|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Berci és gazdája gombázni indúl
Berci kutya
Kezdhetném úgy is a történetet, hogy Alpok alján, falu szélén de hát Pista bácsi
Majd nem a falu közepén lakott, igaz hogy a kertje egy tágas mezőre nézett, annak végében pedig érett tölgyfaerdő terült el.
Pista bácsi gondolt egyet bement a régen üresen álló istállóba, a poros mester-gerendán lógó pórázt magához vette
Bercihez lépett, gyere kiskutyám ma, sétálunk egyet az erdőben, és ha szerencsénk van talán még egy kis gombát is szedhetünk. Gondosan bezárta a kert kaput és nyakába vette az utat.
Berci fegyelmezetten haladt. Érezte hogy a póráz másik végén gazdája követi, érezte azt is, hogy a póráz egyre inkább megfeszül, ilyenkor hátra-hátranézett, de, látva gazdája nyugodt lépteit lassabban szedte lábait.
Pista bácsi büszke volt Bercire, lám-lám ez a hűséges kutyus nemcsak hűséges de okos is, arra is gondol, hogy vajon bírom-e követni. Meg is dicsérte érte, okos vagy Berci-kém.
Így haladtak a dűlőúton, az erdő széléig. Mi tagadás Pista bácsi nagyon elfáradt. Az erdőszélében álló terebélyes tölgyfa tövébe le is ült. Hátát nekitámasztotta a tölgyfa vastag tövéhez.
Most pihenünk egyet Berci kém, úgy érzem nehezen, bírják már a lábaim a hosszas gyaloglást. Kalapját a szemébe húzta és egyre mélyebben csúszott le a feje a fa törzsén, még nem a fatövében növő fű pamacsra nem ért.
A pamacs kellemes illata és puhasága rövidesen álomba ringatta. Berci a két első lábára hajtotta a fejét és leste gazdáját amint elernyednek ujjai. Feküdt nyugodtan őrizte gazdáját és talán álmait is.
Egyszer csak egész közel egy vakkantást hallott de azt tudta az nem lehet kutya ez valami ritkán hallott vakkantás. Felkapta a fejét a hang irányába nézett, látta, hogy egy őz néz vele szemben. Nem sokat gondolkodott, feléledt a vadászösztön benne. apró csaholással az őz után eredt.
Az őz hosszú szökkenésekkel bevetette magát a sűrűbe és egy szemvillanás alatt eltűnt. Berci csaholva követte, de egy idő után éles vonítással hátra vágódott majdnem a nyaka törött bele. Nem tudta mi történt. Szűkölve kúszott hátra a póráz mellett, a végére érve látta hogy a vége, amit gazdája szokott, a kezébe tartani egy vastag faág csonkjába akadt el. Tanácstalanul járta körbe a vaskos ágat a póráz egyre jobban rátekeredett. Vakogva hívta gazdáját, de nem hallotta az ismert léptek zaját.
Nagyon megijedt! Mi lesz vele, ha gazdája nem talál rá, étlen is, szomjas is, de főleg tehetetlennek, szerencsétlennek érezte magát. Elkeseredett dühvel vetette magát a pórázra, rágta a kötelet, de az nem engedett. A nagy igyekezetben nem vette észre a feléje tartó zord, zöldruhás ember létei
Szóval te vagy az? Te űzöd, hajtod az erdő szelíd állatait? Tőled rettegnek a madarak. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá, hogy ez volt az utolsó kalandod. A morcos, zöld ruhás ember egy szerkezetet emelt az álla alá, majd két kézzel Bercire irányozta.
Akkor döbbent rá, hogy ezt az embert látta már valahol. Hát persze ő volt az, aki gazdája szomszédjában bodrit, a barátját bántotta. Látta, amint tartotta ezt a rettenetes valamit, ami akkor hatalmasat dörrent és bodri a földről felemelkedett majd, visszaesve nem mozdult többet.
Akkor ő úgy futott ki a hátsó kapun, hogy hátra sem nézett. Ezt az embert az óta sem látta, de most úgy emlékszik rá mintha tegnap történt volna az eset. Gyűlölettel nézett az emberre fogát vicsorgatta, de az ember nem ijedt meg tőle, sőt gúnyosan mosolygott. Berci belátta, jobb, ha könyörgésre fogja a dolgot.
Száját összecsukva alig hallhatóan nyüszített.
A vadász végignézett az irányzékon, ujját a billentyűre helyezte, és szinte már a puskacsövön lógott Berci feje.
Ahogy a Berci két szemébe nézett valami nagy bánatot, keserűséget látott benne. Átfutott a gondolat a fejében, ez a kutya nem lehet vadorzó, nem találkozott még vele széles e határban. Ez jobb sorsra van ítélve. Kedves, jóindulatú, és ápolt is. Lehet, hogy valahol a gazdája már keresi.
Lassan leengedte a puska csövét és barátságosan közeledett Berci felé. Oda érve megsimította a kutyus fejét, kiakasztotta a póráz beakadt végét Berci nyaka köré tekerte, hogy még egyszer be ne akadjon, és útnak indította. Eredj és keresd meg a gazdádat. Pár lépés után meg állt, Berci hálásan nézett vissza megmentőjére és boldogan futott vissza gazdájához
Pista bácsi még mindig aludt. Valami szépet álmodott, mert mosoly fityegett a szája szélén. ,Berci habozott jelezzen, vagy várja meg még gazdája magától föl nem ébred? Még sem várok, gondolta úgy is indulni kell hazafelé, és apró ugatásokkal fölébresztette Pista bácsi megtörölte a szemét Bercire nézett, majd a nap felé fordította tekintetét, és így szólt Bercihez.
Ma nem gombázunk, de annyit mondhatok rég nem aludtam ilyen jót, és nem álmodtam ilyen szépeket. Elmesélném, de te azt úgysem értenéd.
Úgy látszik, mégsem fért meg Pista bácsiban az állom, vagy még mindig álmodik, mert folyamatosan beszél olyan emberekről, akit Berci sosem ismert. Pistikéről, aki milyen okos és szép gyerek volt és, hogy milyen régen nincs már.
A hűséges feleség, aki nem tudott bele nyugodni fia elvesztésébe és inkább utána ment. Berci nem értette a beszédet, ment nyugodtan a hazafelé vezető úton, de nagyon megijedt, mikor megrándult nyakán a póráz, hátra nézett meglepődött mikor látta, hogy gazdája összekuporodva guggol a földön.
Nehezen állt talpra de biztatta Bercit, hogy nincs semmi baj, de igyekezni kell jó lenne minél előbb agyba kerülni.
Hazaérve Pista bácsi rögtön lefeküdt az nap este,. Berci vacsorája valóban a kutya vacsorája volt.
Másnap reggel. Néma csend telepedett a kapu mögött megbújó házikóra. Berci nem mozdult gazdája ágyától. Leste, mikor mozdul meg, nyaldosta a megmerevedett ujjait, de az olyan hideg volt már, mint a jég, de Berci csak várt, talán a csodákra vagy maga sem tudja mire.
A kis ABC boltban a postás kopogott be valami számlákat vitt Teca nénink, aki egy személyben volt a főnök és az eladó is. Alá írta az átvételi elismervényt hátranyúlt a pecsétért, látta, hogy a félre tett kenyér és egy liter tej még a polcon van. Jóska légy szíves vidd el Pista bácsinak a kenyeret és a tejet nem, tudom miért nem jött érte, mond meg neki van ideje holnap is kifizetni.
Jóska fütyörészve, lépett be a kapun. Halló, halló Pista bá’ meghoztam az ennivalót, de válasz nem érkezett. Benyitott hát a konyha ajtaján, még a lélegzete is megállt. Látta Pista bácsi megfehéredett arcát, megmerevedett kezét, rögtön észrevette hogy itt nagyon nagy a baj, ez az ember meghalt semmi kétség. Telefonált orvosért, és vitte Pista bácsi halálhírét, akivel csak találkozott.
Csendes és szerény temetés volt a plébános úr. Azzal fejezte be a szent beszédét, hogy Isten szárítsa fel könnyeiteket, Ő már megtért teremtőjéhez, és szeretteihez nyugodjanak békével.
Berci távolról figyelte a szertartást és mikor mindenki jó nagy távolságra eltávolodott lekuporodott a fejfa tövébe. Hogy mire gondolt, érti-e a történteket? Nem lehet tudni. Már vacogtak a fogai, lábait már nem érezte, de nagy nehezen fölküszködte magát a sír tetejére ott aláfúrta magát a legalsó koszorú alá, és ott a fáradtságtól, meg a nagy hidegtől szemhéjai egyre szűkebbre húzódtak össze, majd záródtak össze örökre.
A temetés után senki sem látta Bercit. Elkóborgott valamerre, és talán valaki be is fogadhatta, hamar elfeledték még azok is, akik jól ismerték őt.
Halottak napja közeledett. Ezekben a napokban sokan látogatták a temetőt, hogy rendbe rakják a szeretettek sírjait. A régi elszáradt virágokat, koszorúkat ilyenkor leszedik helyet, készítenek a frisseknek, hogy halottak napjára újra virágba boruljon a temetőben minden sírhalom.
Így került a temetőbe Teca néni is a férjével. Gondosan bezárta a boltot, férje vállára akasztott egy kapát és útba indultak. Teca néni szüleinek sírja szomszédos volt a
Pistabácsi-ék sírjával. De sokszor elolvasta a fejfán az oda temetettek nevét, sosem értette, hogy Pista bácsi neve miért áll legfelül. Most is végigolvasta a neveket, majd hozzáláttak a munkához. Mikor szüleik sírjával végeztek, úgy gondolták rendbe, teszik a Pistabácsi-ék sírját is.
Lerámolták róla a virágokat. Amikor az utolsó koszorút megemelték földbe gyökerezett a lábuk a meglepetéstől. Berci csonttá merevedett tetemét találták meg a koszorú alatt. Egymásra tekintettek Teca néni szeméből könnycsepp csordult.
A férje szólalt meg elsőnek. Azt hiszem, hogy csak egy kutya lehet ilyen ragaszkodóan hűséges. Megérdemli, hogy a család mellett aludja örök álmát. Megmarkolta a kapa nyelét, ásott a sírhalomba egy gödröt, bele tette Berci földi maradványait, majd befedte földdel. A friss földet egy csokor virággal takarta le. Teca néni halkan olvasta a fejfára, irt neveket.
Itt nyugszik
Meszes István
Neje
Torma Anna
Fiúk
Ifj. Meszes István
Fekete zsír krétával alá írt: és Berci a kutyájuk.
Bozsok: 2004. október
Csáji Lajos
|
|
|
- október 15 2012 21:51:08
Kedves Lajos! Gyönyörű szépen megírt, igen megható történetedhez őszintén gratulálok. Kiváltképpen még azért is, mivel Tőled - ha jól tudom - novellát, ráadásul ami ilyen szép is, még nem olvastam!
De már hallottam olyan kutyákról, akik a gazdájuk után haltak, sőt olyanról is, akik a gazdájuk sírjára feküdve várták, hogy gazdájukat újra lássák. Példát vehetnénk a kutyákról, hűséget illetően!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- október 16 2012 07:53:30
Tetszett az írásod, mint kutyabarát meghatott.
Gratulálok: Maria |
- október 16 2012 17:42:06
Kedves Zsuzsa és Mária Őszintén örülök hogy itt a novellák között is rám találtatok és méltattátok az írásom.Nem kis büszkeséggel mondom el hogy megjelent egy novellás kötetem Hóvirág címen.
az Ebook könyv ház gondozásában,ahol ez a történet is szerepel
Köszönöm a látogatást Lajos |
- október 24 2012 17:48:14
Kedves Lajos!
Meghatódva olvastam történetedet. Bizony, könnyek gyűltek szemembe.
A kutyahűség, a szeretet példája. Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
