|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Ez tulajdonképpen nem is novella, csak néhány gondolat, hogy egyáltalán léteznek-e?
Na végre Tündit haza ette már a fene - tegnap óta színét sem láttam, pedig mintha éreztem volna, hogy nem kell megírnom nélküle a tegnapi prózámat, mert hibát hibára halmoztam, de mégis megtettem.
Pedig éreztem..., mégsem figyeltem az érzéseimre.
- No helló kedvesem, mi ez a letargikus hangulat? Itt vagyok már, segítek, ha elakadtál az irományodban (tegnap segítettél volna inkább te kis céda, de nem merem neki mondani, mert én követtem el az oltári nagy hibát), mert láttam, olvastam az "alkotásodat." Komolyan mondom, hogy visszafelé fejlődsz kedvesem. Abba kell hagynod, te úgy hiszed az írást, de én nem hagyom, hogy ezt megtedd! Láttam, hogy rendesen belekeveredtél a nevekbe, mi a francnak annyi név, annyi szereplő ha nem bírod őket megjegyezni, illetve a neveiket. Nem kell! Nem kell egyetlen szereplő sem! Miért, nincs nevük és kész, névtelenek! No de különben is ezért zuttyantál annyira magad alá? Ugyan már!
Olvastam én már olyan írást, ahol következetesen következtek a nevek, de nem tudom, hogy miről szólt a történet. No, akkor mit szóljon annak a "műnek" az írója? Na mit? Rohadt módon meg van magával elégedve, döngeti a mellét, hogy végre sikerült kemény 6 hónap alatt megírnia a szösszenetet, melyben nincs bevezetés, tárgyalás és befejezés, tudod, ahogy tanultuk. Még sincs maga alá zuhanva!
No Te is kelj föl onnan gyorsan a parkettáról, ne zokogj nekem, nem vagy te majom - csak néha - különben is a vari az egy majomfajta, nem tudtad? Nos, mivel a te választott nick-neved varika, akkor te kis majom vagy. No add a kezed, hadd húzzalak fel. - ilyen kedvesen üdvözöl Tündi, lelket öntve belém. Nem mondom jól esik, mert tényleg ramatyul érzem magam.
- De jó, hogy itthon vagy Tündi, hiába én nélküled semmit sem érek, tegnap bebizonyítottam magamnak. No de mesélj, te legalább még tudsz! - mondom nagy sóhajok közepette és döntök magamba egy fél dézsa kávét.
- Tegnapi utamon találkoztam olyan emberekkel, akik annyira a megérzéseik rabjai, hogy az már fájt. De ha jobban végig gondolom, megértem őket. Azt mondta az egyik csajszi - nevet kifejezetten a tegnapi prózádból okulva nem mondok, mert képtelen leszel megjegyezni még ma is, mert látom, hogy azért még nem vagy százas, gyógyulófélben vagy -, hogy ő megérezte a férje balesetét előre, ami be is következett. Aznap reggel amikor a férje indult a munkába autójukkal, rettenetes érzése támadt, megpróbálta lebeszélni a férjét, hogy ne menjen, de nem sikerült. Azt mondja, hogy egész nap olyan rettenetesen ideges, feszült volt, hogy szét tudott volna robbanni. Délután jött a hír, hogy a férje karambolozott, szerencsére nem volt nagy baj. Szóval megérezte. Egy pasi - neve nincs - mondta el a következő élményét. Másnap vizsgázott -negyedéves beszámoló - úgy indult el, hogy érezte, hogy sikerülni fog, holott, nem tanult semmit, no nem volt tök hülye a témában, de nem készült igazán. Bejött neki, megérezte.
Hát én nem tudom kedvesem. Én ugyan eddig nem hittem ezekben a dolgokban, de tegnap, egyszer csak úgy éreztem, hogy baj van. Veled van baj, kedvesem, éreztem, hogy ha nem vagyok melletted, hülyeséget fogsz írni és tessék, bejött. Éppen ezért ünnepélyesen megfogadom neked, hogy az elkövetkezendő, mondd, meddig akarsz élni? No hadd halljam, rám bízod, na jó, akkor most vagy 57 éves, mondjuk még 3o évig. Akkor leszel 87 éves,- nem törvényszerű, hogy teljesen meghülyülj- tehát az elkövetkezendő 3o évig nem hagylak magadra, itt leszek veled, segítek, de az utolsó két évben nem ülhetsz a géphez, akkor csak én írhatok, mert én érzem - totálisan működik a megérzésem minden vonatkozásban -, hogy tök mindegy, hogy mit diktálnék neked, nem fogod hallani, látni már most is alig látsz, akkor már nem fogsz, értelmi képességeid, hát hogy is mondjam néha most is kívánnivalót hagynak maguk után, akkor meg már főleg, nem, dehogynem, ne szólj közbe, mert én most ezt érzem, mert én adok és figyelek a megérzéseimre.
Mondd, hol a szemüvegem, hogy átolvassam ezt a förmedvényt, remélem nincsenek benne nevek? - mondja Tündi határozottan.
- Tündikém, a szemüveg az egyik az orrodon van, a másik a homlokodon, a harmadik ott fityeg a nyakadban, a negyedik pedig az én szememen van. Én pedig most azt érzem, de kegyetlenül, hogy te is olyan hülye vagy mint én és lehet, hogy 3o év múlva semmit sem fogunk érezni!!! |
|
|
- október 09 2012 05:53:18
Megéreztem, hogy el kell olvasnom ezt a novelládat!
Tetszik, gratulálok: Morzsa  |
- október 09 2012 06:55:39
Köszönöm szépen kedves morzsa, hogy ide látogattál kedves véleményeddel, máskor is szeretettel fogadlak.
Évi. |
- október 09 2012 09:27:13
Évikém!
Tudod én hiszek a saját megérzéseimben, előérzeteimben. Nem vitás, hogy idegrendszerünk és elménk képes ráhangolódni a közös tudati szintre. Nem is kezdek kiselőadásba, mert ismerem a Te materiális felfogásodat. Az ember egy adó-vevő készülék!
Nagyon sok saját példámat tudnám felsorolni, amikor sajnos, vagy hála Istennek bejöttek a megérzéseim.Bár harminc évre előre sem jósolni sem megérezni nem lehet semmit sem.
A kis novellád nagyon tetszett, mert Tündikéd segítségével megint remeket írtál!
Szeretettel ölellek és gratulálok: Marika |
- október 09 2012 10:56:01
Marikám!
Én konkrétan nem tudom azt írni Neked, hogy hiszek benne, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem ismerem fel. Abban viszont biztos vagyok, hogy olyan már történt velem, hogy nagyon hittem valamiben és "éreztem", hogy annak úgy kell történnie ahogy megéreztem és tutira az ellenkezője jött be. Még csak véletlenül sem az, amit "megéreztem". Talán ha egyszer volt olyan érzésem, hogy no most ez a dolog, amire gondoltam be fog következni és be is következett. Érdekes dolgok ezek egyébként, én elhiszem amit te mondasz, csak én még nem sokszor tapasztaltam, illetve úgy, ahogy leírtam. Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottad tapasztalataidat.
No azt viszont megérzem, ha Tündi nincs velem és írni akarok, rossz előérzetem támad és behúznám a féket, hogy nélküle ne írjak, de sajnos meg kellene olajozni, hogy fékezni is tudjak!  Vagy nem olaj kell bele, a fene tudja, műszaki vizsgán megbuktam egyszer!
Nagyon köszönöm, hogy olvastál, szeretettel ölellek: Évi. |
- október 11 2012 16:17:07
Kedves Évike!
A megérzésekről annyit, hogy egyszer már jó régen volt, hogy én szerettem volna hi-fi tornyot venni Niki lányomnak, de még nem tudtam, hogy lesz-e rá pénzem. Történt aztán, hogy az újságban a "Szerencsekerék" játékban én is résztvettem, beküldtem a hi-fi torony fényképét, és láss csodát, megnyertem! Ilyen nagy nyeremény még nem ütötte a markunkat, és nagyon örültünk, hogy nem kellett érte fizetnünk, sőt még a Somogyi Hírlap autója ki is szállította részünkre.
Most még csak az kellene, hogy nagyon koncentráljak egy nagyobb lottónyereményre, megelégednék egy 4-essel is, mert már évtizedek óta reménykedem egy jó kis nyereségben, ha már ilyen hűséges játékos vagyok!
Jól is jönne, tudnánk hova költeni!
Látom, most is sokan "rád nyitották az ajtót", töretlen az érdeklődés az általad írtak iránt!!!!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- október 11 2012 18:46:04
Zsuzsikám örülök, hogy itt vagy, és annak is örülök, hogy annak idején megnyertétek a hi-fi tornyot.
Az az igazság, hogy én lottóztam egy ideig, csak én roppant türelmetlen vagyok de csak ebből a szempontból, ha nem jött össze mondjuk x alkalommal - mely rövid idő volt - akkor én hagyom a fenébe, ott egye meg a fene, nem érdekel tovább. Nem is lottózom egy jó ideje, mert nem nyertem soha és soha többé nem érdekel!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél és máskor is szeretettel várlak!
Évi |
- október 15 2012 15:07:40
Kedves Évike!
Remekeltetek Tündivel
Gratulálok - szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- október 15 2012 15:29:16
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és köszönöm méltató szavaidat. Tündinek köszönhetem ha remeknek találod!
Szeretettel ölellek: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
