Szomorkásan, borongósan húzza magára a napocska a takaróját. Hideg szél süvít át a fákon, a bokrokon, a falak mentén. Elrohant az idő. Hamar elszállt ez a nyár, vége lassan szeptembernek, hogy átadja helyét az új, a mégis öreg hónapnak, az októbernek. Csendes szomorúság, ugyanakkor csendes béke van a szívemben, mintha a távolból a szereteted ölelne. Béke bennem, mert érzem, míg élek, nem leszek magányos, hisz mindig itt vagy velem az emlékeimben, melyek sok mindenen átsegítenek.
Október. Különleges hónap. Nem csak azért különleges számomra, mert a születésnapom hónapja, hanem az együttélésünk kezdete is. Megismerkedésünk első pillanatától nem voltunk közömbösek egymás iránt, hiszen nagyon sok minden vonzott egymás felé bennünket. Eszembe jutnak a pillanatok, az együtt töltött napok a hegyek között, melyek szerelmünk titkos tanúi voltak - és eszembe jutnak közös életünk együtt töltött évei. A sok szép emlék! Hogy mindig milyen érdeklődő, a természet csodáit megmutató, egymásra csodálkozó volt a kapcsolatunk. Persze, voltak keserű pillanataink is, mint minden ember életében, mégis az együtt eltöltött 13 év teli volt csodákkal. Amikor megszólal egy dallam, ami veled köt össze, szívemben fájdalom ébreszt a valóra. Mióta elmentél, nincs kivel megosztanom az ébredéseimet, a napi gondjaimat, a fájdalmaimat és az örömeimet. Próbálom az emlékeket és a szívfájdalmaimat is elraktározni a lelkem mélyére, de egyre nehezebb.
Haldoklanak a fények, számomra könnyes, csendesen búcsút mondó a világ. A csodákról még néha álmodom, még visszaadja egy rövid időre az életkedvemet, de hajnalra ébredve sápadtakká válnak a fények, a dallamok pedig elrepülnek az októberi szél szárnyán és tudomásul kell vennem, hogy hozzád már nem érnek el.
Messze merengek a végtelenbe
Szívemben csendesen pihen a dal
Fodrozódó felhők az égbolton
S a csillagok sápadt fénysugárral
Szemed ragyog felém a távolból
Hívlak, várlak az esti csendben
Sejtelmes árnyak ölelik át lelkem
Álomba ringatva a susogó széllel
gyongyszem555 - október 04 2012 16:45:55
Kedves Margitka!
Csodálatos, - megható - visszaemlékezésedhez szívből gratulálok!
Azt hiszem, hogy nem is tudok ehhez többet írni, mert homályos lett a szemüvegem.
Szeretettel gratulálok és szívből ölellek:
Évi.
Dellamama - október 04 2012 18:45:06
Gyönyörűséges! Kedves Gitka!
A mellékelt zene a vers és úgy az egész nagyon meghatott.
Szeretettel gratulálok és ölellek: Maria
Szomorúan, de szépen szőtted a mondataidat, a Tőled megszokott lírai hangulattal és fogalmazással. Az biztos, hogy együtt tudunk érezni olyanokkal is, mint Te, vagy egy másik hasonló ember, aki már a párja nélkül kénytelen tovább élni életét, de átérezni csak az tudja igazán ezt a helyzetet, aki maga is megélte, vagy éppen megéli.
Sajnos, a szemközti házban lakó szomszédunk szülötte is most veszítette el férjét, aki gyógyíthatatlan betegségben, a 59. évében ment el örökre, mi is jól ismertük. Egy már felnőtt fiút és leányt hagyott maga után a felesége mellett. Igen sajnálom Őket is, ráadásul a leány az én Nikolettem egyik legjobb barátnője.
Az pap is azt mondja a beszédében: "ments meg Uram minket a váratlan haláltól". Erre azt mondanám, hogy a halált igazából senki nem várja, és nem is tudom melyik a rosszabb, ha valakit váratlan halálos baleset ér, vagy ha valaki már hónapok óta súlyos beteg és gyógyíthatatlan, és úgy kell távoznia családja köréből? Mindegyik tragikus és nehéz belenyugodni, főleg ha egy fiatalról van szó, aki még igen sokáig élhetett volna!
szomorufuz - október 07 2012 12:36:22
Kedves Zsuzsám!
Mindannyiunk életében vannak nehéz, fájó pillanatok. Hogy melyik is a megnyugtatóbb? - azt hiszem, nehéz lenne eldönteni. Egy biztos: emlékeinkben, szívünkben megmarad minden pillanat - legyen az szép, vagy akár fájó is.
Köszönöm kedves szavaid - és köszönöm, hogy velem tartottál. Szeretettel: Szomorúfűz
