|
 Vendég: 112
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Tündi megint csak elcsámborgott, de most véget vetek a "kapcsolatunknak". Elegem lett belőle végérvényesen!
 V
- Hol a francban voltál megint Tündi?- kérdezem tőle ilyen szépen.- de egyáltalán nem vagyok vidám.
- Óh, kedvesem, én is úgy gondolom, hogy "pihennünk" kell egy kicsit, túl sok volt már belőlünk azt hiszem. Kigolyóztak bennünket, no most szólj hozzá. Nem tudsz, ugye, hogy nem tudsz, persze, hogy nem, mert hülye vagy. Én még hülyébb, hogy itt maradtam veled ennyi időn keresztül.- mondja Tündi keserves képet vágva. Már egy kicsit sajnálom is, de ez van.
- Ugyan már, kit érdekel az a rohadt golyó?- mondom Tündinek, inkább mondd el légy szíves, hogy hol csámborogtál? - mondom neki kissé vidámabban, mert miért ne lennék vidám, vidámabb, kit is érdekel az a hülye golyó?
- Nem feleltem meg az egyik portálon és kigolyóztak! Engem, Tündit, te nem voltál ott, mert a franc sem tudja, hogy mivel töltöttel el akkor az idődet, de nem is érdekel. Pedig szerintem jó voltam, vagy legalábbis egy kicsit jó. De úgy döntöttek azok az emberek, hogy nem kell, hogy oda tartozzak közéjük, menjek a francba!- mondja Tündi teljes átéléssel mesélve az eseményeket.
- Tündikém, amíg én élek, te itt maradsz velem és ha én azt mondom, hogy sajnáld le az egészet, addig sajnáld le!!! Nem szólt hozzád senki - aki szólt, azt csak a golyó érdekelte, hadd játsszon, hiszen golyózni én is szerettem gyermekkoromban pedig nem vagyok fiú. Te sem!- mondom Tündinek vigasztalóan. De nem figyel! Valahová messze tekint, úgy látom, hogy visszavonhatatlan a kedélye, sérelem érte, de kirángatom ebből a depiből, mert ezt kell tennem.
- Tündi, nehogy azt mondd, hogy soha többé nem akarsz írni, mert fejen váglak! Teljesen megroggyantál? Gondolkodj már! Van aki egy-két-három-négy-öt évig nem tud írni egy normális gondolatnyit sem, mégis jól van, jól érzi magát! Te pedig itt parázol nekem egy hülye golyó miatt? Add ide azt a golyót! Úgy vágom ki a francba az erkélyről, de figyelj, nehogy annak a gyönyörű ezüst metál színű Mercédesnek a tetejére csapódjon, mert akkor tényleg kigolyóznak innen a tízemeletesből is.- mondom Tündinek most már tényleg mérgesen!
- Peregjen le rólad minden, minden valós, vagy vélt sérelem, miért, hát hogyne tudna leperegni, mindenkiről le tud, no nehogy azt mondd, hogy meg kell ezt neked magyaráznom!- biztatom Tündit és látom, hogy kezd visszatérni igazi énjéhez.
- Tudod mit kedvesem, nem is érdekel tovább!
Holnap újra itt hagylak, mert nagyon megszerettem a színes üveggolyókat. Hozok Neked is egy párat ne aggódj! Időnk van, kedvünk is, eljátszogatunk! -mondja Tündi rám kacsintva és kivonul az erkélyre.
Igaza is van, hiszen játék az egész élet golyó nélkül vagy azzal együtt. |
|
|
- november 16 2012 16:53:35
Évikém!
Értem is meg nem is ezt a kigolyózást. Van némi sejtelmem, de miért és ki golyózott volna ki? Megfelelni? De kinek, hiszen nincs pontozás sehol sem, egyik portálon sem. Amatőrök között mindenki elfér, a rangsort pedig állítsa fel mindenki Önmagának!
Tündikéd pedig pár nap múlva megnyugszik, hiszen új arculattal csodás narancs színben ragyog ránk a "Napkorong"!
Tetszik kissé kesernyés hangú írásod, bár ez Tőled szokatlan!
Oda se neki!
Szeretettel küldök baráti ölelésem: Marika  |
- november 17 2012 00:08:32
Szia Évi!
Csatlakozom Máriához!
Szeretettel voltam itt,s kellemes hétvégét kívánok Nektek:
Imre |
- november 17 2012 03:04:58
Kedves Marikám és Imre!
Nem, nem magamról (és Tündiről) írtam, történetem fikció.
Egyik versem alatt "beszélgettünk" az egyik kedves klubtársammal a különböző irodalmi klubokból való "kigolyózásról", hogy kit miért, hogyan, és azután hová menekül, melyik klubba, ez adta a fiktív ötletet, hogy megfogalmazzam a gondolataimat.
Elképzeltem, hogy én hogyan érezném magam adott esetben. Ez adta az ötletet.
Köszönöm szépen, hogy olvastatok és véleményeztetek.
Szeretettel: Évi |
- november 17 2012 14:45:23
Kedves Évike!
El tudom hinni, hogy vannak esetek, amikor valaki túl élesen bírál (kritizál) egy-egy alkotást, és a szerző ezt nehezen tűri. A pozitív kritikát (dicséretet) általában mindenki jobban szereti, mint a negatívot, (az elmarasztalót).
Ezért ilyenkor az az alkotó inkább elmegy arról az irodalmi portálról másikra, ahol megértőbb, türelmesebb tagtársakat talál.
Még szerencse, hogy akit kedvelünk, az számunkra nem tűnik el végleg, mert megtalálhatjuk Őt valahol másutt.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- november 17 2012 16:13:40
Kedves Zsuzsikám!
Én is úgy gondolom, hogy írjon mindenki a legjobb tudása szerint, ha vannak "túlságosan kekeckedők", figyelmen kívül kell hagyni. Tudod, én arra a következtetésre jutottam, hogy ha valakinek életeleme a "kekeckedés", nem tud leszokni róla. De én az ilyen embereket megpróbálom kikerülni minden körülmények között. Kifejlesztettem ellenük a leghatásosabb fegyveremet  (no persze ha velem tennék) egyszerűen keresztül néznék rajtuk, vagy megsüketülnék, hogy ha dumálnának, vagy írástudatlannak tetetném magam, ha írnának. hiszen egy írástudatlan nem tud olvasni, de válaszolni sem.
Összességében viszont - ahogy Te is írod - akit kedvelünk tökmindegy, hogy jól, rosszul, még rosszabbul vagy ne talán tán kiválóan ír, minden körülmények között és mindenhol kedveljük.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
