Napkorong

1963 Karácsonyán hideg reggelre ébredtünk. Áron bácsi félre húzta a firhangot, füttyentett: - Az áldóját, kutya hideg lehet kint.
Az ablakon nem lehetett kilátni, úgy befagyott. Mariska néni a jégvirágokban gyönyörködött: – De szípek! – mondta.
- Szípek, szípek, csak győzük majd tűzrevalóval – jegyezte meg Áron bácsi. Leült az ágy szélére és kapcát tekert a lábára..
- Jó van mán, ne motyogjá annyit, Karácsony van.
- Osztán, akkor nem kell tüzelni?
Mariska néni legyintett: - Olyan vagy te, mint a pap, mindenre van valami mondandód.
- Hászen attúl vagyok ember vagy mifene? Nem gondolod? – és ő is legyintett – Te is tudsz kelepelni, ha kell, ha nem. Na, de ne veszekegyünk, hanem Isten áldásával kezdjük meg a napot.
- Mindig ezt mondod, mégse nem gyüsz el velem a templomba ilyenkor se.
- Mi az Istennek mennyek, nízzelek bennetek, úgy ültök ottan, mint a kisasszonyok, minthogyha az ószlagba lennétek, osztán karatyoltok ott meg danolásztok, hát azír.
- De a kocsmába, oda el tudsz menni.
- A mán más, oda elmén az ember, na csak mógyával, mer oda emberek járnak! – mondta az öreg jelentőségteljesen – Ottan beszílgetís folyik.
- Beszílgetís – dohogott Mariska néni – az asszonyokrúl, jányokrúl, másse tudtok.
- Jó van na! Megyek itetni, ellátom az apró jószágot is, te meg gyúccsál be, csináljál fröstököt, de előbb tőccsél egy kupicával!
- Mékbül?
- Mékbül? Abbúl, amit Tót Miska hozott.
- Hát az olyan büdös, mint a rossznyavaja.
- Az a jó pályinka. Ha két háromcentest megiszok, érzem, hogy van bennem valami.
- Vedd fel a bekecset is!
Kimentek a konyhába, én dunyha alá bújtam, aludtam tovább. Mikor felébredtem, sült szalonna és boros tea illatát éreztem. Kiszaladtam a konyhába.
- Felíbredtél? – kérdezte Áron bácsi.
- Sok hó esett?
- Esett elíg.
- Akkor szánkózok meg sikálkóczok.
- Hogyis ne, megfázol itt nekem – mondta Mariska néni.
- Had szaladgályon, fiú gyerek ez, aggyál rá hosszú gatyát. Úgyis elgajdoltok templomba délig.
- Langyosítok egy kis vizet, mosakodjál meg!
- Nem úgy van az, hidegvízbe mosgyál fiam, katonáék is úgy csináltuk.
Mariska néni dohogott – Tudod milyen beteges.
- Tudom, de ott benne az akarat, ember lesz ebbűl a fiúbúl meglásd. Nyóc éves mán.
Felöltöztem meg fröstököltünk. Azután meg kimentünk. Áron bácsi még egyszer körüljárta a jószágot, én mindenütt a nyomában voltam.
- Agyisten Áron bácsi – hangzott a kiáltás az utca felől.
- Neked is István. Hogy vagytok otthon?
- Köszönöm, megvónánk, csak ez a hideg.
- Hát Mariska lebabázott mán?
- Le bizony. Fiú, ekkora bögyörője van – mutatta István a két ujjával.
- Jó van az, jó egísíget nekik, áldott ünnepet.
- Áron bácsiéknak is. Na álgya meg.
- Álgyon titeket is.
Bementünk.
- Na, mosmán átőtözök.
Mariska néni dünnyögött valamit.
- Ne sirbókólyál , hozzad az őtöző ruhám meg a csizmám, meg egy másik hosszú gatyát. Én addig megberetválkozok.
Megfente a borotvát egy szíjon, nekilátott, közben dalolni kezdett: - „Az én rózsám olyan jány, de olyan jány”.
- Hagydabba – sivított Mariska néni hangja – itt a gyerek.
- Hátosztán, fiú az.
- Fiú, fiú, de gyerek.
- Nem sokáig mán, igaz Gergő?
- Aha – válaszoltam.
Áron bácsi átöltözött, fejére tette az ünneplő kalapot.
- Na, akkor aggyál egy húszast!
- Húszast?
- Azt hát! Van néked.
- Minek a kocsmába annyi píz? Hogy a fekete fene törné ki az összes kocsmát!
- Igazad van, de a krajcárost kihagyhassa.
- Mi a fészkesfenét lehet ott csinálni?
- Beszílgetni.
- Máshun nem tud beszílgetni?
- Hun, kivel? Tán víled beszílgessek? Mit tudod te, mi Amerika, aztat csak fírfi ember tuggya. Asszonnyal beszílgetni…

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - december 20 2012 09:02:18
Kedves Csaba!

Igen örülök, hogy idetaláltam ma reggel, és olvashattam ezt az ízes kifejezéssel megszerkesztett párbeszédet, amelyet csak olyasvalaki tudott lejegyezni, aki átélte, megélte azokat a régi időket, és régi Karácsonyokat! Azonban az asszonyok és a férfiak mit sem változtak azóta! Az asszonyok egy része most is eljár a templomba, ha másért nem, hát azért, hogy lássák, hogy ott van és jó egy kicsit elpletykálkodni egymással, hogy meg tudják, kivel mi történt a faluban.
A férfiemberek meg ugyanezt teszik a kocsmában. Az ottlétük azonban pénzbe is kerül, ezért nem tetszik az asszonyoknak, ha az uruk nem a templomba megy velük!
De jól is van ez így, hiszen otthon a párunkkal már fél szavakból is megérthetjük egymást, főleg úgy a 40. házassági évforduló közeledte felé... Híreket meg hol is lehetne máshol beszerezni, mint a templomi imádkozás utáni, és a kocsmaasztal melletti beszélgetésekből!

Gratulálok a történet megírásához és ez úton kívánok Neked és kedves családodnak nagyon kellemes Karácsonyi Ünnepeket és örömökben gazdag, boldog(ab