|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
Nem a valóság show a TV-ben!
Az évek követték egymást, a dolgozók jöttek és mentek, a cégtulajdonosok úgyszintén, de engem mindig meghagytak a pozíciómban.
A péntek általában jól telt, annak ellenére, hogy több a munka, mint a hét többi napján. Ez a péntek nem volt alkalmas az örömre. Előző nap elvitték a cég egyetlen bérelt kisteherautóját, mert a bérbeadó nem fizette a részletét. Patthelyzet! Nincs mivel kiszállítani a készárut az üzletekbe, az alapanyagot beszállítani. A ruhaipar is döglődik. Nyűg lett minden alkalmazott. Magasak a járulékok, az adók és az üzemeltetési költségek. A bevétel pedig egyre csökken. A főnök határozott: mindenkit elbocsát, keressünk magunknak más munkahelyet. Azt hiszem, egyre többen ismerik meg ezt az érzést. A hétvége azzal telt, hogy törtem a fejem, hogy mit tegyek. A tükör előtt megállapítottam, hogy 54 évesen nulla esélyem van. Ezt csak megerősítette egy-egy telefonbeszélgetés. Néhány ismerőst felhívtam, ha hallanak valamit, szóljanak az érdekemben. Az egyik helyről nyugdíjba ment a bérszámfejtő. A kolleganőjének kell tanfolyamra mennie és átvenni a munkáját, a sajátja mellé. Nekem hiába van meg minden képesítésem, nem vesznek fel senkit. Inkább lenyúzzák a bőrt arról, aki régen ott van. A másik munkahelyre pedig felvették a valakinek a valakijét. Nem számít, hogy mit tud nyújtani a munkaadójának.
Marad a munkanélküli segély, vagyis most álláskeresési járadék. A Munkaügyi Központban a világon semmit nem mondott az ügyintéző, hiszen látta az iratokból a képesítésemet és a koromat. Harminc nap múlva jöjjek vissza. Az előnyugdíjhoz pedig kell még három év munkaviszony, mert a szakmunkás éveket nem veszik bele a szolgálati időbe. Hiába dolgoztam le 40 évet tizennégy éves korom óta?
Közben a számlákat fizetni kell, még szerencse, hogy nincs semmi hitelünk.
A cégtulajdonos véleménye naponta változik. A munkára szükség van, de nem biztos, hogy tud fizetni. Kéri, hogy dolgozzak, de nem tud bejelenteni. Kiegészíti a munkanélküli segélyt, hogy annyi legyen a pénzem, mint a bérem volt. Kénytelen vagyok elfogadni, míg nem találok jobbat, vagy letelik az álláskeresési. Akkor vagy visszavesz, vagy nem. Ebben a csatában nem tudok semmi szín alatt győzni. Veszíteni annál többet: a hitemet a becsületes munkában és szorgalomban, a biztonságérzetet, az önbizalmamat és életörömömet, az emberek iránti bizalmat és sok mást, ami megfogalmazhatatlan. Ilyen lett a világ, ilyenné tették.
Budapest, 2012. szeptember 18.
|
|
|
- november 02 2012 23:25:08
Kedves Marcsy!
Teljesen igaz, hiteles történetet írtál! Egy fölösleges mondat nincsen benne, és hűen tükrözi a magyar valóságot. Az értékeli igazán, aki maga is átélte ugyanezt.Szomorú lettem az olvasástól,
Szeretettel:
esprit |
- november 04 2012 13:16:50
Kedves Marcsy!
Bizony, ez a való világ és a szomorú valóság. Sajnos, nem vagy egyedül a problémáddal, nekem is van ismerősöm, akinek csak néhány hónapja hiányzik attól, hogy elmehessen nyugdíjba. És még ki tudja, hogy hányan vannak ilyen helyzetben?
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 26. vasárnap,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
