|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Igaz történet
Erika mára már türelmesebb lett édesanyjával, de ez egyrészt csak azért van így, mivel az már nem tud az ágyban sem magától megfordulni. Ha ott hagyja néhány órára, vagy fél napra, akkor ugyanúgy találja anyját az ágyban. Sem enni, sem inni nem tud segítség nélkül. Eteti, pelenkázza, mert az anyja már régóta nem tudja magát ellátni.
Erika már sok mindenért megbocsátott neki, pedig fiatal korában úgy érezte, hogy az anyja Őt sokkal kevésbé szereti, mint a húgát. Amikor ezt húgának szóba hozta, kiderült, hogy a húga is hasonlóan érzett.
Erika már fiatal lány korában sem kaphatott meg mindent: amit az anyja megtiltott neki, azt nem tehette, ahova nagyon szeretett volna elmenni, oda sohasem mehetett el. Így Szegedre való elutazása örökre el is maradt, mert megfogadta magának, hogy most már azért sem megy el!
Idős korára, anyja lebetegedett, agyi érelmeszesedése elhatalmasodott rajta annyira, hogy sokszor nem is tudta, hogy mit csinál. Amikor Erika panaszkodni mert, és megmondta anyjának, hogy nagyon nehezen bírja a tetteit, az volt a megjegyzése:
- Így jártál, édes lányom! Ez a kötelességed!
-
Amíg menni még tudott, saját maga intézte kis- és nagydolgait a mellékhelyiségben. Volt eset, amikor Erika arra ment be a fürdőszobába, hogy az anyja szétmázolta a székletét a csempéken. Amikor Erika megkérdezte tőle:
- Anyukám, te tudod, hogy mit tettél? A válasza ez volt:
- Hát festek. Nem látod, milyen szépen kifestettem falat?
De akkor már Erika is dühbe jött és egy hatalmas pofont kevert le szülőanyjának, aki a hirtelen meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni. Lánya csak nehezen tudta a nyomokat eltakarítani.
Napok múltak el, s úgy látszott, az idős asszonynak volt egy-két tiszta perce, hogy elgondolkozzon, (vagy talán a pofon térítette észhez). Magához hívta a lányát és bocsánatot kért tőle. Elmondta, hogy tudja, milyen nehéz Ővele és hogy Erika nem érdemelte meg, hogy ilyen sorsa legyen Őmellette. Minden addigi rossz cselekedetéért bocsánatot kért tőle. Lánya akkor ezen igen elcsodálkozott. Akkor úgy érezte, hogy anyja mindig tudta, hogy mit cselekszik, csak nem volt figyelemmel a lánya érzéseire, és hogy anyja talán mindent szándékosan csinált, hogy Őt lelkileg még jobban próbára tegye.
Erika még agykontrollon is részt vett annak érdekében, hogy könnyebben el tudja viselni anyja bolondériáit, mert mindig úgy érezte és gondolta, hogy anyja nem érdemli meg a gondoskodását, amiért ővele egész életében mostohán bánt.
Végül is ez segített neki a történtek feldolgozásában, az Őt egész életében ért sérelmek megbocsátásában.
Most, hogy már anyja túl van a harmadik agyvérzésen is, Erika egészen megkönnyebbült, mert tudja, hogy anyja nem tud kárt tenni sem saját magában, sem a környezetében. Szívesen ápolja továbbra is, és eszébe sem jut, hogy elfekvő otthonba küldje. Most már könnyedén tudott beszélni a történtekről. Ő beszélte el nekem.
Torma Zsuzsanna
2012. november 15.
|
|
|
- november 15 2012 17:46:52
Drága Zsuzsikám!
Végtelenül örülök, hogy itt vagy ezzel az igaz történeteddel - melyet ígértél -, és roppant kíváncsivá tettél.
Tudod Zsuzsika, maximálisan megértem Erikát, akit egész életében nem igazán szeretett az édesanyja, de öregségére neki kellett szembesülni az öregkori betegségekkel, szenilitással, az érelmeszesedés következményeivel. Nem könnyű megtalálni - meghúzni azt a képzeletbeli vonalat sem - amikor a normálisan működő elme fel tudja ismerni a szimptómákat. Nagyon nehéz - én tudom magamról -, hiszen én sem mindig tudom eldönteni (pedig anyukámmal élek így ilyen állapotban 3 éve), hogy direkt csinál-e valamit, vagy már az elborult elme cselekszik. De egy idő után lassacskán rájön az ember, hogy mikor van "itthon" és mikor van nagyon-nagyon távol a valóságtól. Hallom a hangjából, emelkedik a hang szint, a tekintet a távolba réved, nem ismer meg, nem tudja a nevemet, nem tudja, hogy ki vagyok.
Drága Zsuzsikám! Csodálom, respektálom a pszichiátereket, az ideggyógyászokat, hiszen ők nap mint nap szembesülnek ilyen problémákkal nekik fel kell tudni ismerni, hiszen tanulták az egyetemen.
Zsuzsika!
Szeretettel olvastam írásodat és remélem, hogy - mivel kevesebb munkád lesz most a téli időszakban - egyre többször leszel itt a Napkorongon szuper írásaiddal. Ehhez is szívből gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- november 15 2012 18:35:54
Kedves Évike!
Köszönöm szépen hozzászólásaidat. És tudom, hogy Neked sem könnyű a beteg édesanyád ápolása, éppen ezért nagyon mélyen bele tudsz gondolni a hasonló helyzetekbe.
Én azt kívánom Neked, hogy a történetbeli Erikával megesett dolgok Veled és szeretett édesanyáddal ne forduljanak elő.
Hiszen szerencsére nem minden idős és visszafordíthatatlanul beteg ember cselekszik úgy, ahogy ebben a történetben előfordult.
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy egy nagyon jólelkű anya, vagy apa a legnagyobb betegségében is gondol a gyermekei lelki egészségére.
Örülök, hogy itt voltál!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- november 16 2012 10:45:52
Nagyon szép, ahogy a lány gondoskodik édesanyjáról, aki nagyon beteg.
Szeretettel olvastalak: Zsolesz |
- november 16 2012 13:57:09
Kedves Zsuzsanna!
Gratulálok "Igaz történetedhez". Belegondolva, szörnyű élethelyzetek vannak. Isten mentsen meg attól, hogy bárki is ilyen betegségbe kerüljön.
Szeretettel: Viola |
- november 16 2012 16:21:38
Drága Zsuzsikám!
Egy kicsit visszajöttem még, ugyanis azt kívánod nekem, hogy velem ne essenek meg ugyanazok a dolgok, mint prózád főszereplőivel.
Hiszen én ugyanezeket a dolgokat - mármint a pszichikaiakat - élem át közel három éve anyukámmal. (3 éve fekvő beteg, pelenkázás, fürdetés, mentális problémák). Én ugyan nem mentem agykontrollra - mint a történetedben Erika - mert, minek?
Én tudom, -szerintem ő is tudta, csak...valamiért elment agykontrollra -, hogy milyen egy idős agyérszűkületes ember. No és még ráadásul ott van elbutulás, mely köztudottan időskori megbetegedés. Persze, hogy nehéz és aki nem élt át egy ilyet el sem tudja képzelni!
Szeretettel: Évi.  |
- november 17 2012 07:55:26
Zsuzsám!
Szeretettel olvastam novelládat és a kommenteket is!
Szomorú történeted bizony nagyon elgondolkodtató.
Már jártam itt elolvastam, de nem volt akkor időm gratulálni.
Üdvözöllek: Maria |
- november 17 2012 13:31:50
Kedves Zsolesz és Viola!
Köszönöm, hogy itt voltatok és olvastatok. Ennek az asszonynak nincs más baja az édesanyjával, mint az, hogy Vele egész életében mostohán bánt, s az élet mégis úgy hozta, hogy kénytelen az idős, beteg édesanyja rigolyáit elviselni. Ezért ment agykontrollra, hogy a saját lelki békéjét vissza tudja szerezni, ami segített is neki.
Kedves Évike!
Tudom, - éppen azért írtam is -, hogy Neked is sok az elfoglaltságod édesanyád betegsége miatt, de talán Ő jobban viszonyul hozzád lelkiekben, és Te is szeretetteljesebben tudsz bánni vele. Én mindenképpen együtt érzek Veled!
Kedves Maria!
Köszönöm, hogy Te is itt voltál. Igen elgondolkodtató ez a történet, és talán nem is olyan egyedi. Azok a már felnőtt emberek, akik gyermekeiket is felnevelték, az idős, beteg hozzátartozóiknak nehezen tudják megadni azt a szerető gondoskodást, amit édesanyjuktól vagy édesapjuktól annak idején egyáltalán nem kaptak meg. Ezért ilyen esetekben kell valamilyen segítség, hogy el tudják fogadni azt az állapotot, amibe kerültek, önhibájukon kívül.
Jó annak, akit mindig meleg szeretettel neveltek, és azt mindig is ki tudták mutatni gyermekeik iránt. Nem éreztették soha gyermekükkel, hogy szüleinek - esetleg - terhére vannak. Mert sajnos, van ilyen is, higgyétek el!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- november 18 2012 17:33:36
Kedves Zsuzsa!
Sajnos vannak anyák, akik nem szeretik gyermekeiket, aztán mégis a segítségükre szorulnak, amikor megöregszenek és betegek lesznek. Így volt ez az én anyám és az ő anyja között is /ő volt azén szívtelen nagyanyám/ - az anyám viszont nem jól szeretett engem, mert túlságosan féltett és beleszólt az életembe, azért menekültem el, mikor felnőttem - Nem könnyű okosan szeretni, pedig fontos, mert életre nyomot hagy bennünk a gyerekkor.
szeretettel olvastalak - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
