|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Ki ne szeretné a krémest, főleg a francia krémest?
- Szia Etelkám, gyere dobjunk be itt a kedvenc cukrászdánkban valami finomat. Sietsz? Ne tedd, mert megbánod! Korán van még Neked az édességhez? Ugyan már! Legalább egyszer próbáld ki, még nem reggeliztél? Na és aztán! Reggelire sütemény! Persze, hogy az, hiszen szénhidrát, reggel kell telezabálni magunkat szénhidráttal, hogy legyen erő a munkához! No gyere, ne kéresd magad, meglátod, finom lesz!- unszolja barátnőjét Karola.
Betérnek a cukrászdába, már a látvány is élvezetes, megannyi finom sütemény kelleti, kínálja magát. Karolára a francia krémes vetett szemet - ő is rá - már kész is a kapcsolatfelvétel, randevúra kész az állapot, Karola tányérján landol 3 db. - mert három a magyar igazság, hát miért másért - aranysárga töltelék, tetején tejszínhab és az a csodálatos mennyei ízű karamell, mely alkotja a francia krémest.
- Pfúj, én azt meg nem eszem, hogy bírod a szádba venni azt a ragadós masszát. - mondja
Etelka barátnőjének.
- Etelkám, te nem tudod, hogy mi a jó. Azért vagy Te ilyen savanyú Julcsa, már megbocsáss, mert nem szereted a krémes édességeket. Pedig hidd el nekem, ettől finomabbat még életedben nem ettél. Vigyázol az alakodra, no persze, az látszik rajtad, de néha-néha nem árt egy édes finomság. Mit akart fogyasztani? Nem mondod, hogy semmit, csak egy ásványvizet kérsz, no nem, itt mellettem Te édességet fogsz enni, ha tetszik, ha nem, vagy ülj át a másik asztalhoz. Ott ihatsz, mit ihatsz, dőzsölhetsz, szénsavval dúsított buborékosat, vagy menteset, bánom is én, de akkor a mai napra véget ért a barátságunk, nem is ismerlek. No, választhatsz!- mondja Karolina nagyot harapva a francia krémesébe. Kicsi tejszínhab itt-ott remeg a szája szélén, nem baj, majd a karamellás máz leküldi, mert most az következik.
Etelka szomorúan nézi barátnőjét, savanyú pofával bámul bele a szemébe és megvető pillantással az alakjára, no és közben irigykedve is, mert közben azt gondolja, hogy hogy a francba csinálja a barátnője, hogy nem hízik egy dekagrammot sem pedig zabálja azt a mocskot.
- No, nem kérsz egy harit? Jól gondold meg, ennél fenségesebb sütemény nincs is a világon. Ne bomolj már, legalább kóstolj bele, mi bajod lehet tőle, ha rászoksz, soha sem kívánsz mást!- unszolja Karola Etelkát.
Etelka, mivel nem akarja elveszteni Karola barátságát, egy pici kávéskanálhegynyit a nyelvére helyez. No de mivel nem ismeri az anatómiát, nem tudja, hogy a nyelv ízlelőbimbói hol helyezkednek el a nyelven, hogy az édes ízt érezze. Ki kell tapasztalnia, mert különben csak húzogatja a száját méla undorral, no de egyszer csak rátalál és mosoly váltja fel a szomorúságát.
Mit mosoly, olyannyira ízlik neki, hogy rögvest felfalja Karola összes krémesét.
- Te, ez jó, ez nagyon jó, hogy én milyen hülye vagyok? Vén hülye fejemmel kell rádöbbennem, hogy milyen jó is ez a francia - mármint a krémes -no a sima sem kutya, csak ott nincs tejszínhab és karamell.- mondja Etelka teljes mértékben átadva magát az élvezetnek melyet a francia krémes nyújt.
Miután elfogyasztottak még néhányat, Etelka arra kéri a felszolgáló kislányt, hogy csomagoljon neki elvitelre is vagy 4o darabot, nem, nem kell negyven, hiszen ketten vannak Ákossal a férjével, úgysem bírnának negyvenet megenni. Elég lesz tíz darab, mert a jóból is megárt a sok.
- Tudod, kedves barátnőm, hálás vagyok Neked azért, hogy megszerettetted velem ezt a finomságot, értem én, most már értem, hogy Ákosom miért szereti ennyire, mert tudod, minden nap ezt zabálja, de engem nem tudott még soha rávenni ennek az élvezetére. De most, hogy belekóstoltam, azt hiszem, hogy nálunk a hűtőszekrényből kifogyhatatlan "élelmiszer" lesz a krémes, főleg a francia.
Köszönöm barátnőm, köszönöm! - mondta Etelka és rohant haza kedveséhez a francia krémesek kíséretében.
|
|
|
- november 05 2012 13:29:55
Nem tudom olvasni egy hatalmas krémes van csak az oldalamon, megkérek valakit húzza össze a képet én nem értek hozzá! |
- november 05 2012 13:40:34
Kedves Marikám!
Ha haza ér Valika, ő biztos, hogy meg fogja oldani a problémát -mely valószínű, hogy technikai okok miatt ilyen, de nekem tetszik, mert a mondanivalóm tulajdonképpen lehetne egy ekkora franciakrémesre jellemző is.
Szeretettel: Évi.
Ui.: No persze nekem könnyű nyilatkozni, mert tudom, hogy miről írtam. |
- november 06 2012 06:06:19
Kedves Évikém!
Nem szoktam reggelire /francia/krémest fogyasztani, de ez most nagyon jól esett!
Remek írásodhoz nagy-nagy szeretettel gratulálok!
Tetszett!!
Ölellek: Marika  |
- november 06 2012 08:04:51
Kedves Marikám!
Én sem szoktam reggelire - pedig nagyon szeretem, ez az egyetlen süti amit szívesen elfogyasztok, no meg a zserbó, női szeszély, mignon, mákos beijgli, no meg a diós, rumos-csokis-tekercs, a gömbölyű , a kerek csokoládé, a szögletes, a lapos, a konyakos meggy, no egyelőre ennyi a teljesség igénye nélkül, mint a mesebeli Gombóc Artúrnak. Én tudom, hogy sokan szeretik az édességet, hiszen boldogsághormonokat indít útjára!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és örülök, hogy tetszett a prózám.
Meg mondom őszintén, egy kicsit parázok, mert ha a sorok közé kukkantok, leég a pofámról a bőr, hogy ez nem én vagyok, én ilyet nem szoktam írni - csak Tündi - de meg is kapta a magáét ezért, most büntiben van, o9-től 11-ig - amig szerver áttelepítés lesz - nem is akarom hallani a hangját a bestiának! Haragszom rá!
Komolyan mondom egyre merészebb, de majd visszaparancsolom az igazi stílusához, nem fog nekem bolyongani össze-vissza!
Ölellek: Évi. |
- november 06 2012 11:33:42
Kedves Évike!
Most olvastam végig a franciakrémesről szóló történetedet, mert tegnap én is csak az óriási franciakrémesek képét láttam szinte magam előtt, és próbáltam azzal is "betelni". El tudnám képzelni én is olyan "nagyított" formában a tányéromon! Ugyanis én is nagyon szeretem, bár ritkán veszek ilyen finomságokat, főleg reggelire!
De tegnap délután vaniliáspudingból, tojás sárgájából, tejből készítettem finom krémet, amelyhez a lehűtés után margarint kevertem. Ezzel töltöttem meg néhány jó vastagra kisütött palacsintát. Ez is nagyon finom volt.
Ne is próbáld mentegetni Magadat, kedves Évikém! És ne is próbáld Tündikére hárítani! Én sem tudnám elképzelni, hogy valaki ne szeresse a franciakrémest! És amennyit megeszünk belőle néha, attól szerintem egyikünk sem fog elhízni. Főleg, ha csak a fotóját nézzük!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- november 06 2012 12:23:15
Én nem szerettem eddig a krémest... de ezután....
A Rákóczi Túrósról is írnál??? tudom... egy túrost...
Örömmel nyálcsorgatva olvastalak
Laci |
- november 06 2012 13:53:30
Kedves Laci!
De jó, hogy itt vagy! No látod az egyik legnagyobb kedvencemről a Rákóczi-túrósról el is feledkeztem, már csak azért is, mert az a nyolcvanas évek elején volt a nagy kedvencem. Miskolcon laktunk, otthon voltam a gyerekeimmel GYES.-en másfél évig, az Avas-Délen laktunk, volt egy tuti étterem nem messze hozzánk, no ott ismerkedtem meg Rákóczival. Szépen bemutatkozott, illedelmesen, puszi, puszi, hellyel kínált bennünket - mert ebéd után mindig lesétáltam a gyerekekkel az étterembe, imádtam őt, a gyermekeim is, de azért a férjemre is gondoltam, mert három-négy szeletet csomagoltattam, hogy haza vigyük. Aztán rá kellett, hogy jöjjek, hogy többet kell haza vinni, mert vagy két alkalommal úgy jártam, hogy amire a férjem hazaért este 17.oo-re, magunkévá tettük Rákóczit a gyermekeinkkel, a férjemnek nem maradt semmi. Rohadtul megbántam azután miután már megvolt az "esemény", de a férjem csak mosolygott, tudta, érezte, hogy a túrósból neki nem marad. Ezután mindig többet csábítottam haza és figyeltem az órát, nem késhetett a férjem, mert különben úgy járt volna ismételten mint eddig. Mondta is, hogy inkább hamarabb elindult a laktanyából haza felé, csak hogy kezet foghasson a fejedelemmel.
No a nyálcsorgatással vigyázz, az nem jó, inkább dobok Neked egy képzeletbeli tejszínhabot karamellás mázzal a tetején az éteren keresztül, kapd el!
Köszönöm, hogy olvastál, falatoztál (volna) ha imádtad volna a krémest, de örülök, hogy megszeretted!!!
Szeretettel: Évi. |
- november 06 2012 14:15:15
Zsuzsikám kedves!
No igen, a fotó! Meg kell, hogy mondjam, hogy tegnap amikor megláttam azt a csodálatosan felnagyított franciát, rögtön kész voltam! Csak ültem a képernyő előtt és csodáltam. Csodáltam a hófehér habot, a csokoládészirupot a tetején - mert ez másfajta francia, nem a karamellízű - miért, tudod, hogy milyen sokféle van már? Ismerem mindegyiket kívülről, belülről, de a legnagyobb szerelmem a karamellízű. Az az igazság, hogy nagyon sajnáltam amikor Ica kedves kicsivé varázsolta - de muszáj volt - mert az meg hogy néz ki, hogy a hozzátartozó írást nem tudja elolvasni senki.No persze én önző módon szerettem volna, ha abban a méretben marad ahogy eredetileg volt, de gondolnom kellett az olvasóimra is, hiszen én ismertem a történetét de a kedves olvasók nem. Így muszáj volt kicsivé varázsolni, no mindegy, addig legalább élvezhettem nagyságát!
Zsuzsikám kedves! A vaníliás puding a kedvencem legjobban (no persze, minden ami édes, miért nem ismered be végre te barom,) meg a puncsos, no meg a csokis, meg a citromos, milyen van még, várjunk csak!
No nem is olvasom tovább a hozzám szólásodat, mert megüt a guta a vaníliás ízű palacsintáért. Imádom!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, megkínáltál a palacsintádból, isteni volt!
Szeretettel: Évi. |
- november 14 2012 12:43:49
Kedves Évike!
Ez finom - mint a sima, vagy akár a francia krémes.
Gratulálok - szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- november 14 2012 14:48:37
Köszönöm szépen kedves Margitka, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
