A test nyugalma. Csak a gondolatok sodródnak. Apró kis fények, miközben a képernyőn pörögnek az események – egy film kockáin.
A szoba tárgyainak árnyék-fény játékai. Az éjben angyalok lebbennek, - szemmel nem is látva, de gondolatainkkal érintve, - mosolyt varázsolva arcunkra.
Azután csend. Olykor-olykor szemünkre terülnek az álom pillanatai. Az éjszaka mozdulatlansága, még az árnyak is pihennek. Majd hirtelen mozdulatok, az ébredő hajnal különleges látványa, a színek egymás utáni sodródása. A madarak ébredése, hogy dalaikkal ébresztőt zengjenek. Fellebbenő fátylak, s a homály szétoszlása a kert felett. A rések szétnyílnak, kinyílnak.
Zöld és kékes szín kavalkád, majd a pirkadat színe vált áradón. Az éjszakai csillagcsend utáni lüktetés. Sietős reggelek a pirkadó hajnalok után. A csendes nyugalomból felébredő élet. Incseleg egymással a homály és a fény. A harmatcseppek páraként szállnak fel, a napfény sugarai felszárítják. A virágkelyhekben éjszakai pihenésük után ébredő apró kis élőlények – indulnak nyüzsgő életüknek. A patak, a tó vizében csobbanó élet – a reggeli fényekben. A mezők, a rétek ködpárája után a Nap ébredésével minden csupa fény és izzás.
Dallam, dobbanás, lüktetés, zsongás, az égbolt alatt, az új nap lélegzésében, az álmok feloldódásában. Léptek! A világ énnekem szárnyalás, kitáruló szívek egymás felé.
Aranyszikrák a Nap ölén, a végtelen égbolt óceánján!
Dellamama - szeptember 16 2012 10:05:40
Ahogy írod is: dallam, dobbanás, lüktetés, zsongás!
Csodálatosan szépen "festesz". Mindig megjeleníted a képet, látom a tájat a színeket.
Nagyon tetszik.
Ölellek: Maria
gyongyszem555 - szeptember 16 2012 15:18:10
Lelki szemeim előtt szépen láttatod az éjszaka fényeit, valamint az ébredés - hajnal - semmivel össze nem hasonlítható "lüktetést".
Szeretettel olvastalak és gratulálok kedves Margitka!
Ölellek: Évi.
szomorufuz - szeptember 16 2012 18:32:26
Kedves Mária!
Az én szememen át így látom és örülök, ha láttatni tudom.
Köszönöm, hogy meglátogattál. Szeretettel láttalak.
Ölellek szeretettel: Szfűz
szomorufuz - szeptember 16 2012 18:33:16
Kedves Évike!
Köszönöm, hogy velem vagytok - köszönöm olvasásodat.
Szeretettel ölellek: Szfűz
Nagyon szépen jelenítetted meg az estét, majd a hajnal eljövetelét.
Kiemelném ezt a néhány mondatodat, ami igen tetszik:
" Incseleg egymással a homály és a fény. A harmatcseppek páraként szállnak fel, a napfény sugarai felszárítják. A virágkelyhekben éjszakai pihenésük után ébredő apró kis élőlények – indulnak nyüzsgő életüknek."
Ma már én is észrevettem, hogy kora reggel megjelent egy kis köd a kertek alján, s félek, hogy ha eljönnek az esős napok ismét, még több lesz, félhetünk, hogy ami még most zöldül, hamarosan megbarnul. Ilyenkor szokott egyszerre tönkremenni a még beéretlen paradicsom!
Tetszenek a szép jelzők és megszemélyesítések, de nem csak az általam kiemelt szövegben van, hanem az egész írásodat végigkíséri! Andalító és üdítő is egyben!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - szeptember 20 2012 16:17:02
Kedves Zsuzsám!
Napok óta - harmatos, párás a reggel. Az eső hatására ragyogó zöld a kert, de hirtelen kezdenek sárgulni a levelek és hullanak lengedezve - a szélben.
Többször átéltem én is a kert hirtelen károsodását. Sokszor volt, mikor egy hirtelen fagy mindent tönkre tett, hogy azután a következő nappal vénasszonyok nyarát hozza el. Persze, akkor már a le nem szedett paprika, paradicsomból keveset lehetett menteni. Ha az idő engedte, gyorsan mentettük, amit lehetett. A zöld paradicsomot is nagyon finom savanyúságnak eltettük.
Mindig nagy öröm, hogy olvasol, hogy meglátogatsz. Köszönöm. Szeretettel láttalak most is: Szfűz
