves lenni vele, mert ilyen kedvem van.
- Kedvesem, vissza kell mennem a három fickóhoz, tudod, akikről az előbb beszéltem, akiktől tanulhattam volna, ha akartam volna, de nem akartam (no most aztán végképp nem értem ám, de nem baj, az a lényeg, hogy elmúlt a fronthatás, talán újra a régi lesz nekem) nem is megyek sehova, add ide azt a rohadt verset, email-en átküldöm nekik, hogy ezt olvasgassák, de nagyon sokszor még mielőtt kritizálásra adnák a fejüket.
No kedvesem, meg van már a filkódban a holnapi téma? Nincs még? Nem baj, majd én segítek, hiszen azért vagyok itt.- mondja Tündi most már teljes mértékben régi énében tündökölve. No jó, nem tündökölve, mert most haragszom rá, ilyet nem mondok róla most speciel. |
|
|
- szeptember 09 2012 15:07:45
Évikém!
Már olvastam, még jövök vissza.
M. |
- szeptember 09 2012 16:39:55
Oké Marikám, várlak!
Évi. |
- szeptember 09 2012 16:44:04
Na most már itt vagyok ismét!
Évikém megértelek teljes mértékben. Azért valld be a kritikára szükség van. Te promt állandóan meg is kapod Tündikédtől. A külföldi portálokon is hasonló lehet a helyzet, hiszen olyan kis országok vannak körülöttünk és azt hiszem szoros szövetségben vannak. Mindenki mindenhol diplomáskodik.
Amúgy panaszra nincs okod, mert biztosan érdeklik az olvasóidat az írásaid, mert éppen most tekintek fel és látom már alig pár óra alatt kilencven felett van akiket érdekel miről is írt Varika 12.
Ha ez Neked számít nekem tetszenek az írásaid.Ne ostorozd magad és ne becsüld le a tehetségedet. Ha az ember minden kritikára figyelne és komolyan is venné, lehet soha többet nem ütögetné a billentyűket.
Már hatszáz feletti az alkotásaid száma! Igazán termékeny író vagy, mert ugyebár ezt senki nem vitatja.
Az amatőr szó azt jelenti, hogy műkedvelő, aki nem hivatásszerűen űzi, hanem hobbyból amit éppen csinál.
Fel a fejjel!
Mindjárt megyek a másik írásodhoz is.
Szeretettel ölellek: Marika  |
- szeptember 09 2012 17:14:32
Marikám!
Az az igazság, hogy tutira jó nekem ez a Tündi-lány, mert ő aztán tényleg megmondja a szemembe a frankót! Vagyis amire ő nem bólint rá, hogy írhatom, ott ehet meg a fene ahol vagyok, akkor sem engedi, hogy gépközelbe kerüljek! No ezért imádom a kis cédát! Egyébként nem kaptam még kritikát - illetve egyet, de az pedig nem érdekelt, mert olyan embertől kaptam, aki számomra nem mérvadó -pedig persze, hogy szükség van rá. Kritika nélkül nincs fejlődés, csak nem mindegy, hogy ki kritizál.
Egyébként tényleg nagyon örülök annak, hogy sokan olvasnak és nem is tudom nekik kellőképpen megköszönni. Talán azzal próbálom ha írok még egyet olyat, ami mindenkit érdekel.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, de én úgy gondolom, hogy soha nem leszek magammal megelégedve, tök mindegy, hogy Tündi mit mond!
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 11 2012 09:32:01
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 11 2012 15:57:20
Kedves Évike!
Én ezt az írásodat úgy értékelem, hogy egy önmagaddal való "elszámolás", hogy mennyire kelendőek az írásaid és a verseid az olvasók "piacán". Én azt mondanám, hogy nagyon is kedvelik írásaidat és verseidet (ahogy én is), legfeljebb csak a szabadidejük szabja meg, hogy hány versedet és novelládat tudják elolvasni. Ahogyan én is, hiszen nem csak ide, máshova is szinte egyre ritkábban érek rá az olvasásra. Nekem meg azért van lelkiismeret furdalásom, hogy mit szólnak a kedves írótársak, miért nem olvasom rendszeresen a különböző alkotásaikat. Én szeretném, de sajnos még mindig sok a nyári munka és még mindig este-reggel öntöznöm kell a növénykéimet, mert még mindig nem jött egy jó kiadós zápor! Pedig mennyit kértem az ismerőseimet, hogy küldjenek felénk is egy jó kis esőfelhőt!
Szerintem nagyon jó témáid vannak, én csak kapkodom a fejem, hogy hogy a fenébe is tudsz Te ennyi érdekes témát "felszedni az utca kövéről", mert ugye "a téma az utcán hever"?! Szóval én ezzel csak azt akartam mondani, (amit mások is látnak), hogy szinte fűzérszerűen csak a Te novelláidat lehet látni. Most úgy hirtelenjében próbálok is sokat elolvasni, egye a fene, hogy a porszívózás és a kis szőnyeg mosása után már nem törölgettem le ma a bútorokat - csak ahol a papok táncolnak -!
Örülök, hogy most itt vagyok, és sorra olvashatom szebbnél szebb írásaidat, de a versekhez most sem fogok tudni elérni!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 11 2012 17:27:13
Kedves Zsuzsikám!
Jól látod, érted írásom mondanivalóját. Igen, én végtelenül örülök annak, hogy ilyen sokan olvasnak, végtelenül örülök annak, hogy
akiknek a véleménye mérvadó a számomra, mindig megtisztelnek azzal, hogy elolvasnak és egyúttal véleményeznek is. Örülök annak is, hogy sokan olvasnak, de nem véleményeznek, mert nem, tudomásul veszem, nem rám tartozik, hogy miért nem véleményeznek. Sok oka lehet annak, de én tiszteletben tartom az inkognitójukat. Az a legkevesebb amit tehetek, hogy mindig megköszönöm "látogatásukat".
Az a helyzet, hogy muszáj néha egy kis önkontrollt végrehajtanom, teszem ezt ilyen formában, hogy veszekszem a Tündivel, nehogy elszálljon magától, mert azt végképp nem szeretném. Vagy Tündi veszekszik velem, hogy nehogy én szálljak el magamtól, mert azt egyikőnk sem szeretné úgy gondolom. Ezek után jól összekülönbözünk és ebből kerekedik egy ilyen szösszenet, hogy kritizáljuk egymást, de a lényeg, hogy mindig közös nevezőre jutunk. Ezen történetben olyan formában, hogy végül is megállapítottuk, hogy sokat kell még tanulnunk, fejlődnünk ahhoz, hogy "elszálljunk" ha el akarnánk, de akar a franc, én sem akarok és Tündi sem. Különben sem tudunk repülni, no azt is meg kell tanulni.
"Fűzérszerűen csak a Te novelláidat lehet látni", ne tudd meg Zsuzsikám, hog milyen lelkiismereti kérdést csinált nekem ebből Tündi, vagy én? Már nem tudom. Komolyan mondom kellemetlenül éreztem magam, hogy mindig az én nevem alatt "virít" a legtöbb próza, de nagyon sajnálom, én úgy gondolom, hogy nem veszem el senki elől a lehetőséget, szabályt nem szabok, egy prózát mindennap felteszek. Mert minden nap történik valami - hanem is az én dimenziómban - hát persze, hogy a Tündiében - de leginkább a képzeletünkben és azt ki kell, hogy írjuk. Már totál be fogok dilizni, hiszen többes számban beszélek, pedig nem is vagy KIRÁLY!
No jól van, nem pofázok már többet, nagyon szépen köszönöm kedves Zsuzsikám, hogy ezt a kis förmedvényemet is olvastad és mindig szeretettel várlak és fogadlak, mert a Te véleményed is mérvadó a számomra.
Szeretettel: Évi |
- szeptember 11 2012 17:31:00
Javítanom kell, hülyeséget írtam! Szabályt nem szegek, így helyes, nem úgy, hogy szabályt nem szabok, hát ki vagyok én? |
- szeptember 13 2012 13:46:11
Kedves Évikém!
Muszáj volt elmosolyodnom ott, ahol írod, hogy "hiszen többes számban beszélek, pedig nem is vagy KIRÁLY..
Az az igazság, hogy Téged soha nem lehet megúnni, én engem természetesen egy cseppet sem zavar, ha folyamatosan a Te írásaidat olvashatnám, persze a többieké is ugyanúgy érdekel, főleg ha engem érdeklő témában írnak!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 14 2012 07:45:13
Drága Zsuzsikám!
Végtelen öröm számomra, hogy visszajöttél és nagyon szépen köszönöm kedves, elismerő szavaidat, mely sokat jelent nekem.
Nagyon örülök annak, hogy azt írod, hogy "téged soha nem lehet megunni", néha azért kételkedek magamban, hogy sikerült-e újból olyat írnom, ami felkelti az érdeklődést, mert a világért sem szeretném untatni a kedves Olvasóimat, a klubtársaimat pedig főleg nem, csupán csak azért, hogy én "töltsem" be az oldalt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtámogatsz ebben a hitemben, hogy érdekes témákról írok, mert Tündire azért számíthatok, de amikor elborul az agya, nem vagyok benne biztos, hogy igazat mond.
Gondolkodtam már azon, hogy kihagyom az írásaimból, de nem engedi a kis céda, pedig leteremtettem már sokszor, hogy nem biztos, hogy mindenkit érdekli a hülye feje, de nem hallgat rám. Ő már csak ilyen marad és én is.
Köszönöm szépen kedves Zsuzsikám, hogy visszanéztél véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
