|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_(210x140).jpg) V
No, mi a pálya c. írásom befejező része.
Tamás egyre többet betegeskedett. Amióta haza érkezett a hajón "teljesített szolgálatból" egyre többször volt megfázva, pedig semmi nem indokolta, hogy megfázhasson, hiszen nem olyan volt az időjárás, no meg mindig nagyon vigyázott arra, hogy rétegesen öltözködjön.Egyre többet hiányzott a munkából, kis keresete még a borravalóval együtt is kevésnek bizonyult, mert drágábbnál drágább gyógyszereket kapott, így hozzá kellett nyúlni a tartalékolt összeghez, amit magánál tartott. Az nem is lett volna baj, csak gyógyulna meg végre, gondolta, de nem érezte jól magát.
Egyik délután meglátogatta barátja Gábor, mert nagyon aggódott.
- Szia kedves Barátom, nagyon ramatyul nézel ki, hallod-e, van egy ismerős doki, elviszlek hozzá, mert nem tetszik nekem az állapotod.- mondta aggódva Gábor.
- Ugyan már, kis semmiség az egész, elmúlik, holnapra jobban leszek meglásd. No de Te mesélj! Mi van Veled, volt már műsorod a tv-ben, ne haragudj, de mostanában tv-t sem néztem, nem tudom mi a pálya veled kapcsolatosan. Remélem, hogy boldogulsz, össze fog jönni a régen óhajtott vágyad, sikeres művész leszel, bejárod a világot, híres zenészként, nagyon büszke leszek Rád- mondta Tamás, de érezte, hogy ismét lázas, hidegrázása van, ilyenkor a legrosszabb, mert hiába tesz magára sok takarót, nem múlik el.
Gábor látta barátját, hogy mennyire rosszul van, azonnal mentőt hívott és beszállíttatta a Klinikára, ahol az ismerős orvos dolgozott.
Vizsgálatokat vizsgálatok követték, Gábor idegesen várakozott.
Amikor minden vizsgálat befejeződött, az orvos oda intette Gábort és vállára tette a kezét. Gábor érezte, hogy baj van, nagy baj van, hiszen ismerte a dokit, hogy csak akkor szokott ilyen "bizalmasan" viselkedni, ha nagy baj van.
- Kedves Gábor! Rossz hírt kell közölnöm, a barátja leukémiás. Nem tudom megmondani, hogy mennyi ideje van még hátra, de a kezelés amely még hatásos lehet olyannyira, hogy meg tudjuk hosszabbítani az életét, vagy ha jól reagál a kezelésekre, gyógyszerekre - volt már ilyen - akkor talán megmenthetjük az életét, de ez nagyon sokba kerül. Nem tudom, hogy hogyan áll anyagilag a barátja, de valahogyan össze tudja szedni azt a bizonyos összeget, talán van remény. - mondta a doki Gábornak.
Még mielőtt eltávozott volna, bement a barátjához, hogy néhány szót váltson vele és elköszönjön tőle.
- Kedves Barátom, itt már jó kezekben vagy, meggyógyítanak, újra egészséges leszel, most pihenj, holnap újra bejövök.- mondta Gábor.
- Ne fáradj minden nap, hiszen Neked a pályádra kell koncentrálnod, nehogy elszalaszd a lehetőséget, drukkolok Neked, majd ha jobban leszek, megnézem a felvételeket, vedd fel videóra minden egyes műsorodat.- mondta Tamás, de már lecsukódtak a szempillái, elaludt.
Gábor nehéz szívvel hagyta ott barátját és áldotta az eszét, hogy akkor úgy döntött, ahogy.
Nem kötötte meg a szerződést a televízióval, holott Tamásnak azt hazudta, de gondolkodott. Nem fogadhatja el ezt a rendkívüli ajánlatot, azt a sok pénzt a barátjától önző módon, mert nem!
Azért nem mondta meg a barátjának, mert tudta, hogy Tamás megharagudna rá így meghagyta abban a hitben, hogy ő már fellépett azokra a bizonyos "deszkákra". De érezte, már akkor érezte, hogy nem szabad megtennie, így a Gábortól kapott rengeteg pénzt elhelyezte egy bankfiókban, mely azóta már kamatozott is.
Gyors számolásba kezdett, - mert a doki megmondta a kerek összeget, hogy mennyibe fog kerülni a kezelés - igen, elég lesz, elégnek kell lenni, ha nem elég én szállok hajóra, de mindenképpen megszerzem a hiányzó összeget.
Gondolatait tett követte, felvette a pénzt a bankból és bevitte a dokinak. Elég volt az összeg, elkezdődtek a kezelések. Tamás állapota egy ideig stagnált, de nagyon jól reagált a szervezete a kezelésekre, olyannyira, hogy nagyon biztató választ kapott a dokitól, ha kérdezett.
- Mondja doktor úr, mennyibe kerültek ezek a kezelések? Ki finanszírozta, mert gondolom, hogy nem én, hiszen én a tartalékomat a kezelés elején feléltem. - kérdezte Tamás a dokit, de azon nyomban megjelent az ajtóban Gábor és integetett felé, hogy sürgősen beszélni szeretne vele. Tamás ugrott egy pillanat alatt, hiszen ha a barátja hívja, neki azon nyomban ott a helye mellette. Nem várta meg, hogy az orvos válaszoljon a kérdésére.
- Mi ez a sürgős dolog kedves Barátom, hoztad a videókat, jaj de jó, délután akár megnézhetem mindegyiket, tudod itt most már, hogy jobban, sőt jól vagyok, nagyon nehezen telik az idő és legalább gyönyörködhetek a gyönyörű muzsikádban. - mondta Tamás végtelen nagy örömmel a szívében.
Most meg kell mondania - töprengett magában Gábor, itt az idő, tovább már nem odázhatja ezt a témát, be kell vallania, hogy akkor amikor az összeget felajánlotta a barátja, hazudott neki, nincs semmilyen szerződés, semmilyen "pálya".
Tamás nem értette, hogy miért nem pakolja ki az aktatáskájából a kazettákat és kérdőn nézett barátjára.
- Tudod, Tamás, én becsaptalak Téged. Én nem kötöttem szerződést a televízióval, mert éreztem, hogy ekkora nagylelkű ajánlatot nem fogadhatok el Tőled, nem lenne igazságos és korrekt, így azt a pénzt betettem egy bankfiókba. Amikor ilyen nagyon beteg lettél, kivettem és oda adtam a dokinak, aki meggyógyított és tudom, hogy ezt a kis hazugságot megbocsájtod nekem.- mondta Gábor kisfiús mosollyal az arcán, s úgy nézett Tamásra, mintha a kis öccse lenne, aki most borzalmas nagy szidást kap az idősebb testvértől. De nem ez történt. Tamás rettenetesen meghatódott, érzékeny lelkivilága el kezdett dolgozni és hatalmas forró könnycseppek ömlöttek az arcára. Néhány pillanatra Gábor is elfordult, szemeit neki is könnyek lepték el, miután mindketten alaposan kisírták magukat, Gábor szólalt meg először.
- No mi a pálya kis haver? Nincs több sírás-rívás, nem vagyunk mi kis pisis lányok, vagy mi a fene? Tudod mit? Eldöntöttem, ha felépülsz teljes mértékben, akkor együtt elmegyünk egy hajóútra, ha még akkor is úgy gondolom, hogy a top-on akarok lenni, híres zenészként bejárva a nagyvilágot, én fogom megkeresni azt a pénzt, melyet te felajánlottál nekem, de jössz velem Te is és a vendégem leszel. Vagy ha akarsz dolgozhatsz is, a fene bánja, a Te döntésed, de egy életre hálás vagyok neked önzetlen barátságodért, magamnak pedig azért, mert nem kötöttem meg a szerződést, így volt miből finanszírozni a kezelésedet. - mondta Gábor végtelen nagy örömmel a szívében. |
|
|
- november 25 2012 07:44:54
Évikém!
A történeted nagyon meghatott. Az igazi barátság ilyen, amikor segítségre volt szüksége a súlyosan beteg, leukémiás Tamásnak Gábor a pénzt inkább az orvosoknak adta, minthogy saját karrierje érdekében felhasználja.
Igazán szépen írtad, érdekesen és természetesen a boldog befejezést el is vártam Tőled!
Szeretettel olvastam, gratulálok!   
Ölellek: Marika |
- november 25 2012 09:59:05
Köszönöm szépen kedves Marikám, hogy olvastad a történetem befejező részét is.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- november 26 2012 10:07:56
Évi!
Nekem ez a rész tetszett a legjobban. Igaz barátok a főhőseid!
Gratulálok! |
- november 26 2012 10:07:56
Évi!
Nekem ez a rész tetszett a legjobban. Igaz barátok a főhőseid!
Gratulálok! |
- november 26 2012 10:07:56
Évi!
Nekem ez a rész tetszett a legjobban. Igaz barátok a főhőseid!
Gratulálok! |
- november 26 2012 12:38:24
Köszönöm szépen kedves Morzsa a gratulációdat!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
