|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Peti, a felhõ elsõ kézzel fogható napját leíró novella.
Peti fiatal volt, emberi években
olyan 16, ha lehetett.
Szeretetben, barátokban sosem
volt hiánya, egy dolog zavarta
csupán, hogy a világról
túl keveset tudott.
Ezért kérte meg anyját,
"Mutasd meg a hazánk!"
Elindultak hát körbe a Földön
és láttak bokrokat, dombokat,
torkolatokat.
-"Milyen szép zöld, meg kék...
meg sárga!" - mondta Peti
közben mutatta anyjának.
Így értek el hamar emberek
lakta területre.
-"Nézd Anya! Õk is élnek!
-Igen, õk az emberek,
legalábbis annak hívják magukat."
Peti és anyja ahogy haladtak,
egyre szörnyûbb és borzalmasabb
dolgokat láttak.
Lopás, rablás, majd a
gyilkolás legkülönbözõbb fajtái.
A fiú ledöbbent, kereste
a szavakat, hogy anyjának
kifejtse megdöbbenését,
de nem találta.
Fel sem fogta amit látott,
végsõ elkeseredésében
gyorsított, hogy
hamarabb vége legyen.
Amikor végre körbe érve megint
békésebb terület fölé
érkeztek, megálltak
mindketten.
Peti agyán végigfutott
mindaz a szörnyûség
amit látott és eleredtek
a könnyei az emberiségért
és a pici, apró különbségeik
miatt folytatott háborúkért
elkezdett zokogni.
Anyja sem bírta magát
türtõztetni, pedig nem
elõször látta, hogy mi
folyik a világban.
Amint ez a gondolat
végigfutott agyán,
egy hatalmas repülõgép
arra zúgott és Petit
darabokra szaggatta.
Utolsó emlékképe az,
hogy a gépbõl egy bombát
dobnak le az alattuk
lévõ, talán az egyik utolsó
békésebb területre.
És egyre csak sírt.
Sírt az emberiségért
és az apró különbségeik
miatt folytatott
háborúkért zokogott... |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
