Írásom képzeletem szüleménye... vagy nem, lehet ilyen is az életben?
Szép őszi idő, a napfény cirógatja a lelkeket, Szilvi és Barbara beszélgetnek a teraszon. Barátnők ők kislánykoruktól kezdve, ismerik egymás titkait, szeretnek egymás közelében lenni most is, pedig már mindketten férjnél vannak.
Szombat délutánonként, amikor elvégezték otthoni úgymond háziasszonyi teendőiket együtt szoktak sziesztázni. Szilvi átvonul Barbaráékhoz, mert nagyon szereti barátnőjét, jókat szoktak beszélgetni, vagyis kitárgyalják férjeiket.
- Mondd, Barbi, a férjed megint nincs itthon? Hogy tudsz te így élni? Én biztos, hogy kiadtam volna már az útját, ha az én Sándorom ennyit csavarogna és engem minden szombaton elhanyagolna. Nem is mer elmozdulni mellőlem sehová, bár nem is akar úgy hiszem. - mondja Szilvi okoskodóan.
- Nem úgy van az kedvesem! Én megszoktam Bélát így, ahogy van, így szeretem összes jó tulajdonságával és hibájával egyetemben. Hogy szombat délutánonként egyedül hagy, nem számít, én így is nagyon szeretem Őt - mondja Barbara mosolyogva és nagyot kortyol a hűsítő limonádéból.
- Neked végtelenül jó természeted van barátnőm, no és toleranciád. Azért szeretek a közeledben lenni, mert olyan nyugalmat árasztasz, hogy a legidegesebb ember is megnyugszik melletted.- mondja Szilvi ellazulva.
- De mesélj, hogyan éltek Sándorral? Sándor egy igazi férfi, aki soha nem csatangol el a felesége mellől, csak te létezel a számára. Vagy nem?- kérdezi Brigi, közben sejtelmesen mosolyog, mert hallott ő már egyet mást a kollegináktól Sándorról, de mivel ő nem igazán ad a pletykákra, nem is foglalkozott vele.
- Sándor egy tünemény! Kéthetente meg szoktam látogatni vidéken élő szüleimet, ő olyankor nem jön velem, inkább otthon van, rendezgeti az irományait, pihen, verseket, novellákat ír, nem szokott csavarogni.- mondja Szilvia teljes meggyőződéssel.
Hamar eltelt a délután, sőt már este lett, Szilvia elköszönt barátnőjétől, de egy utolsó mondat erejéig még visszalépett:
- Azért én megrendszabályoznám a Te Béládat, megváltoztatnám az biztos, nem tűrném azt a lazaságot, honnan tudod, hogy mit csinál szombat éjszakánként? No honnan? Nem vagy ott vele, akár meg is csalhat. Erre nem gondoltál? - kérdezi okoskodón, de válaszra nem igen vár, mert siet haza.
Brigitta elgondolkodik, nem, az ő Bélája hűséges, megbízik benne, ő nem olyan, csak szeret szórakozni, ennyi az egész. Ő így fogadta el, az lenne a legnagyobb ökörség, ha meg akarná változtatni.
Haza is érkezett Béla hajnal felé egy nagy csokor vörös rózsával - ahogy szokott - a kezében, lágyan átölelte feleségét és bocsánatot kért, - mindig ezt teszi - és boldogan egymáséi lettek.
Így volt ez már évek óta, így szerették egymást.
Teltek a hetek, egyszer úgy gondolta Brigi, hogy elmegy a férjével egy ilyen szombat esti vigasságra, megnézi, hogy milyen a társaság, lehet, hogy kedvet kap hozzá ő is, miért ne, ezen a szombaton úgy sem jön a barátnője, mert elutazott vidékre. Bélának semmi kifogása nem volt az ellen, hogy felesége vele menjen, sőt, végtelenül örült neki, legalább bemutathatja a barátainak Brigit.
Amikor oda érkeztek, a kis csapat már ott szórakozott, elfoglalták helyeiket, Brigi jól érezte magát. Táncoltak, szórakoztak, majd egy feltűnően csinos, vörös hajú nőre tévedt a tekintete és a a férfire aki vele volt. Éppen csókolóztak a bár legsötétebb zugában, de Brigi azonnal felismerte Sándort. Igen, Sándort, a Szilvia férjét, a talpig tisztességes, hűséges Sándort. Béla észre is vette, hogy felesége nagyon nézi a férfit, már kissé féltékeny akart lenni, de tudta, hogy ő is megbízhat feleségében.
- Mit nézel kedvesem, talán ismered őket? - és fejével biccentett a csókolózó pár felé. Itt vannak kéthetente minden szombaton, csókolóznak, táncolnak, aztán éjfél után eltávoznak. Nagyon szerethetik egymást, az látszik rajtuk. - mondja Béla és lágyan átkarolja asszonyát.
Barbara elgondolkodott, no igen, nagyon szerethetik egymást, mindenki egy mást.Legalábbis Sándor.
Dellamama - október 07 2012 15:30:59
Évikém!
Most erre azt mondanám, hogy amit nem tudunk az nem fáj. Nagyon sokan csalják egymást keresztbe. A hűség már nem divat
A jó barátnők megbeszélnek mindent egymással . Én kíváncsi lennék elmondja e Barbara Briginek, hogy mit látott. Én nem kevernék be az biztos.
Gratulálok remek kis írásodhoz!
Ölellek Marika
gyongyszem555 - október 07 2012 17:09:38
Marikám!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és elmondtad gondolataidat a témáról. Gondolkodtam rajta, hogy tovább szövöm a szálakat, de aztán végül is úgy döntöttem, hogy így hagyom. Ez ugyanis annyira magánjellegű téma - nem tudom, hogy én mit tennék, ha a barátnőm férjéről ilyen nyilvánvaló dolog kiderülne - de azt hiszem, hogy bármennyire is jó a barátság, talán én sem szólnék neki. Mert hallottam már olyan történetet is, hogy a férj-feleség a megcsalás után kibékültek és összevesztek a hírt hozó barátnővel, az lett a hibás mindenért. No persze, ez is intelligencia kérdése. Azt hiszem, hogy én intelligensen hallgatnék,, nem a legkitűnőbb jellemvonás, de valahogyan így érzem, hogy nem avatkoznék bele. Előbb-utóbb úgyis rájön - vagy nem, ha nem akkor az még talán jobb - Szilvi, hogy mi történik a háta mögött, talán, ha majd nem lesz annyira elfoglalva magával. Nehéz dolgok ezek, nem biztos, hogy van jó döntés.
Barátnőm! Most megint jól belekeveredtem a nevekbe, tiszta hülye vagyok! Barbara és Brigitta ez egy személy - mondjuk úgy mint Tündi és én- Szilvi az, aki észrevesz mindent.
No úgy látom, hogy nem szabad többet írnom, mert keverem a neveket, komolyan mondom tisztára meghülyültem.
Még, hogy remek írás! Egy nagy frászt! Most nagyon megfegyelmezem mindkettőnket, sőt Barbarát is Brigit is Szilvit is, mert mindenki hibás csak Tündi nem, mert ő már megint nincs itthon!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel ölellek: Évi.
gyongyszem555 - október 07 2012 17:22:49
Jav. Szilvi az, aki nem vesz észre semmit.No ennyi hibával és baromsággal még életemben nem írtam mint most. De nem baj, nem akarom kitöröltetni, mert nem illik, amikor már egy hozzászólás van.
Ez most már így marad - most megbeszélem magammal -, legfeljebb nem nyitjátok rám az "ajtót"
gyongyszem555 - október 07 2012 19:37:09
Még visszajöttem kicsit "gyönyörködni" az épkézláb "művemben" egy biztos, a zene jó! Az is valami!
Biztos, hogy ennek a történetednek is van valóságalapja, még ha a képzeleted szüleménye is!
Mi az, hog nem nyitják rád az ajtót? Már megint több a megnyitás négyszázhetvennél. Ebbe beleszámít az is, amikor Te nézed meg, de azért ez elég magas szám!!!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
gyongyszem555 - október 11 2012 18:36:21
Kedves Zsuzsikám!
Persze, hogy rám nyitják az ajtót, hiszen ebben a hónapban van egy éve, hogy rendszeresen, következetesen mindig ugyanannyian nyitnak be hozzám. Én úgy számolom, hogy 35o-4oo között van a megnyitások száma - ha az én megnyitásaimat levonom - általában.
Én nagyon örülök ennek az eredménynek és úgy gondolom, hogy nem a két szép szememért teszik, hiszen nem is ismernek a klubtagokon kívül. Azt is tudom, hogy vannak sokkal jobban írók tőlem, nem vagyok elszállva magamtól sőt!
Minden egyes próza megírása után ott van a kisördög és fenyeget és röhög, - persze a képzeletemben - és azt mondja, hogy no mi lesz veled, ha a kutya sem fog olvasni? Meg fogsz zavarodni ha nem írhatsz! Mert ha nem nyitják rád az ajtót, biztos, hogy nem fogsz írni. Akkor mész a pszichiátriára, mert megőrültél!
No és ilyenkor segítségemre siet Tündi és kiveri a fejemből ezeket a gondolatokat.
No és másnap megnézem a számlálót és megnyugszom!
Egészen addig, amíg a következő prózát meg nem írom és kezdődik elölről minden.
Nagyon szépen köszönöm, hogy "rám nyitottad az ajtót" különben is már nagyon vártalak!
No de ha véletlenül mégsem nyitnák rám az ajtót, isten bizony felkerekedek és ide hívom őket, biztos, hogy meg fogom találni a módját!
No már megint sokat pofázok!
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - október 11 2012 18:39:49
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten ilyen sokan olvastatok,
mindig szeretettel látlak benneteket!!!!
Évi
szomorufuz - október 15 2012 15:01:17
Kedves Évike!
Bizony, nagyon is megesnek hasonló történetek az életben,
Ma is nagy szeretettel olvastalak.- Gratulálok - szeretettel ölellek: Szomorúfűz
, nem a legkitűnőbb jellemvonás, de valahogyan így érzem, hogy nem avatkoznék bele. Előbb-utóbb úgyis rájön - vagy nem, ha nem akkor az még talán jobb - Szilvi, hogy mi történik a háta mögött, talán, ha majd nem lesz annyira elfoglalva magával. Nehéz dolgok ezek, nem biztos, hogy van jó döntés.
