|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Egy anya harca a hivatallal c. novellám folytatása...
Végkifejlet varikás módon.
Gy.
A kis Új család Tatjana, Tamara, Mása és Oleg egy gyönyörű budai öröklakásba költöztek, melyet Oleg vásárolt, tehette, mert gazdag volt, egy svájci gyógyszerkutató intézetben dolgozott, mint kutatóorvos. Oleget nem hagyta nyugodni a lelkiismerete, milliószor átgondolta eddigi életét, de most, hogy meglátta csont sovány, falfehér beteg fiát a szanatóriumban, a szíve majdnem megszakadt. Segítenie kell, döntötte el magában és megcsillant a remény. Ó én barom - gondolkodott és törte okos fejét -, hogy nem jutott hamarabb az eszébe, hiszen a kutató intézet professzora, igen Kriegel professzor az intézet vezetője, híres szaktekintély, hiszen az ő főnöke, igen, ő biztos, hogy tud majd segíteni.
Gyorsan felöltözött, - kis családja éppen regelizett, de amikor Másenyka meglátta a nagypapát, kicsi lábaival odaszaladt hozzá, három kis apró puszit nyomott Oleg arcára és gyermeki őszinteséggel és mosollyal az arcán azt kérdezte:
- Nagypapa, hová mész, nem reggelizel velünk? Nem vagy éhes? Pedig Tatjana nagymami nagyon finom reggelit készített, olyan finomat, hogy megnyalod utána mind a tíz ujjadat, meglásd, gyere, adok neked egy katonát, kóstold csak meg! - és megfogta nagypapa kezét és óvatosan oda irányította a reggeliző asztalhoz.A gyermek olyan bájos, kedves, szeretetre méltó volt, hogy Oleg nem tudott ellenállni a kísértésnek. Leült Mása mellé és a kislány a férfi szájába rakta a kis karikára vágott kifliszeleteket, melyen apró kolbászdarabkák, sajt és sonka volt. Miután így "megetette" a nagypapát, útjára bocsájtotta, mint egy mesebeli hercegnő a herceget.
- Tatjana kedvesem - szólt Oleg - bemegyek a szanatóriumba, mert beszélnem kell a szanatórium igazgatójával Szása ügyében.- ezzel ki is viharzott, nem várta meg kedves felesége kérdését. Közben felhívta telefonon a professzorát, elmondta, hogy miben kéri a segítségét. Szása részére biztosítva volt azon nyomban egy kórházi ágy Bernben, intézkedett a magánrepülőgépe pilótája felé hogy legyen készenlétben.
A szanatórium igazgatójával megbeszélte, hogy átszállíttatja fiát Bernbe, mert lát egy kis reményt fia gyógyításával kapcsolatosan. A szanatórium igazgatója tudomásul vette, nem volt ellene kifogása, bár annyit megjegyzett, hogy ő viszont nem lát semmi reményt a fiú gyógyulását illetően. Hamar elvégezte ezt a feladatot, hiszen sürgős volt, minden perc számított.
Kriegel professzor "szárnyai alá" került a beteg, aki miután elvégeztette a szükséges vizsgálatokat, megállapította, hogy van remény ha nem is a teljes gyógyulásra, de az állapot stabilitására, de a kutatómunka tovább folyt.
Tatjnana és Tamara mit sem sejtett az egészből, azt sem tudták, hogy miért volt Olegnak olyan sürgős visszautaznia Bernbe, de megbízott a férjében, nem kérdezősködött, hiszen tudta, ismerte annyira, hogy úgyis elmondja majd ha szükségesnek érzi.
Hárman maradtak a budai házban, csinosítgatták, rendezgették, hogy szeptemberre, mire Mása iskolába megy, minden a helyén legyen, lelkileg kezdett magához térni Tamara is. Nem akart bemenni a szanatóriumba, mert sebei kezdtek begyógyulni, nem akarta ismételten felszakítani, nem akarta még egyszer látni abban az állapotában Szását, mert a szíve szakadt volna meg. Mert haragudott ugyan a férfira, de amikor meglátta abban a kiszolgáltatott, beteg, halálra vágyó állapotában, nagyon megsajnálta de beletörődött a megváltoztathatatlanba.
Eltelt a nyár, Oleg mindennapját a fia mellett töltötte, figyelte az eseményeket, a kezeléseket, nyomon követte minden egyes kutatás eredményét, konzultált a professzorral, aki reményt adott neki és úgy ítélte meg, hogy van esély a gyógyulásra. Volt egy gyógyszer, egy kezelés amely pozitív hatással volt Szására, kezdett erőre kapni. Egyik ilyen napsütéses délutánon ültek az intézet teraszán Kriegel professzor és Oleg, majd hosszú gondolkodás után a professzor szólalt meg:
- Oleg, most már megmondhatom neked a teljes igazságot, mert bizonyítékom van rá, a kezelések javulást eredményeztek a fiadnál. Legalábbis az eddigi eredmények ezt igazolják.
Van remény, lehet benne bízni, hinni, hogy a fiad fel fog épülni.- mondta a professzor enyhe mosolyt megengedve önmagának, mert egyébként rettenetesen komoly ember volt, de tudták róla, ha ez a kis enyhe mosoly megjelenik a szája szegletében, akkor nagyon boldog és eredményekről számolhat be kollégái számára a kutatómunkájával kapcsolatosan.
Oleg boldog volt, nem tudott megszólalni az örömtől, leírhatatlan nyugalom költözött a szívébe és lelkébe. Végre hosszú hónapok gyötrelme, idegessége, feszültsége feloldódott, még egy árva könnycsepp is legördült az arcán - melyet a professzor is észrevett, de nem mutatta, hogy tudomást vett volna róla, vagy meghatotta volna, rettenetes önfegyelemmel rendelkezett. Oleg rekedtes elérzékenyült hangon tudott csak egy halk "köszönömöt" rebegni, de a professzor csak intett felé és már tovább sietett, várta a temérdek feladat.
Szása szépen gyógyult, elérkezett szeptember utolsó hétvégéje, amikor elhagyhatta az intézetet, Oleg magánrepülőgépén haza szállította. Otthon nagy volt a készülődés, Mása füzetei, könyvei csomagolása volt a teendő, hiszen másnap kezdődött az iskola.
A terasz felőli bejáraton mentek be a házba Oleg és Szása, meg akarták lepni a kis családot. A meglepetés maximálisan sikerült, hiszen a "lányok" semmit sem sejtettek az egészből, sikerült Olegnek titokban tartania.
Amikor Tamara megpillantotta épen, egészségesen a férjét, kissé megszédült, Tatjana rögtön vizes borogatást tett a homlokára és friss vizet hozott neki. Miután kissé magához tért, a boldogságtól záporoztak a könnyei, Tatjana szintén elérzékenyült, Mása oda szaladt Oleghez és csak annyit mondott:
- Gyere nagypapa, menjünk ki a kertbe, mert látod, hogy velünk nem foglalkozik senki, itt mindenki megint sír, mint tavaly, amikor ránk találtál. A felnőttek már csak ilyenek, hogy ki érti őket? Én bizony nem, mert én még gyerek vagyok. Ugye nagypapa? |
|
|
- szeptember 11 2012 13:41:51
Kedves Évi!
Érdeklődéssel olvastam a tegnapi novellád folytatását. Nagyon tetszett. Ennél szebb befejezés nem is lehetett volna. A sok szenvedés, fájdalom és harc után együtt lehet a család. Szülők, nagyszülők. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Marcsi |
- szeptember 11 2012 14:17:40
Kedves Marcsikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy már olvastad is a novellám befejező részét. Nagyon örülök Neked és szeretettel várlak mindig minden prózámnál.
Tulajdonképpen ez már teljes mértékben a képzeletem szüleménye, -ez már nem volt a film története -, de mivel én pozitív beállítottságú, optimista életszemléletű ember vagyok, szeretem vidáman befejezni a történeteimet. Jobban érzem magam ezáltal, ha ilyen a végkifejlet.
Úgy egyébként, halvány fogalmam sincs, hogy ennyi idő alatt ki lehet-e gyógyulni egy "halált váró" betegségből, minden a képzeletem szüleménye, de úgy gondolom, hogy a mondanivalóm nem is ez, hanem a boldogság, hogy a kis család végre egymásra talál és boldogan nevelhetik az édes gyermeket.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 11 2012 15:30:27
Megható és nagyon szép a történeted.
Olyan megnyugtató, hogy minden rendbe jött, a család a sok szenvedés után megérdemli a boldogságot. Jó, hogy ilyen Varikás a befejezés. Tőled ezt várom mindig.
Szeretettel olvastam.
Ölellek: Marika  |
- szeptember 11 2012 17:37:51
Marikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy temérdek tennivalóid között időt szakítottál rám és olvastad a folytatást.Igyekszem úgy megírni, hogy ne okozzak csalódást. Az, hogy Varikás a befejezés, ez is a Tündi ötlete, mert ő nem szeret szomorkodni, pedig mondtam már neki, hogy nem csak Hawwai, dizsi, napfény az élet  , de nem érdekli, hogy mit pofázok neki.
Köszönöm szépen kedves szavaidat, öllelek: Évi. |
- szeptember 13 2012 14:27:11
Kedves Évike!
Nem tudtam, hogy a szép, megható történetednek lesz még folytatása, hiszen más (eltérő) címet adtál neki. Igen szívesen és örömmel olvastam a folytatást. Én arra gondolok, hogy nem csak az orvosi segítség játszott közre abban, hogy a fiatalember felgyógyult a betegségéből, hanem az is, hogy édesapja és édesanyja mellé álltak a bajban, és hogy családját is biztonságban érezte! A családi kötelék, és annak erőssége igen sokat nyomhat a latba egy betegségből való felgyógyulás esetén. Én azt hiszem, ebben Te is egyetértesz.
Kitűnő, választékos megfogalmazásban hoztad a folytatást (is), igen örülök, hogy teljes lett a boldogság!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 14 2012 08:35:32
Drága Zsuzsikám!
Én is úgy gondolom, hogy nem csupán az orvosi segítség volt hatásos Szása felgyógyulásához, pontosan azért döntöttem úgy, hogy folytatom, mert megszólalt a szülők lelkiismerete is, akik alapvetően nem voltak rossz emberek, csak belefáradtak egyetlen fiúk "nevelésébe", akire nem tudtak kellőképpen hatni. Hogy miért nem, annak sok-sok összetevője lehet, de végül is mindenki "megtért", a tékozló rossz fiú is rájött, hogy egyébként is elveszett ember, de a szép családja nélkül még inkább. Azért is írtam meg ezt a részt is, mert szeretem ha minden rendben van mindenki körül, nem maradhat egyetlen elvarratlan szál sem. No és, hogy a varikás befejezés ne maradjon el, legyen mindenki boldog, hiszen egy boldog végkifejletű történet - én úgy gondolom - gyógyír az emberek lelkének, főleg ha szomorúak, vagy boldogtalanok, vagy savanyúak. Aki alapvetően vidám természetű, annak pedig még inkább jó egy ilyen kis limonádé (írás) üdítő.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtekintetted ezt a írásomat is, mindig végtelen öröm számomra, ha véleményezel.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 21 2012 10:54:53
Kedves Vendégeim!
Mondtam már, hogy imádom a vendégeket?
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok folyamatosan.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
