|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Egy szép gyermekkori szerelem, ami felnőtt korban -a sors keze által- beteljesülhet.
 V
H.Gábor Erzsébet
A sors keze
„Égi csikón léptet a nyár,”
…Mártát hirtelen forróság öntötte el, amikor végigfutott a szeme a sorokon. A szíve olyan hevesen vert, majd ki ugrott a helyéről.
Még mindig ilyen hatással van rá, pedig már mennyi idő eltelt azóta, hiszen szinte még gyerekek voltak akkor…
A táskájából előkotort egy zsebkendőt, megtörölte vele a homlokát. A fali hőmérőre pillantott. Harminckét fok, kinn talán még ennél is nagyobb a hőség.
Teljesen szétmállott a papír zsebkendő. Újra a táskájába nyúlt. A köhögés olyan erővel tört rá, hogy alig tudta abbahagyni.
- Segíthetek valamiben kollegina! - állt fel az íróasztaltól a felügyelőtanár.
- Nem, köszönöm, mindjárt elmúlik! - mondta zavartan Márta, és a könnyeit törölgetve mosolyt erőltetett az arcára.
Megpróbált a feladatra koncentrálni.
„Égi csikón léptet a nyár”,…mintha csak tegnap történt volna…
Első éves gimnazisták voltak. Izgult, mindig izgult, ha szerepelnie kellett. Most meg főleg, amióta ez az új fiú, Dénes, úgy figyelte őt. Csak félévkor került az osztályba, akkor költöztek haza a szüleivel Angliából, a papának lejárt a diplomáciai megbízása.
Dénes jó tanuló volt, két nyelvet is folyékonyan beszélt. Néha olyan fura „akcentussal” ejtette a szavakat, hogy muszáj volt mosolyogni rajta. Érdekes, amikor verset mondott, azt pedig úgy szavalta, olyan hangsúllyal és olyan tökéletesen, mint senki más, ki érti ezt?
Balogh Viktor meg is orrolt rá, mert a helyébe lépett. Klára néni a magyartanárnő, bizony szemrebbenés nélkül lecserélte, amikor ráérzett Dénes tehetségére.
Márta a szája szélét harapdálta. Nagyon ideges volt. Valami delegáció látogatott az iskolába, azért volt a nagy felhajtás. Majdnem olyan komoly műsorral készültek, mintha évzáró lenne.
Megigazította a matrózblúzán a masnit. Dénes szorosan mellette állt.
Mártának, Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár című versét kellett szavalnia. Klára tanárnő egyetlen ünnepségen sem hagyná ki kedvencét Weöres Sándort, akiről órákig tudná zengeni a dicshimnuszt. Dénesnek a Szózatot kellett szavalnia. Az énekkar mögöttük állt. Balra, és jobbra a többi szavalók, a felsőbb tagozatokból.
Az énekkar egy intésre befejezte a szép kánont. Márta következett. Megköszörülte a torkát és elkezdte.
Weöres Sándor:Égi csikón léptet a nyár.
Égi csikón léptet a nyár…és a közepén megakadt…majd újra kezdte…és megint megakadt. Dénes megérintette a kezét, súgni próbált, de hiába.
Nem adta fel, újra és újra elkezdte, már halotta maga körül a félig hangos nevetést is, de nem jutott eszébe a folytatás.
A szégyen forró könnyei, egy perc alatt elöntötték az arcát. Amikor látta Klára néni kegyelem legyintését, csak akkor hallgatott el.
Dénes következett. Elkezdte szavalni hangosan, magabiztosan a Szózatot, majd olyan hirtelen hagyta abba, mint amikor egy pergő filmszalag elszakad. Aztán a torkát köszörülve próbálta helyrehozni a dolgot, de teljesen belezavarodott.
Csak annyit érzékeltek a külvilágból, hogy Klára néni, aki egyben az énektanár is volt, erőltetett mosollyal nyugtázva a történteket, sürgető gesztussal int az énekkarnak, hogy most aztán mindent bele, vagy a szégyenpadon köt ki az iskola.
Iszonyatos nagy égés volt. Klára néni soha nem tudta nekik igazán megbocsájtani a történteket. A két legjobb tanuló, a két legjobb magyaros, micsoda szégyen!
- Kérem igyekezzenek, már csak egy órájuk van! - rebbent vissza a felügyelő hangjára Márta, a valóságba.
Feltette a szemüvegét. Mindig szükség van rá, ha ideges. Még el sem kezdte…
Újra rápillantott a feladatra.
„Egy adott költő, megadott versének első és utolsó sorának a felhasználásával, írjanak egy prózai munkát, formai megkötés nélkül…
Az első sor: „Égi csikón léptet a nyár,”
Befejező sor:” Tarka idő szőttese száll.”
A feladattól nem félt. Ide a Stúdióba is csak azért iratkozott be, hogy felfrissítse a korábban tanultakat. Jó gyakorlat ez. Imádta a kihívást, az érdekes, agyat megmozgató feladatokat. A tananyag kemény volt, de megbirkózott vele. Megtámogatja a bizonyítványait még eggyel. Sosem lehet tudni, mikor veszi hasznát. A szerkesztőségben mindenképpen.
…Meg azért is, hogy lekösse minden szabad percét, lekösse az agyát, hogy ne kelljen töprengenie azon, amin már úgy érezte, nincs is értelme. Igen! A házassága elől menekült, az már rég romokban hevert.
A tárgyalás Zsolt miatt mindig prolongálódott Meddig lehet ezt még bírni…de egyszer csak vége lesz, és a kezében lesz végre az a végzés.
Nem is tudja pontosan, hogy mikor lett vége, pedig nagy szeremnek indult, legalábbis azt hitte. Azt hitte, míg Dénessel össze nem hozta újra a sors…
Dénesék visszaköltöztek Angliába, csak egy fél évet járt itt a gimnáziumba velük, de ez elég volt ahhoz, hogy a szerelmük teljesen átölelje őket, a maga ártatlan szépségével, tisztaságával.
Mindketten bölcsészként végeztek az egyetemen, közel kétezer kilométerre egymástól.
Amikor újra találkoztak, Márta már férjnél volt, Dénes még nem volt nős.
Egy kiállítás megnyitóján, amit Dénes nyitott meg. Néhány szóban méltatta a festőt és remek képeit.
Egy kávézóban beszélgettek utána, nagyon sokáig. Dénes megszerezte a doktorátust, és ott maradt az egyetemen tanítani. Neves szakfolyóiratokban publikált. Olykor hazalátogatott, szakértőként, meghívott vendégtanárként.
Ott árulta csak el, hogy azon az ünnepségen, szándékosan vétette el a verset, azért, hogy Márta ne maradjon egyedül a szégyenével.
Mártát a könnyekig meghatotta a történet. Nem bírta ki, hogy meg ne ölelje Dénest. Az érintése most is úgy érte, mint a villám. Valami visszaidéződött a múltból, ami még ott volt legbelül, mélyen eltemetve mindkettőjükben. Igen, talán ott kezdődött el, vagy folytatódott valami, és otthon már semmi nem maradhatott a régiben. Valami nagyon megváltozott.
Késő este vitte haza Dénes.
Ennek is már vagy három éve. Dénes mindig is tiszteletben tartotta a házasság szentségét, soha nem kereste azóta sem.
Az órára pillantott. Még fél óra, ideje nekikezdeni!
A dolgozatokat kinyomtatva az asztalra helyezték. Már indult a kijárat felé, amikor a felügyelőtanár utána szólt.
- Kollegina, egy levelet kell átadnom önnek! Kérem, olvassa el, még mielőtt elhagyja az egyetem épületét!
Márta leült a folyosón egy székre. Izgatottan bontotta ki a levelet.
A kézírás ismerősnek tűnt. A szíve hevesen verni kezdett.
„Szervusz kedves Márta!
Bár, a dolgozatodat még nem olvastam el, de remélem, nem fogok csalódni. Felkértek, mint vendégtanárt, hogy jelöljek meg egy feladatot, ami egy kicsit megmozgatja a fantáziátokat. Én ezt találtam ki. Nemcsak Klára néni, de én is nagyon szeretem még mindig a Weöres verseket. Maradok még egy hétig Magyarországon. Rengeteg mesélni valóm van, gondolom neked is.
Az értékelés után lesz egy kis szabadidőm, ott leszek ABBAN a kávézóban, és várlak. Ha valamiért nem tudnál jönni, nem haragszom, de nagyon szeretnélek látni már.
Szeretettel: Dénes.”
Márta a levelet szívéhez szorítva, kilépett a kapun. Boldogan emelte arcát a ragyogó Nap, vakító fényébe. Szemét behunyva, apró kis vibrálásokat látott, csupa szín volt az egész világ.
Gondolatban végigszavalta hibátlanul az ominózus verset, és az utolsó sort már szinte hangosan skandálta, kezeit széttárva, arcát még mindig a gyönyörű ég felé tartva, mint egy szabad, boldog kisgyerek…
„Tarka idő szőttese száll.”
.
|
|
|
- október 15 2012 13:40:21
Dénes és Márta története nagyon szép. Talán nem kellett volna meggondolatlanul házasságba menekülni, Zsolt nem tudta Mártát boldoggá tenni.
Dénes és Márta vajon egymásra-találnak végre?
"Égi csikón léptet a nyár
Tarka idő szőttese száll"
Mi mindenre képes két verssor..... talán
Szeretettel olvastalak, gratulálok: Maria |
- október 15 2012 14:11:50
Örülök, hogy ilyen értő szemekkel, szívvel, olvastad kedves Maria.
Köszönöm a mindig kedves szavaidat, boldoggá tesz, ha meglátogatsz.
Szeretettel fogadtalak most is.Zsike |
- október 15 2012 17:43:54
Kedves Zsike!
Nagyon szép történet - a verssorok emlékeznek, összekötnek életeket.
Szeretettel gratulálok - Szomorúfűz |
- október 15 2012 22:01:00
Kedves Zsike!
Nagyon megtható történetedhez szívből gratulálok!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- október 16 2012 11:20:51
Kedves Margitka!
Kedves Zsuzsi!
Örömmel vettem kedves szavaitokat, köszönöm szépen, hogy elolvastátok a novellámat.
Nagy szeretettel fogadtalak Benneteket.
Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
