Diákszerelemként kezdődött, de egy életen át tart.
Novellám fikció, de lehet nagyon is valós.
Ádám izgatottan várta a reggelt, már hónapok óta figyelte a gyönyörű lányt, aki megdobogtatta a szívét. Fél órával hamarabb érkezett minden reggel a gimnáziumba, elfoglalta megszokott helyét a folyosó végén és várta, várta a szőke tüneményt, hogy mikor érkezik. Ádám kissé bátortalan volt, hiszen milliószor elhatározásra jutott már, hogy most, most fogja megszólítani és találkozót kér tőle, hogy megismerkedjenek. De valahogyan mindig inába szállt a bátorsága amikor Krisztina kedvesen rámosolygott és elment mellette a folyosón. De majd most - döntött Ádám, itt az alkalom, szedd már össze magad a kutyafáját, nem lehetsz ennyire bátortalan, így korholta magát - most fog elé állni és cselekedni.
A folyosó végén feltűnt a lány, Ádám megvárta amíg oda ér mellé és gyöngéden megérintette a kezét:
- Szeretnék veled megismerkedni, Kovács Ádám vagyok, a IV.B-be járok és szeretnék veled találkozni, mert nagyon tetszel nekem. - mondta Ádám és kisfiúsan elpirult. Krisztinának tetszett ez a pirulós fiú, no meg egyébként is, mert az ő szívét is megdobogtatta Ádám. Gondolta is magában mindannyiszor, hogy ez talán már szerelem, valahogyan érezte, hogy amikor Ádámot meglátja, szíve hevesebben ver nem tud koncentrálni semmi másra, csak az érzésre mely hatalmába keríti.
- Rendben van, várjál meg iskola után, egyébként Balogh Krisztina vagyok, 14.oo-kor lesz vége az utolsó órámnak. - mondta Krisztina és ő is elpirult kicsit, zavarában gyors léptekkel elindult a tanterme felé. Nem nézett vissza, de érezte, hogy Ádám még mindig őt nézi szerelmesen. Ádám szíve majd kiugrott a helyéről, ha nem lett volna a gimnáziumba, talán az égig röppen, fel, fel a fellegek közé, olyan boldog volt, hogy találkozik vele a lány.
Az utolsó óra végét már mindketten tűkön ülve várták - Borika néni a kedves idős tanárnő, az osztályfőnöke Ádámnak, aki roppant át tudta érezni az ifjú szerelmesek lelkivilágát, hiszen unokája is ennyi idős mint a tanítványai, tudja, látja ő, hogy miről van szó - meg is kérdezte Ádámtól:
- Hová sietnél annyira fiam, remélem azért a történelmet sem fogod elhanyagolni, nem szeretném ha év végére lerontanád a jegyeidet! - mondta mosolyogva, választ nem is várva, mert tudta ő azt nagyon jól, hogy Ádám nem figyel most rá, de boldogan gondolt vissza ő is első egyetlen igaz szerelmére, a férjére, aki már ugyan nem él, de a szívében örökre ott maradt.
Krisztina már várt rá az egyik padon, hosszú gyönyörű szempillája volt, világoskék szeme, csordultig szeretettel, bájos arca mint egy festmény. Ádám nem tudott betelni a látvánnyal, szerette volna magához ölelni a lányt, de tudta jól, hogy az még az első találkozásnál nem illik, de annyira vágyott rá, hogy alig bírt uralkodni magán. Egymás szemébe néztek, beszélgettek, megismerkedtek és egyszerűen csak csodálták egymást a gyönyörű őszi napsütésben. Ádám átkarolta a vállát nagyon gyöngéden, nagyon szenvedélyesen, mélyen a szemébe nézett és annyit mondott neki:
- Szeretlek, szeretlek mióta megláttalak itt a gimnázium folyosóján, de pontosabban tavaly ősztől, azóta nincs egy nyugodt percem, nincs egy nyugodt éjszakám, csak rád gondolok. - mondta Ádám szenvedélyesen (hogy honnan vett ennyi bátorságot hirtelen, a fene tudja, talán az érzelmek, mert igazi érzelmek nélkül ezt nem lehet) mélyen a lány szép szemébe nézve és lágyan, gyöngéden összeért az ajkuk. Gyönyörű volt ez a csók, ettől szebbet még soha életükben nem éreztek. Csókolóztak percekig, megszűnt körülöttük a világ, csak azt érezték, hogy soha többé nem akarnak egymás nélkül élni, soha többé nem akarnak e csók nélkül létezni. Még azt sem vették észre, hogy Borika néni rájuk köszönt mosolyogva amikor elment mellettük.
Így kezdődött a szerelmük, mely immár harminc éve tart. Most 3o év után ülnek a teraszon, Ádám kortyolja a hideg sört, Krisztina a lágy, krémes kapucsinót és beszélgetnek.
- Emlékszel, kedvesem, az első együttlétünkre?- kérdezi férjét Kriszti.
- Már hogyne emlékeznék, olyan izgatott voltam, hogy még a rózsát is kiejtettem a kezemből amit neked vittem, emlékszel? - kérdezi Ádám mosolyogva.
- Igen, igen, emlékszem, mindketten remegtünk a vágytól, lágyan átkaroltál, gyöngéden simogattad a hajam, majd a vállamat, melleimet, lágyan lefejtetted rólam a ruhát, mohón csókoltál ahol értél, kezed egyre lejjebb vándorolt, gyöngéden megérintettél, én nagy-nagy sóhajokkal jeleztem, hogy igen, készen állok rá. - mondja Krisztina teljesen átérezve és átélve újra minden mámoros percet.
- Arra is emlékszel, hogy lágyan, gyöngéden beletúrtam a hajadba, simogattam arcodat, magamhoz öleltelek vágyakozva, érezve sürgető, mindent elsöprő vágyadat.- kérdezi Krisztina.
- Hogyne emlékeznék kedvesem, amikor melleidet két kezembe fogtam, apró csókokat leheltem rá, te közben karoddal lágyan, gyöngéden átkaroltál, éreztem, hogy nem sokáig bírom már, megöl a szenvedély, az utolsó percben utat engedtem vágyaimnak, te már készen álltál a befogadásomra. Hogyne emlékeznék kedvesem, hiszen ahhoz az élményhez, kéjhez, vágyhoz semmi sem volt fogható, egymást átölelve jutottunk el a csúcsig, mindent elsöprő erővel éltük át újra és újra a gyönyört, mely azt hittük, soha nem múlik.- mondta Ádám könnyes szemmel nézve kedvesét Krisztinát. Milyen szép is volt az életünk, megöregedtünk, de még mindig nagyon szép nekünk. - mondja kedvesen simogatva kedvese arcát Ádám.
Egyszerűen ismét szikrázott körülöttük a levegő, nem kellettek most már a szavak, kéz a kézben felsétáltak az emeleti hálószobába és újraélték a csodát, azt a csodát, melyet 3o éven keresztül megtapasztaltak, újra élték gyöngéden, szerelmesen, szeretetteljesen.
pircsi47 - október 09 2012 17:48:11
Barátnőm!
A diákszerelem érzése megmarad örökre!
Jó téma, írok róla novellát, ötletet adtál!
Nagyon jót írtál, Puszillak: Pircsi
Dellamama - október 09 2012 17:50:27
Évikém!
A szép diák szerelemből házasság lett. Vajon újra és újra
képes -e harminc év után is ugyanazt átélni a házaspár!
Ez csodálatos, mert Krisztina és Ádám a legapróbb részletekig átéli újra a pillanatot.
Nagyon romantikus és szexis történetet írtál. Tetszett, gratulálok!
Bár nekem az a véleményem, hogy idővel már nem lehet ugyanazt érezni mint a szerelem első kis szexuális próbálkozásainál. A továbbiakban az érett szex is jó lehet, sőt a legjobb!
Ölellek: Maria
gyongyszem555 - október 09 2012 18:09:25
Barátnőm!
Őszintén örülök, hogy ötletet adtam, én azt hiszem, hogy a szerelem olyan téma, amelyről mindenki tud és szeret is írni, hiszen mindenkinek volt egy első - most teljesen mindegy, hogy mikor - szerelem, mely örökre mély nyomot hagy az ember lelkében, ha az szép volt. No de miért is ne lenne szép, hiszen a szerelem önmagában szép. Várom a novelládat, szeretném olvasni, biztos, hogy Te is szépeket fogsz írni.
Köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél.
Puszillak szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - október 09 2012 18:21:13
Marikám kedves!
Persze, hogy a szerelem egy idő után elmúlik, hát ha nem is ugyanazt éli át az ember 3o-4o év után, mint az elsőt, de azért megközelítőleg hasonlót én úgy gondolom. Mert ha az az első "halálos, mindent elsöprő szerelem volt" akkor azért az nyomot hagy a szerelmesek lelkében, ha még nem is lobog már annyira a tűz, de időről időre ha vigyáznak rá, hogy ki ne aludjon, akkor összejöhet még az a pillanat!
Az érett szex is csak úgy ér valamit - no persze ezt lehet, hogy csak én gondolom így - ha szerelem előzi meg, mert szerelem nélkül hogyan? Tök mindegy, hogy már elmúlt a szerelem, de legalább volt és az meghatározó szerintem. Ez megint egy jó kis női téma, melyről lehet "beszélgetni". No meg nem csak női téma, hiszen a szerelemhez két ember kell, azért jó lenne tudni a fiúk véleményét is! De majd Tündi kitalálja!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi.
Nagyon szép történet ez is, és igen érzelmes, érzéki párbeszéd alakult ki a két már felnőtté vált ember között. Lehet, hogy sokan nem beszélnek ezekről így, szó szerint, ahogy Te leírtad, de akik szeretik egymást és meg tudnak maradni egymás mellett 30-40, vagy akár 50 évig is (ehhez persze az is kell, hogy egészségesek legyenek és egyikük se hagyja ott idő előtt a másikat!), azok nagyon szívesen gondolnak vissza a kezdeti időkre, amikor egymást megismerték.
Szeretettel: Zsuzsa
gyongyszem555 - október 11 2012 19:50:05
Kedves Zsuzsikám!
A szerelem idővel átalakul szeretetté főleg azoknál a pároknál akik évtizedekig élnek együtt és úgy gondolom, hogy szívesen emlékeznek vissza. Mert:
"Azok a szép napok, csak arra gondolok,
a tánc az ének véget sosem ért,
tudtuk a harc nehéz, de győzni kell és kész
az ifjúság a jövőtől nem félt", mint ahogy Harangozó Teri énekelte nagyon szépen.
Nagyon szépen köszönöm kedves, értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi
szomorufuz - október 15 2012 15:11:03
Kedves Évike!
A diákszerelem? - azt hiszem, emléke örökké él a szívünkben.
Gratulálok írásodhoz - ma is nagy szeretettel olvastalak.
Ölellek - Szomorúfűz
gyongyszem555 - október 15 2012 15:35:10
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy következetesen mindig meglátogatsz kedves véleményeddel. Még emlékszem a kis pirulós jelenetekre a diák évekből. Egyszer egy katonatársam - már nem voltam diák - olyan szépen vallott szerelmet, melytől azon nyomban elpirultam és akkor azt mondta, hogy "nagyon örül annak a nőnek aki még középkorúan is vagy annál később is el tud pirulni egy-egy kellemes bók hallatán. Mennyire igaza volt!
Szeretettel ölellek: Évi.
gyongyszem555 - október 16 2012 16:31:54
Kedves Vendégeim!
Most meg kell, hogy fenyítsem magam, hiszen nem köszöntem meg, hogy ilyen sokan benyitottatok hozzám!
Nagyon szépen köszönöm és szeretettel várlak benneteket mindig, mint eddig.