_"Mondd, mit tegyek hát, ha szívem egy vándorcigány, oly szabadon jár és mindig új vágyak után..."
Karolina harmincas éveinek elején jár, önálló, független nő, aki egyelőre nem szeretné feladni függetlenségét. Hogy miért nem? ha kérdezik rögtön kész a válasz, azért mert még nem akarok függni senkitől. Van munkám, van diplomám, van egzisztenciám - egyelőre - hiszen egyedül élek, nincs gondom senkire csak önmagamra és így ez most nekem tökéletes.
Nyaranta elmegy üdülni két-három hétre mindig máshová, más országokba, más tengerek partjára, jól érzi magát, egynyári kapcsolatokat keres és talál is. Vannak fiúk akik ugyanígy gondolkodnak, vannak egynyári szerelmek, egynyári vágyak, melyek tüzesek mint egy latin szerető, egynyári kapcsolatok, melyek kiegészítik a monoton szerű szürke napokat.
Egy ilyen egynyári kapcsolat szövődött közöttük. Ádám ugyanúgy érzett, ugyanúgy gondolkodott, ugyanúgy itta mindennapok varázsát, mint Karolina, jól érezték magukat egymással. Ezen a nyáron Ádám volt a topon Karolina "szívében".
Forró nyári esték, gyönyör, mámor, kéj, mely áthatotta minden éjszakájukat. Ugyanakkor, mivel azonos volt a hullámhossz, mindketten diplomás emberek lévén el tudtak beszélgetni az irodalomról, a képzőművészetről, a filozófiáról, pszichológiáról, ismerték Sigmund Freud elméleteit, összességében jól érezték magukat egymással.
Elmúlt ez a nyár is, de valami megváltozott Karolina szívében. Úgy érezte szerelmes lett, ami eddig nem volt rá jellemző, hiszen még senki nem került hozzá - érzelmileg, értelmileg- ilyen közel hozzá mint Ádám.
Szeptember ilyen hamar még nem jött el, mióta az eszét tudja. Elkezdődött az iskola - egy két tannyelvű gimnáziumban tanított, imádta "gyermekeit" bele is vetette minden energiáját a tanításba. De egyre többször gondolt Ádámra. Ádámra, kiről azt hitte, hogy el tudja feledni, ha véget ér a nyár, de nem így történt. Nem érezte jól magát, szenvedett a férfi hiányától. Hiányzott neki a férfi kedves szava, okos gondolatai, szép szeme, kellemes férfias illata, vagyis összességében az EMBER. Az ember akit úgy szeretett, annyira vágyott rá, annyira vágyta, hogy itt legyen vele, beszélgessenek...
Gondolt egy nagyot, írt neki egy e.-mailt vágyairól, gondolatairól és összességében mindenről.
Sietve tette meg az utat hazáig, amikor haza ért rögtön bekapcsolta a számítógépét, megnézte, hogy van-e üzenete. Nem volt. Nem volt napokon keresztül, amikor egyszer érkezett egy üzenet, egy dal és semmi több...
Folyt.köv...
Jól kezdődik, remélem a folytatásban nem csalódunk!
Látod, így szokott ez lenni: "addig jár a korsó a kútra!", és még gy, hogy "minden zsák előbb-utóbb megtalálja a foltját"!
Szeretettel: Zsuzsa
gyongyszem555 - szeptember 14 2012 08:39:58
Kedves Imre!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Mindig nagyon örülök Neked és szeretettel fogadlak. Értem a lelkivilágodat, tudom, hogy érzékeny ember vagy, szereted az érzelmes történeteket, ugyanakkor van humorérzéked is, már egy kissé megismertelek írásaidon keresztül (is). Ugyanakkor érdekel a véleményed is.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - szeptember 14 2012 08:41:28
Drága Zsuzsikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, mindig nagy szeretettel fogadlak.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - szeptember 18 2012 09:46:28
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm érdeklődéseteket, mindig nagy öröm számomra, ha ilyen sokan olvastok és minden nap ugyanolyan izgatottam várom, hogy vajon írhatok-e még, el fogtok-e olvasni.
Szeretettel gondolok Mindenkire!
Évi.
