|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_I.számú hadijelentés!
A tegnap elkezdett - gondolatban sem - nagytakarítás befejeződött este 21 óra oo percre, no persze Tündi segítségével. Már nem is haragszom rá.
 V
Megdumálta az agyamat, hogy mégis csak lássuk vendégül az ihlet-csoportnak a felét, mert szeretne velük beszélgetni, hiszen amióta itt ül a bal vállamon, nagyon elhanyagolta őket. No meg szeretne egy kicsit pletykálni, nem szokott, de meg mondta őszintén legalább, hogy az én pofámat már unja egy kicsit, meg egyébként sem lehet velem pletykálni mert én nem szeretek. No jól van, mivel ilyen aranyos voltál, hogy segítettél takarítani, ám legyen, hívjad a csajokat, mondtam neki, mert a fiúkhoz most nincs hangulatom. Bár mit ne mondjak az egyik fiú nem nézett ki rosszul, no de már az én koromban? Persze, hogy az én koromban, no de mégsem, majd később, "ej ráérünk arra még" alapon elodáztam.
- Jöhetnek a lányok ebédre, de akkor te főzöl Tündi, mert a takarításon kívül azt utálom a legjobban. Tudom magamról, ha én készítem az ebédet, abból ugyan annyi lesz, mint a tegnapi takarításból, de Tündi aranyos most is felvállalta ezt a nehéz feladatot.
- Jól van kedvesem, én főzök, mert látom, hogy te már a csillogó villogó monitor előtt ülsz és írsz, de nem baj, most nem segítek, mert megy már ez neked egyedül is, akár magadra is hagyhatnálak örökre, de nem tehetem, mert én hozzád tartozom, hogy a fene egyen meg ám téged is, tudod? - mondja Tündikém ilyen kedvesen és feltérképezi a hűtőszekrény tartalmát, hogy mi a pálya kaja ügyből kifolyólag.
Ő tüstént hozzákezd az ebédfőzéshez, van még idő, de közben be-beszaladgál hozzám, felröppen a vállamra, javít, ha hibát talál írásomban, énekel, mert azt nagyon szeret, közben suttog a fülembe, hogy tökéletes legyen a "mű".
- No persze, Tündi, várd ki a végét, ne hamarkodd el a döntésedet, ne örülj előre, mert lehet, hogy pofára esel - esünk - mert egy lélek sem nyit be hozzánk, mert már unja a pofánkat, unja a szövegünket, úgy hogy menj innen, hagyjál engem egyedül kibontakozni, mert még elszúrod a végén, de akkor megfenyítelek, tömlöcbe vetlek, soha ki nem szabadítalak, soha többé nem írhatsz majd! Ott fogsz elpusztulni velem együtt.- lököm el magamtól a kis cédát.
- Menj inkább a konyhába, mert leég a hús, hajlamos vagy rá, hogy szenes utalványt osztogass a vendégeidnek, de nekik nem kell, hiszen gázzal fűtenek! - mondom Tündinek, mert már érzem a füstölgő hús kesernyés illatát a konyhából, no és a szürke felhő is beteríti a képernyőt. No ezért kellett takarítani a hülye fejünknek, no nem baj, nincs még nagy baj, a konyha még nem ég, addig van remény, hogy talán normális ebéd készül. De tök mindegy, az ihlet csajoknak mindegy, úgyis csak pletyizni jönnek, ezt Tündi is tudja nagyon jól, azért nem figyel oda.
1o.oo- órára el is készül az ebéd - hogy miért ilyen korán, a fene tudja, hiszen 12.3o perckor szoktunk ebédelni, no nem baj, lehet, hogy Tündi még leugrik a kozmetikába, vagy a fodrászhoz, vagy a franc tudja, hogy mit akar még csinálni, vagy alszik egyet, nem, nem alszik már itt van megint a vállamon és diktál. Nem mintha nem tudnám egyedül megírni ezt a kis barom szösszenetet, de jó ha itt van, mert különben is ő ismeri ezeket a lányokat, ő tudja a gondolataikat. 11.oo-kor már meg is érkeznek, nevetnek, dalolnak - minden ihlet-barátod dalol Tündi, mindenki ilyen boldog, ennek örülök, mert alapvetően én is dalolok, miért, sírjak? Nem sírok, pedig a jól belegondolok lenne okom néha-néha, de nem akarok és amit én nem akarok azt nem is teszem. Félre húzódom és hallgatom a kedves, bájos csevegésüket, nem pofázok közbe, mert egy az, nem illik, kettő pedig, én vagyok a vendéglátó, nekem kell maximálisan eleget tennem a feladatomnak, nem rólam szól a történet.
Emese kezdi az élménybeszámolóját.
- Képzeljétek csajszikáim, én beköltöztem egy idős úriember tudatába, ti még ilyen elmét nem láttatok. Jól érzem magam nála, nem panaszkodom, de rettenetesen konok, akármilyen témát sugallok neki, variál. Nem mindig tetszik neki az ötletem amiről írjon és akkor rohadt módon összekülönbözünk, olyannyira, hogy kidobálja a ruháimat a szekrényből és utat mutat. Persze a kifelé vezető utat a tudatából. De én nem hagyom magam, kissé csöndbe maradok és újból elhelyezkedem a bal agyfélteke a jobb, az mindent megért, úgy hogy oda kuporodok és onnan diktálok. Ekkor születnek a legjobb írásai, természetesen nem vesz észre, hogy ott vagyok, így a babérokat - ha lennének - ő aratja le, én nem bánom, én nem vagyok irigy, sőt, tutira örülök a sikereinek - és tovább diktálok neki. Tehetséges a pasi, még be is jönne nekem, persze, hogy ha ember lennék, de én csak egy ihlet vagyok, földi ember gyönyöreire nem számíthatok, de vele együtt örülök, ha engedi, már pedig engedi, mert a bal oldalon van a szíve is, oda is be szoktam férkőzni, mert nagyon szentimentális, onnan szoktam diktálni a szerelmes történeteket. Szóval nincs vele gond, egy kicsit konok, de szeretem.- mondja Emese messze távolba merengő tekintettel (ez a csajszi szerelmes, meg kell, hogy állapítsam magamban, tutira szerelmes a pasiba, no de egyoldalú, már majd nem sajnálom)
Virág következik.
- No képzeljétek el, én nem jó helyre tettem be kis fejemet, kezemet, lábamat, ugyanis totál tehetségtelen az emberem, de nagyon akar szegény, csak sajnos hiába súgok neki, tanfolyamra is beírattam, szeretne írni novellát, majd később egy regényt, de sehogyan sem állnak össze a gondolatai. Nagyon nehéz vele az életem, állandóan járkálnom kell a papír-írószer üzletbe, mert nem tudja egyből gépbe szerkeszteni a mondanivalóját, hanem papírra, ceruzával - no radírért is állhatok sorba állandóan, mert két sort ír, másfelet radíroz -ráadásul 2B-sel, mert azzal jó vastagon lehet írni, illetve jól rá lehet nyomni a papírra, mert erőlködik szegény, azt hiszi ha rányomja erősen a cerkát, a mondanivaló már ott is van a papíron.
De nem, mert tehetsége nem nulla, hanem mínusz húsz körül van, még a nullát nem érte el, de akar, akaratereje viszont a csillagos egekig szárnyal, bárcsak a képzelete szárnyalna valameddig. Roppant észnél kell lennem, mert ha nem figyelek többszöri radírozás után, no meg több száz írólap után azért csak összehoz valami szösszenetnek sem nevezhető firkálmányt, melyet aztán átnyújt nekem, nem nagyképűen, mert nem az, miért is lenne, hiszen nem tud írni, no azért lehetne, mert vannak olyanok is akik nem tudnak írni, de nagyképűségük határtalan. No én ismerek ilyet, ne csóváljátok a fejeteket, majd arról is beszélek, de arról inkább Brigitta fog, mert az az ő privilégiuma, már csak azért is, mert ő "szolgál" annál az asszonynál.- mondja Virág, mintegy átadva a szót Briginek.
- No igen -kezdi Brigi a pletykát - én sem vagyok ám könnyű helyzetben, talán annyival, hogy a nagyságos írófejedelmet Pálma asszonyt (így hívják, tök jó neve van nem?) meg tudom győzni, ha baromságokról akar írni. Nem könnyű az biztos, mert észérvekkel nem mindig boldogulok, de ilyenkor szoktam bevetni a vegyivédelmi fegyvert, mert el szokott szállni magától, én ugyan fel szoktam kapni a gázálarcot, de mire őt visszahozom a fegyvereim által, eltelik egy kis idő mire újra visszatér az ő dimenziójába. Nem sok írása van neki, de azok tuti jók. No meg kell, hogy mondjam, nem kevés az az idő, amely alatt összejön neki a szösszenet, de sikerül és ilyenkor nagyon boldog, nagyon boldog vagyok én is. No és ekkor szokott elszállni magától, melyet roppant módon utálok, vissza kell pofoznom a valóságba, igen, be kell, hogy valljam nektek nőiesen, testi fenyítést szoktam alkalmazni, nem szeretek verekedni, de ilyenkor olyan dühbe jövök, hogy behúzok neki egy-két bal s jobb egyenest, no meg középről is egyet, no nem nagyot, csak pici aprókat, hiszen én is kicsi vagyok, látjátok, helyre rázom az agysejtjeit és akkor visszavesz az orcájából. De egyébként jól megvagyunk, nincs sok munkám mellette, mert én fölöslegesen nem beszélek hozzá, kivárom a legjobb pillanatot, akkor amikor fogamzóképes és fogalmazásképes, akkor támadok, csak az a baj, hogy már lassan a változó korba fog belesétálni, no ekkor nem tudom, hogy hogyan fogok neki segíteni, mert nehéz meghatározni a legaktuálisabb pillanatot az egyesülésre. - mondja Brigi.
- No de kedves Tündikénk, bunkó módon téged nem is hagyunk szóhoz jutni, hiszen te még nem is meséltél, hogy neked milyen helyed van, milyen ember akit te választottál? Jó vele együtt dolgozni, hallgat rád, nagyképű barom, vagy szerény, tudálékos, vagy egoista, vagy milyen, no mesélj már! - noszogatják Tündit.
No most nekem ki kellene mennem a szobából, de mivel roppant kíváncsi vagyok a véleményére, illetve, hogy mit pletykál rólam, így maradok, de különben sem veszi észre, hogy itt vagyok, mert annyira a barátnőire figyel, hogy én akár meg is halhatnék most, azt sem venné észre.
- Nos barátnőim, akkor én is elmondom a véleményemet, úgy látom most kitűzött innen már végre, mert van amikor folyton a nyakamban liheg! Alapvetően jó ember, vidám, de mondhatnám azt is, hogy egy kissé hangulatember. Szeretek vele dolgozni, mert azt írja amit diktálok - kivétel, mikor nem, mert tud ám hisztizni, ha olyan hangulata van, olyankor utálom, agyon tudnám ütni, de szerencsére hamar elmúlik nála - nem egy lángész, azt nem mondhatom róla, de legalább nem is tesz úgy, mintha lángolna. Általában megérti amit diktálok neki, talán némi kis segítséggel le is tudja írni, de azért egyedül még nem boldogul, de állandóan továbbképzi magát, szerencsémre nem kell noszogatni, hogy tanuljon, olvasson, bár olyankor megfeddem és elszégyelli magát, mert rohadtul szégyellős és nem magabiztos. Ezt nem szeretem benne, mindig parázik, minden írása - írásunk után -, hogy nem fogják olvasni a kedves olvasók, be sem fognak nyitni hozzánk, ezt kellene valahogyan kivernem a fejéből, de azt hiszem, hogy ehhez még a kovácsok nagy kalapácsa is kevés lenne, pedig az jó nagy.
De alapvetően szeretem, önbizalma a béka feneke alatti szinten van, de felrángatom. Remélem nem hallotta meg, mert ha elmentek úgy össze fogunk különbözni, hogy kinn alszom az erkélyen ma éjjel, nem fog a közelébe engedni. Mert egyébként meg a kritikát nem bírja, tudomásul veszi ugyan ha én mondom neki, de mástól nem igazán viseli el, no jó van egy-két-három kedvence akire felnéz és attól elfogadja, de én nem tartozom ezek közé. Hogy miért nem? A franc sem tudja, de engem pedig ez nem érdekel.- mondja Tündi harsogva, mert szereti hallani a hangját.
No én pedig ezt nem szeretem benne - mondanám - de meg kell, hogy állapítsam, hogy az én véleményemre egyik csajszi sem kíváncsi, sőt, mintha ott sem lennék, úgy hogy megszólalnom sem kell többé a mai nap folyamán úgy érzem. Hadd pletykáljanak, hagyom őket, majd holnap én következem, mert holnap a fiúk jönnek vendégségbe, remélem, hogy én is szerepet kapok, mert Tündit már ismerik, szerintem ők rám lesznek kíváncsiak, mert én alapvetően férfipárti vagyok.
|
|
|
- szeptember 30 2012 17:06:33
Évikém!
Az uzsonnaparti igen jól sikerült. Az ihletek, vagy illetett barátnők jól kitárgyalták "gazdáikat"
Nem árt jóba lenni ezekkel a "csajszikkal", mert ha itt hagynak bennünket mihez is kezdenénk.
Vidám kellemes hangulatú írásod nagyon tetszett.
Viszont nem gondoltam volna ismerve a műveidet, hogy gátlásos lennél és paráznál. A kritikát azt nem mindenki viseli el, pláne ha nem a megfelelő hangnemben közlik.
Gratulálok és ölellek: Marika  |
- szeptember 30 2012 17:25:21
Marikám, köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél, talán gátlásos nem vagyok annyira nagyon, de hogy parázok az tuti!
Már csak azért is, mert megint csak én publikálok itt túlnyomórészt egyedül - pedig biztos, hogy szívesen olvasnának mindenkit aki a Napkorong tagja, de biztosan nem érnek rá írni.
Parázok, mert ha az általam felállított 4oo-as határt nem érem el, akkor már gond van, akkor már elgondolkodom, hogy valamit nem jól írtam, vagy nem érdekes a történet. Soha nem leszek magammal megelégedve, hát mi ez ha nem parázás?
Szeretettel ölellek: Évi. |
- október 04 2012 16:04:50
Kedves Évike!
Ezzel a témával engem is megleptél, milyen jól bele tudtad képzelni Magad az ihletlányok szerepébe! De ezen nem nagyon csodálkozom, hiszen Te, akinek szintén az ihlet jön legtöbbször a segítségére - és sokszor hallgatsz is rá -, Te jól tudod, hogy milyenek a többiek, akik rajtad kívül írnak, hiszen amit írnak, az legtöbbször nagyon is árulkodó az ihletüket illetően!
Én eléggé ellenálló típus vagyok, néha az ihletem engem is állandóan "megkörnyékez", hogy erről, vagy arról kellene írnom, de én nem igen állok "kötélnek". Talán ezért is van az, hogy sokkal kevesebbet írok másoknál. Veled engem össze sem lehet hasonlítani!
Ne parázz kérlek, hiszen látod, hogy mennyien olvasnak, még ha nem is ír mindenki hozzászólást. Azért a kíváncsíság csak idehajtja őket!!!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- október 04 2012 18:15:51
Drága Zsuzsikám!
Én most adok Neked egy jó tanácsot, az ihletednek soha ne állj ellent! Nem szabad! Ő Veled van, jót akar Neked, még ha kicsit erőszakos is, hagyd magad "megkörnyékezni", semmi bajod nem lesz tőle ne félj, csak egy ihlet! Főleg, hogy ha lány, de ha fiúihlet - bár ők inkább a fiúkhoz költöznek - de előfordul néha, mint annak idején, - biztos emlékszel írtam a zöldszemű Gáborról, a fiú ihletről aki helyettesítette Tündit amikor nászúton volt még a kezdet kezdetén - no Gábor helyes fickó volt ugyan, de más stílust képviselt mint az enyém, rám akarta erőltetni, de elküldtem, no meg egyébként is elküldtem volna, hiszen zöld színű volt a szeme. Nem szeretem sem a zöld, sem a kék szemű fiúkat, hidegek! Még ha ihletek akkor is!
Szól én azt javaslom Neked, hogy állják csak "kötélnek" nyugodtan, ne sértsd meg - úgysem tudod, hiszen hozzád tartozik, többé nem szabadulsz tőle, de ezt te is tudod -hallgass rá, hadd suttogjon a füledbe!
Azt mondod Zsuzsikám, hogy ne parázzak, hogyha nem olvasnak, már hogyne paráznék! De egyébként tényleg nincs okom a félelemre azt hiszem, hiszen álmodni sem mertem volna, hogy ilyen sokan olvasnak majd 1 év után, no persze az is benne van a pakliban, hogy olvasnak, persze, hiszen mindig itt esz a fene.
No de most nagyon örülök annak, hogy nem csak a varika név díszeleg már a falon, hanem a kedves klubtársaim, barátaim is gyülekeznek kedves, jó, remek írásaikkal. Ezt szeretem, amikor ilyen színes a "paletta", vagy még színesebb, azt szeretném, ha nem én foglalnám el a helyek legnagyobb részét.
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál, olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- október 09 2012 11:56:39
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm a látogatásotokat, mindig szeretettel várlak benneteket!
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
