|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Útleírás
 V
Kovács Sándor / Erdély hazám benned járok
/részlet/
„Elindulok, megnézem a Kárpátokat,
Egészen a Hargitáig visz a lábam
S hagyom, hogy lelkem elvesszen
Az ősi, nyár melengette tájban.”
Július 15. vasárnap
2012. július közepén, egy nyári nap hajnalán útnak indultunk Erdélybe, hogy kikapcsolódjunk, új helyeket fedezzünk fel, összegyűjtsünk régi történeteket és meglátogassuk azokat, akiket már ismertünk. Mindenhová nem jutottunk el, de Kecsettől Csíkkarcfalváig igen kalandosra sikerült a program. Mivel tavaly óta bővült a csapat, 24-en ültünk a buszon, étellel, itallal, ajándékokkal, koszorúkkal, fellépős ruhákkal felszerelkezve.
Néhány pihenőt beiktatva, s a Király-hágót magunk mögött hagyva, kora este Kecsetre érkeztünk. 2009. augusztusában vendégeskedtünk először Elekes Sándor panziójában,
/ www.elekespanzio.home.ro / illetve a helyi művelődési házban ismerkedtünk meg az itt élő emberekkel. / A falu a Gada- patak középső és felső szakasza mentén települt Református egyházmegyéje az unitárius Nyikómente és a katolikus Farkaslaka között terül el. Az utóbbi községtől három kilométerre, a Cseretetőtől leereszkedve Kecset egy csodálatos “kert”-ben fekszik, csupán a templom és a harangláb látszik ki belőle. / Meghívásunkra az idén jó néhányan ellátogattak Lakitelekre a Népfőiskolára, valamint a Tőserdőbe, a ’Széna Vagy Szalma’ rendezvényre, ahol fúvószenekarukkal tűntek ki, kecseti népdalokat énekeltek és táncoltak. Most is szeretettel vártak, örültek a találkozásnak, sokat beszélgettünk. Nagy örömükre a Kösöntyűs asszonyok kecseti népviseletbe öltöztek, amit előző télen Ők szőttek és varrtak. Elismerő tekintettel figyelték műsorunkat, majd hajnalig együtt mulattunk.
Július 16. hétfő
Bőséges reggeli után elbúcsúztunk vendéglátónktól, Elekes Sándortól, ki cseppet sem változott, tán’ még mosolygósabbnak és vidámabbnak tűnt. Farkaslaka következett, meglátogattuk Tamási Áron szülőházát, / Nagy u. 238. / és a főút mellett lévő sírhelyén elhelyeztük az emlékezés koszorúját közös énekléssel. Már itt elkezdődött a vásárlás, kinek szőttes jutott, kinek ing, vagy más emlék, a helyi emberektől. Homoródalmás felé vettük az irányt, ahol két házba lettünk szétosztva. Szállásunkat elfoglalva közös ebéden vettünk részt, ahol megbeszéltük a továbbiakat. Este táncház volt a művelődési házban a helyi állatorvossal, ( Doki ) aki egyben túravezetőnk is lesz másnap.
/ Homoródalmás az egykori Udvarhelyszék második legnépesebb nagyközsége. A Hargitától dél felé nyúló Kis-Homoród völgyében fekszik, északról és nyugatról fenyőkoszorúzta hegyek tövében. Gróf Teleki József 1799-ben ezeket írja Almásról: „igen szép és nagy unitárius falu; melly az Vargyas és Homoród vizei közt van”. Homoródalmás a magas domb és hegyvidék határvonalán fekszik a Dél-Hargita magas platóvidékétől az Erdélyi medence jellegzetes dombvidékéig, 22 km hosszúságban és 5-8 km szélességben, ÉK-DNY irányban. Területe 11250 hektár. Homoródalmás néven 1609-ben említi először egy kiváltságlevél, a hét kisfalu összeolvadásából – Almás, Kakod, Benesfalva, Varjas, Benczőfalva, Czikefalva, Ipacs – kialakult mai települést. /
Július 17. kedd
Délelőtt a hargitai Vargyas szurdok felé, traktorral utaztunk a hegyek között, míg el nem fogyott a járható út. Pazar látványban volt részünk. Patak kanyargott itt-ott, találkoztunk legelésző tehenekkel, különleges madarakkal és dús növényzet kísérte utunkat. Majd gyalogszerrel indultunk neki a mesés tájnak. Cirka nyolc kilométer hegynek fel, a Csala tornya ormáról néztünk bele a nagyvilágba, és lefelé menet benéztünk a híres Orbán Balázs-barlangba. /népi nevén Almási-barlang/. Egy másik „feketelyukból”, ahol szinte semmit sem láttunk, sárosan jöttünk ki, és leérve a veszélyes szikláról a patakban mosakodtunk meg. Szusszantunk egyet, szendvicset és gyümölcsöt ettünk, majd túráztunk tovább. A völgyben a Vargyas patakot többször átszeltük, csak úgy zoknistul, cipőstül, olykor térdig ért a víz, nagyon sokat nevettünk. / A Vargyas-patakról azt érdemes tudni, hogy ez az egyetlen erdővidéki és Kovászna megyei patak, amely a Központi-Hargitából, a Madarasi-Hargita alól ered. Homoródalmástól 9 kilométerre a patak festői, három km hosszú völgyszorost alakított ki az Északi-Persány-hegység titon (azaz felső-jura, 137 millió éves) mészkövében. / Átkelve egy függőhídon a kanyarban, a bátrabbak megmártóztak a hideg vízben, a többiek nézték, hogy itt mennyire mély a víz, hogy még fejest is ugorhatnak bele. Visszaérve a szállásra kimosakodtunk, élményeinkről beszélgettünk. Néhányan Misivel, a helyi erdésszel a Madarasi Hargitára tartottunk, ahonnan beláttuk a környék csúcsait. Túráztunk a naplementében, gyönyörű, égig érő fenyvesek közt, ahol medve lábnyomait láttuk, és apró, tisztavizű erek mentén rengeteg fekete áfonya kandikált ki az ördögbordák közül. Túl a gerincen Brassó fényei csillogtak.
A többiek eközben a szálláshely udvarán szalonnát sütögettek, vidám történeteket hallgattak.
Július 18. szerda
Ma Csíkszereda városán keresztül utaztunk Csíksomlyóra. A kegytemplomban időztünk kicsit, majd utunk felfelé vezetett Jézus-hágóján, a kálvárián, egészen a Kissomlyó csúcsára. A Salvator-kápolna előtt koszorút tettünk az emlékoszlop tövébe, elénekeltük a Székely himnuszt. Lejjebb a színpadot vettük rövid ideig birtokba, onnan néztük a gyönyörű vidéket, sok szép fénykép készült. Leérve a völgybe megálltunk egy borvíz kútnál szomjunkat oltani, közben belestünk a „Barátok feredőjébe”, majd a Böjte Csaba által alapított kollégiumba sétáltunk el. Ezen a helyen sok gyermek él, és érzi otthon magát, tanulhatnak, szervezetten élhetnek. Ebéd után megtekintettük az intézmény egy részét, mely modern, tágas és tiszta körülményeket ad nekik.
Egy óra múlva már Csíkszentimre volt a következő helyszín. Kencse Előd polgármester úr fogadott bennünket kedves szavakkal, friss süteménnyel, jó pálinkával. / Csíkszentimre eredetileg három falut egyesítő egyházközség neve volt. 1874-ben egyesült Bedecs, Felszeg és Pálszeg. Viszont a szájhagyomány szerint a falu hajdan az Olton túl, az erdő alatt, a Tomaj nevű dombon volt. Ez a Hargita lankáján, a Margit-kápolnán túl a község délnyugati határában található. / Közös eseményként megkoszorúztuk Szent Imre szobrát a községháza előtt, szintén dallal kísérve, amit Dávid Orsi énekelt. Utána elmentünk a katolikus templomba, kis idő múlva a Büdösfürdő közelébe sétáltunk, majd egy kürtőskalács készítőnél tettünk látogatást, ahol ki-ki süthetett egy kalácsot magának. Délután elbúcsúztunk e településtől is, majd egy hockey club-ban vacsoráztunk Csíkszereda központjában.
Csíkkarcfalva nem volt messze, de egy baleset miatt késve értünk a művelődési házhoz.
/ Erdély keleti részén, a Csíki-medence felső csücskén fekszik, a tengerszint felett mintegy 720-725 méter magasságban. / Nagyon vártak már bennünket a gyapjú feldolgozó üzemben is, ami a szomszédságban épült. Jó volt látni, hogy a nyersanyag mi mindenen megy keresztül, mire kész szálak, s abból szőttes nem lesz, itt gyönyörű népviseleti dolgokat lehetett kapni.
Simon Katalin szervezte a táncházat, amit rövid ismerkedés után elkezdtünk. Idősek és fiatalok járták el az itteni táncokat, vidámat, játékosat, énekekkel, mondókákkal tűzdelve. Szűkre szabott időnk lejárt, sajnos mennünk kellett Homoródalmásra, a szállásunkra.
Július 19. csütörtök
Reggel 8 óra után, egy fiatal sajtkészítőhöz vezetett utunk. Sándor Kálmán Huba Budapestről érkezett haza pár órája, de szívesen bemutatta a különleges sajtokat. Mesélt az elkészítési módról és természetesen szívesen válaszolt a sok kérdésre a kóstolás közepette.
Később megtekintettük a művelődési házat, ahol régiségeket láttunk új köntösben és sok szép népi motívumot, nem csak bútorokon. Unitárius templomban még nem járt a többség, így azt is megmutatta egy hívő, közben rövid történelmi eseményeket idézett. Érdekes volt a sok szőttessel díszített oltár és a fal, valamint a fából készült csillár. Magasan járt a Nap, meleg volt odakint. Jó pár lépésnyire, 400 éves ház őrizte titkait a hegyoldalban, megnéztük.
Ezután ebédeltünk a megszokott helyen, s a végén Sorbán Enikő szép népdalokat énekelt
( Szeptemberben jelent meg első CD-je, „Ez a falu szép helyen van” címmel ). Párórás szabadprogramra nyílt lehetőség, mindenki másképpen töltötte.
Volt aki pihent, vagy sétált még kicsit, volt aki vásárolt valamit, vagy épp nótát gyűjtött, de volt aki ismerőse ismerősét kereste fel. 17 órakor néptánc próbát tartottunk, hiszen este műsorral kedveskedtünk vendéglátóinknak. A próba nagyon jól sikerült fáradtságunk ellenére. Megvacsoráztunk, megtisztálkodtunk, népviseletbe öltöztünk, átbeszéltük a koreográfiát, és átsétáltunk a közösségi házba. Furcsa volt, hogy nagyon kevesen vannak, de mint azt túravezetőnk elmondta, itt szeretnek késni az emberek. Sok a házkörüli munka, nincs még hétvége, csak csütörtök van és igazából nem volt meghirdetve a program. Egy órás késéssel megtelt a terem, még német turisták is előkerültek valahonnan. Csete Árpád unitárius lelkész úr köszöntője után mi is bemutatkoztunk, majd táncra perdültünk. Nagy tapsot kaptunk, kifújtuk kicsit magunkat és elkezdődött a közös táncház késő estig. Új barátságok szövődtek, régi népdalok kerültek felszínre, de akadt, aki új tánclépésekkel lepett meg bennünket.
Július 20. péntek
Reggel buszra szálltunk vendéglátóink által készített szendvicsekkel, szép élményekkel, és Kata, a buszvezető elindult velünk a hazafelé vezető úton.
Korond és Körösfő útba esett, ahol rövid időre megálltunk vásárolni. Kalap, ing, mellény, blúz, rokka és jó néhány edény, emléktárgy is került a raktérbe. A hegyek közt kanyarogva az út mellett rókagombát és áfonyát árultak több helyen. Ezek erdei kuriózumok.
A Nap lassan eltűnt a felhők mögött, eltűntek előlünk a hegycsúcsok és az Alföldre érve bágyadt csillagfénnyel érkeztünk haza.
Mindenkinek köszönjük a szíves vendéglátást, a kedves invitálást, a túravezetést, és a szeretet, amit magyar ajkúaktól kaptunk Székelyföldön. Hiszem, hogy ez a rövid idő sok hasznos élménnyel gyarapította a Kösöntyű Néptánccsoport tagjait, és így 20 éves múltunk után még nagyobb lelkesedéssel állunk elébe a következő éveknek.
Kovács Sándor
|
|
|
- november 25 2012 12:44:19
Kedves Sancho!
Köszönöm a részletes, szépen megfogalmazott beszámolódat (útleírásodat) a Kösöntyű Néptáncegyüttes tagjainak erdélyi tartózkodásáról. Örülök, hogy mindig lelkesen látogattok el oda, irigylésre méltó az ottani vendégszeretet. Valószínűleg, ha én be volnék ilyenre "rendezkedve", én is szívesen vendégül látnék erdélyi, vagy más honbéli embereket.
Máskor is szívesen olvaslak!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- november 25 2012 17:33:18
De jó volt nektek
Szeretettel Joli |
- november 30 2012 09:12:01
Kedves Torma Zsuzsanna és Jolankam!
Köszönöm, hogy olvastatok és hogy írtatok. Gondoltam megosztom veletek az élményem egy 'darabkáját', de azt ti is jól tudjátok, hogy ettől azért sokkal színesebb az egész. Érdemes ellátogatni ismerőseinkhez, és persze új helyekre is, mert az leírhatatlan, azt meg kell nézni.
Sancho  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
