|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Képzelt csokoládé történet, ha még is valamelyik termékkel azonosítható, az a véletlen műve!
Egy csoki szilánk.
Sok mindenben megegyezett a Nagyi és kis 6 éves unokája ízlése. Szó szerint ízlése, ugyan is mindketten nagyon szerették a csokoládét, és azok közül is az egyik ismert nevű tejcsokit. Nagyon megörültek, amikor az összes népszerű médiában - TV-ben, rádióban, a bulvárlapokban és az interneten is - ráakadtak egy pályázati felhívásra, mely szerint, aki rátalál kedvenc márkájuk csomagolásának belsejében a „Nyert” feliratra, az a gyártótól kap ajándékba 1 kg tejcsokit. Minden ötödik nyer!- volt a hirdetéshez hozzáfűzött biztatás.
Minden nap nagy gonddal bontották fel azt a két darabot, amit rendszerint a jóízűen elfogyasztott ebéd után tettek magukévá. Az értesítés midig csak abból a két szóból állt: „Nem nyert”. Aztán rájuk mosolygott a szerencse, egy héttel a kéthónapos pályázati határidő lejárta előtt, találtak egy „Nyert” feliratút. Nagyon megörültek ennek és elhatározták, kihasználva a kellemes sétaidőt személyesen mennek el a közelükben levő gyárba, hogy személyesen vegyék át a nyereményüket.
A beléptetővel felszerelt - csak a portásfülkén keresztül megközelíthető- kapuban, tanácstalanul megálltak, hogy jutnak be a nyereményük átvételéhez? Ekkor kinyílt a fülke ablaka, és egy kedves, pirospozsgásos arcú, mosolygós fej jelent meg benne!
- Mivel szolgálhatunk, kedves fiatalúr – kérdezte barátságosan. A Nagyi fölbátorodva a kedves fogadtatáson, átnyújtotta a nyerést igazoló, gondosan összehatogatott színes papírt.
- A nyereményünkért jöttünk! A portás megnézte a „Nyert” feliratot. Hirtelen, - ahogy a balatoni vihar szokott lecsapni a déli partra, úgy változott meg az arckifejezése: pozsgás, mosoly balra el, a ráncba húzott homlok szigorú árkokat vont a szeme köré.
- Föl kell hívnom az igazgató urat! – mondta szinte sziszegve. Fölemelte a telefont és beszámolt a váratlan látogatásról. Hallgatva a telefont bólogatott és kicsit megenyhülni látszott a szigorú arckifejezése, ami váratlanul átment mélyszomorúba, és beszámolt a beszélgetésük tartalmáról.
- Az igazgató úr szíves elnézést kér, mert a pályázat olyan sikeres volt, hogy sokan hamisítani kezdték a „Nyert” feliratú csomagolópapírt. Sajnos önöknek is egy ilyen jutott, így nem áll módunkba a jutalmat kiadni. De bízik benne nagyon, hogy a hamarosan beinduló új pályázatunkon részt vesznek és szabályosan nyernek! A nagyi ekkor egy tőle nagyon ritkán látható heves mozdulattal, egy feszes, kétkezes ”bányász” - jelvénnyel válaszolt vissza. A portás ezt látva egy pillanatig nem kapott levegőt, majd magához térve - a már távozóban levő csalódottak után, gépiesen elkiabálta a típus szöveget:
- Köszönjük, hogy észrevételével támogatta a fogyasztók érdekében végzett munkánkat! Visszafordulva fejcsóválva mormogta maga elé:
- Micsoda fegyelmi és elbocsájtás lesz ebből, hogy az igazgató úr szigorú utasítása ellenére kikerült egy „Nyert” feliratos csokoládé a kereskedelembe!
|
|
|
- október 29 2012 09:18:57
Kedves András!
Nagyon örülök, hogy újra itt vagy, annak pedig különösen, hogy az írásod mondanivalója hűen tükrözi mindennapjainkban előforduló hiányosságokat. Teszed ezt érdekesen, humort belecsempészve egyedi stílusoddal, melyet én nagyon kedvelek. Írásod nem egy száraz tényközlés, melynek olvasása közben vagy elalszik az olvasó, vagy más elfoglaltságot keres!
Azt szeretem az írásaidban - mely mint ez is, teszed oly könnyedén, gördülékenyen, figyelemfelkeltően, humorosan(hiszen a mondanivaló egyáltalán nem humoros, mert így verik át a vásárlókat szinte minden szinten, no a szinteket nem sorolom, mert sok van) hogy érdekesek, sokatmondóak, valós problémákra világítanak. Nem mondom, hogy irigy vagyok - no talán egy kicsit, ha úgy jobban belegondolok - elmondjam, hogy miért? Jó, látom,hogy bólogatsz, akkor tudd meg az igazat, te akartad!, a humornak azt a fajtáját képviseled, mely nagyon keveseknek adatik meg. Hiszen úgy tudsz írni fájdalmakról, betegségekről, bánatról, hogy szinte meggyógyul tőle az ember. No ezért vagyok egy kicsit irigy, tudod, mert én nem tudok úgy írni mint te.
No de az irigységem normális keretek között marad ettől nem válok kiállhatatlanná ne félj (vagy már az is vagyok? Ha igen, akkor nem én, hanem Tündi)
Kedves András!
Egyébként írásodat olvasva elgondolkodtam, hogy az üzlet és a média házasságából mennyi sok apró gyermek születik! A hasznon, illetve a nyereségen csak megosztoznak valahogyan a "szülők", hiszen egy rendes szülő nem dobja el a "gyermekeit", hiszen micsoda értéket képviselnek. Az üzleten és médián kívül rekedtek pedig bedőlnek a csalafintaságoknak, főleg ha szeretik a csokit! Mint az írásodban a Nagyi és az unoka.
Különben is a portás megérdemelte a "bányászjelvényt", de kitűzni nemigen fogja, mert lepereg róla, technocollal pedig nemigen fog bíbelődni, meg különben is, mit szólna a "diri", hogy nézne ki a portás egyenruha a ragasztótól!
Azért én egy kicsit aggódom a dolgozók miatt, mármint akik figyelmetlenül dolgoztak és "bekeverték" a feliratot, de hátha nem tudják rábizonyítani, hogy melyik dolgozó volt a "tettes".
Gratulálok remek írásodhoz, szeretettel olvastalak!
Évi |
- október 29 2012 19:35:52
Kedves Varika12!
Elpirulva, szégyenkezve, nyakam közé húzott, lehajtott fejjel olvastam dicsérő szavaidat! Hej! Ha csak a fele igaz, az is tulzás lenne! Köszönöm!
Szeretettel Andy |
- október 29 2012 20:44:28
Ne szerénykedjél légy szíves kedves András, én imádom a humorodat, az írásaidat szeretem, téged is szeretlek, de most egy kicsit meg foglak feddni! Mégpedig azért, mert a katonai kiképzésen nem tanulhattál olyat, hogy lehajtott fejjel kell a dicsérő parancs olvasása közben szégyenkezve, elpirulva hallgatni a parancs kihirdetést. Vagy amikor ez volt a kiképzés tárgya, hiányoztál? Lehet, de akkor ezt elfogadom indoknak.
Hej! Én kívánok Neked András nagyon jó egészséget és minél több ilyen jó írást, mit jót, remeket és legyél itt velünk minél többet a NAPKORONGON! Jó kis csoport ez én mondom Neked, engem itt esz a fene már közel két éve lesz márciusban, de nincs az a csokimennyiség - pedig imádom, tök mindegy, "cédulástól" mindenestől - amennyiért elvándorolnék innen. Többek között a Te írásaid miatt sem tenném.
Szeretettel: Évi. |
- október 30 2012 12:21:03
Kedves Andy!
Remek, humoros írásodhoz én is szívből gratulálok!
Azt hiszem, amit Évike leírt, azt már nem kell mégegyszer leírni! Dicsérő szavait én is osztom!
Ne légy ennyire szerény!!!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- október 30 2012 12:49:19
Nagyon jól szórakoztam remek írásodon!
Gratulálok! |
- október 30 2012 15:33:04
Kedves Andy!
Már learatták a mondanivalómat én így csak gratulálni tudok remek írásodhoz!
Üdv: Dellamama |
- november 04 2012 12:23:07
Kedves András!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Mindig nagy szeretettel olvaslak.
Gratulálok írásodhoz - Szomorúfűz |
- november 04 2012 23:03:00
Kedves Hozzászólók, kedves ajtót rámnyitók, olvasók!
Ezúton szeretném megköszönni a sok kedves látogatónak, hogy ilyen nagy számban érdeklődtek szerény írásom után, nagy bíztatást adva evvel további munkámhoz!
Nagy szeretettel Andy  |
- január 19 2013 15:27:29
Szívesen olvastam, jó történet. Pontosan ugyanezt feltételezem az összes hasonló nyereménypályázatról. Hogy a feltételezésem helyes-e vagy helytelen, arról nincs módom meggyőződni, hiszen soha nem veszek részt egyben sem.
Szeretettel: Ross |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
