|
 Vendég: 40
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Jön a tél. A gazdik egyre nehezebben tudják tartani kedvenceiket, így egyre több kerül utcára. Nélkülünk elviszi őket a hideg és az éhség.
 V
Tara Scott
Csoki
Hegedűs Lindának ajánlva
Gábor kilépve a bejárati ajtón, fázósan húzta össze magán kabátját. Párás, hideg volt a reggel. Szokatlan, a hosszú langyos ősz után. Gyorsan beült az autójába, s beindította a motort. Az utcából nehezen tudott ráfordulni a közeli városba vezető főútra, javában tartott a „reggeli csúcs”. Az aprócska helyiséget elhagyva, lassan haladt a sor a közelben lévő nagyobb város felé, ahová dolgozni igyekezett. Az ablakon kinézve, a másik oldalon meglátta az úttól kicsit távolabb fekvő, barna kutyát. Hirtelen nem is tudta, mikor is látta meg először. Talán három-négy napja lehet. Az autóban már érezhető volt a fűtés kellemes melege, a kutya azonban ott kint a hideg földön fázósan gömbölyödött össze.
Délután munkából hazafelé igyekezve, megállt egy állateledel bolt előtt. A kutyáknak való szárazeledelt a kis zacskóban maga mellé tette, az első ülésre. Most sem haladt a sor jobban, mint reggel s ő alig várta, hogy odaérjen már a kis barna kutya helyéhez. Egy pillanatra felmerült benne, hogy esetleg odébbállhatott, vagy ami még rosszabb elüthették reggel óta. Ez a gondolat rossz érzést keltett benne, így gyorsan elhessegette. Ugyanakkor türelmetlenül nézegetett előre, hátha megpillantja. S még pár métert gurulva meglátta. Ott ült a kutyus, nézegette az autókat. –„Hát persze! – döbbent rá az igazságra – Itt tették ki, és azért nem indult el semerre, mert várja a gazdáját!” Indexelt és lehúzódott a padkára. Megnyomta az elektromos ablakemelő gombját, mire a túloldali ablak nesztelenül lesiklott beengedve a párás hideget. Gábor halkan füttyentett, mire a kutya hirtelen felé fordult, s megemelte bal fülét. „Milyen jópofa!” – mosolyodott el a férfi, és az ablakot felhúzva megfogta a zacskót a száraztáppal s kiszállt a kocsiból. Megkerülte az autót, és elindult a kis barna szőrmók felé. Ő előbb csak felállt, de ahogy Gábor közelebb ért megiramodott az ellenkező irányba, és csak olyan jó tíz méter után állt meg és nézett vissza. Sem fütyülés, sem a térdcsapkodás nem késztette jobb belátásra, eszébe sem volt közelebb jönni. Végül a finom táp a földre került egy kis kupacban, s az autó eltűnt az első házak takarásában. A kutya lassan visszaért megszokott helyére, s előbb körbeszaglászta majd lassan megette a neki hagyott ajándékot. A másnap délután hasonlóan zajlott, csak az étel már egy kis műanyag edényben maradt ott, és egy másikban víz is került mellé. A táv is csökkent, már nem tíz csak olyan öt méter jelentette a biztos távolságot. A harmadik délután a távolság, már alig volt több mint a karnyújtás. A férfi úgy látta, mintha a kutya szemében a félelmet felváltotta volna valami bizalomféle. De ez még törékeny volt. A negyedik délután megsimogatta a kis buksit, de a lába alatt egy kavics reccsent mire a kutya ijedten elszaladt. Mérgesen rúgta arrébb a kis kődarabot. Mikor a kis állat látta, hogy nincs veszélyben lassan visszaóvakodott. De csak annyira jött közelebb, hogy az ujja hegyével elérve újra megsimogathatta a feje búbját. Ezen az éjszakán nagyon hideg volt. Váratlanul fagyott, még a meteorológia sem jelezte előre. Reggel a kutya megint összegömbölyödve feküdt a helyén. Gábor megállt volna, de igyekeznie kellett, külföldről várt tárgyaló partnereket. Délután hazafelé is, csak nulla fokot mutatott az autó külső hőmérője. Mikor megállt a szőrgombóc helye mellett, az autó kombi részében egy vadonatúj kutyaház piros teteje virított messzire. A kutya nem mozdult még akkor sem, amikor már hallania kellett a lépteket. A férfi szíve összeszorult. Mikor mellette állt, a kutya felemelt a fejét, és ránézett. Az ő mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakadt fel. Felnyalábolta a kis testet, és betette a hátsó ülésre. Rátakarta meleg dzsekijét. „Ki lehet mosni” – gondolta és igyekezett haza.
Juckó, a felesége mikor meglátta az autóban a kutyaházat, kiment elé. Nem gondolta, hogy már lakója is van a házikónak így meglepődött mikor párja a dzsekivel megállt előtte, amiből egy barna kis orr látszott csak ki.
- Tudsz hozni valami meleg puha anyagot neki a házba? Addig kiveszem a kocsiból – nyújtotta oda a kis csomagot feleségének. Ő széthajtotta a gallért, s egy riadt, de meleg barna szempár pislogott rá.
- Honnan hoztad? – nézett fel csodálkozva.
- Az út mellett várt, már napok óta. Biztos kocsiból tették ki.
- Be akarod tenni, a kutyaházba? – nézett vissza hitetlenkedve.
- Persze. Hát neki vettem. – s kiemelte a csinos kis fából készült házat.
- Nagyon hideg van. Nem hagyhatjuk kint. Akármilyen meleg ruhát teszünk bele, fázni fog. Beviszem. – s már be is lépett az előszobába.
Gábor egy ideig a csukott bejárati ajtót nézte, majd letette a kutyaházat abba a szélvédett sarokba ahová szánta. Mikor belépett a házba, a fürdőszoba felől vízcsobogást hallott.
- Ugye milyen jól esik a jó meleg a kis lábaidnak? - hallotta felesége hangját az ajtón át.
Épp átöltözött kényelmes otthoni ruhába, mikor nyílt az ajtó s fürdőlepedőbe burkolva a kutyával ölében megjelent Juckó.
- Még jó, hogy csak babánknak való szappant használok – nevetett.
Jó alaposan végigdörzsölte a már átmelegedett szőrös kis testet, majd letette.
- Ismerkedj meg, az új otthonoddal! – mondta, s megsimogatta a hátát.
Aztán előkerült egy régi, de jó meleg pléd, két kis tál, víznek és ennivalónak.
Ez alatt a kis jövevény óvatosan megszaglászott mindent, megpróbálta Gábor cipőjét játékba vinni, és lassan-lassan feloldódott.
- Valami nevet kellene adni neki – nézett az asszonyra.
- Csoki. Szerintem, az jó lenne. Csoki – ízlelgette.
- Miért éppen csoki? – s szája sarkában huncut mosoly bujkált.
- Mert ránézek, és az jut eszembe. – s már Ő is szélesen mosolygott.
Még vacsoráztak, Csoki befeküdt az asztal alá. S hol az egyik, hol a másik oldalról nyúlt le egy kéz, a legjobb falatokkal.
Aztán amikor eljött a fekvés ideje, a férfi odahívta az előszoba sarkában összehajtogatva letett jó vastag pléd mellé, megveregette a vállát és azt mondta:
- Nézd csak Csoki! Itt a helyed!
És ő engedelmesen leheveredett, s összegömbölyödve becsukta kis szemeit.
Juckó lefekvés előtt, még egyszer megnézte.
- Mit csinál? – kérdezte férje, mikor bebújt mellé az ágyba, s észre sem vette, hogy lehalkította a hangját.
- Teljesen elnyúlva alszik, és ha hiszed, ha nem közben mosolyog.
|
|
|
- november 22 2012 08:37:33
Kedves Tara!
Igen szép és megható történetet olvastam, és nagyon tudom értékelni azoknak az embereknek a cselekedeteit, akik egy elhagyott jószágon segítenek. Természetesen ezt azok jobban meg tudják tenni, akiknek nincs már egy vagy két kutyájuk, vagy akár három is (ilyen is sok van!), és egy vagy több macska a háznál.
Nekünk van egy nagytestű németjuhász keverék kutyánk és 6 macskánk, így bárhogy is szeretnék segíteni egy kirakott kutyuson, nem valószínű, hogy tudnék.
De volt rá eset, hogy kirándulásunk során hoztam haza egy felnőtt macskát, és szoktattam a már meglévőkhöz, sajnos azonban néhány nap után eltűnt örökre. Hoztam haza a bolt elől egy kicsi fekete, igen hangosan nyávogó kiscicát, de az beteg volt, az sem maradt meg sokáig.
De legalább megpróbáltam!!!
A macskák ivartalanításáról gondoskodtam, nem fognak elszaporodni, és amíg én élek, gondoskodom róluk.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- december 03 2012 03:24:00
Kedves Tara!
Nagy érdeklődéssel és meghatottsággal olvastam írásod, mely nagyon tetszett. Áldja meg az Isten, a jószívű embereket.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
