|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_ MM
Emily története
Leült egy kőre, sírt. Siratta az elmúlt dolgokat, bánkódott a jövő bizonytalanságában - gondolták a mellette elhaladó járókelők. Ellenben Emily nem sírt, s nem bánkódott, csak várt. Amikor megláttam rádöbbentem, hogy eddigi életem hiábavalóság volt. Hiába utazok bárhová, legyen az akár egy elképzelt világ, ahol képzeletbeli lények hangos muzsikával töltik meg éterüket, ha valami hiányzik belőlem. Erre a hiányra most döbbentem rá, persze ostobaságom révén most is bunkón viselkedtem, mert a szokásos hogy vagy Em kérdéssel üdvözöltem bimbózó virágszálamat. Tudom, elég közhelyesen hangzik ez az egész, a fiatalok közhelye, az örökké lobogó szerelem. Em is közhelyszerűen válaszolt. Ebben igazán nincs semmi meglepő, ám most igazán más arcát mutatta, mint eddig. Arcára mosoly ereszkedett, ami igazán szokatlan volt. De félre most ezekkel!
Amerika csodás világa bárkit megszédíthetett. Ez alól kivételt képez Emily. Őt nem igazán érdekelte ez a világ, a nyugat. Állandóan azt hallottam tőle, hogy de jó lenne már otthon lenni. Hiába mondtam, hogy ez az új otthonunk, ő csak erősködött, hogy az igazi otthonunk ott van keleten. Állandóan eszembe jutatta. Ez egyfajta szakadást okozott, ezért is döntöttem úgy, hogy a mai nap folyamán meglátogatjuk a város leghíresebb múzeumát, a Metropolitant. A FDR Drive -on keresztül közelítettük meg, ami szokás szerint tömve volt gépkocsikkal és járókelőkkel. Az E 96 utcába fordultunk le, ami egyenest a Central Park -hoz vezet. Itt aztán gyalog folytattuk utunkat, és fél óra gyaloglás után megpillanthattuk az épület roppant kőoszlopait. A belépő 15 dollár volt.
- Nézd, milyen mulatságos figura. - mutattam rá egy képre.
Emily elnevette magát, és kommentárként hozzá tette:
- Frida Kahlo megsebzett szarvasa.
- Inkább szörnyetege. - jelentettem ki. - Nézz csak a fejére! Emberfeje van.
- Ezt hívják művészetnek. Nem emlékszel Bakos tanárnő szavaira?
Kicsit elgondolkodtam, hogy mit is mondott a rajztanárnőnk. Sokat beszélt. Általában az élet nagy dolgairól, de sokszor felhozta családi problémáit, és néha megesett, hogy arról beszélt, amiről igazán kellett, ... a tananyagról.
- Azokra a nevetséges kijelentésekre gondolsz, Em?
Em nem felelt, csak bólogatott.
- Jól van, akkor emlékszem minden egyes szóra.
- Nagyon helyes.
- Nem gondolod, hogy ideje lenne távoznunk? Sokkal jobb helyek vannak New Yorkban.
- Maradjunk még. Látni szeretném ezeket a csodás festményeket, amelyek úgy megfognak. Erik, otthon ilyet sosem láthatok.
Ezzel tovább indultunk a következő terembe, ahol olasz klasszikusok remekművei láthatók, mint amilyen Giovanni, Botticelli és mások. Itt a képek sokkal szebbnek tűntek. Számomra ez volt a művészet. Emily leült egy padra, A Szent Család kép alá, s pihent. Odaültem mellé.
- Nézd, Em. - szólítottam meg, s leültem mellé a padra. - Sok mindent tisztáznunk kellene. Először is azt, hogy miért akartam, hogy átkelj a tengeren.
- Igen, Erik. Sok mindent kell tisztáznunk. Amióta itt vagyok, úgy érzem, hogy teljesen magamra hagytál - közölte.
- Ez igaz, de legalább had indokoljam meg.
- Meglehet indokolni?
- Tudod, sosem jártam ezen a kontinensen, és hát teljesen a hatalmába kerített, de most már ennek vége. Belátom neked volt igazad. Ez nem a mi hazánk, a mi hazánk ott fekszik a Kárpátok lábainál,de most nem is ez a lényeg.
- Hanem mi?
- Te - feleltem. - Emily, te vagy a lényeg, amit oly régóta kerestem - megnéztem az előttünk lógó képet. - Mi is ilyen boldogok lehetünk.
- Nem az én műfajom - mondta Em. - Nem szeretem az egynapos szerelmeket.
- Én sem - feleltem, és kezemet a combjaira helyeztem. - Tudod, már évek óta öntudatlan szerelemben éltem, de úgy látszik eljött az idő, hogy felkeljek álmomból, és végre színről színre szerelmet valljak.
Em arca piros színbe öltözött, és mintha szégyellné elfordította arcát előlem.
- Épp időben. Nézd, záróra.
Kisétáltunk a múzeumból a szembe lévő parkba, ahol helyet kerestünk magunknak.
- Mi erre a válaszod? - kérdeztem, mire ő szájon csókolt. |
|
|
- szeptember 13 2012 14:42:47
Kedves Oratus!
Jó érzés lehet, ha valaki "öntudatra" ébred, akár szerelelmről, akár másféle dologról van szó!
Akik igazán szeretik egymást, azok hazájukban és attól távol is közelkerülhetnek egymáshoz és meg is maradhatnak egymásnak, örökre.
Van, amikor szó nélkül is meg tudjuk adni a választ, így történt ez most is. Jó befejezés!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- szeptember 24 2012 18:51:08
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm, hogy így véled. Megbocsáss késői válaszomért. Valóban szép és jó dolog a fejlődés.
Oratus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 15. hétfő,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
