|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Simon Roland
A két esemény I
James felügyelő félrehúzta a függönyt és a szemközti épületet vette szemügyre. A második emeleten a középső ablak el volt sötétítve. A hatalmas sötétítetlen üvegablakokból a nap kacsingatott. A fény felfedte a felújított klasszikus épület játékos szépségét. A régi hotelhez építettek egy újat. Formák futottak össze, a múltból a jelenbe. Az utcára kirajzott emberek kitöltötték a teret, olyan volt, mint egy nagygyűlés, a hatóság emberei alig bírták visszatartani a civileket, bámészkodók, újságírók hada verődött össze, hogy a kíváncsiságtól vezérelve megostromolják a szállodát. Az inspektor mellett álló robusztus idősebb férfi mobilon tartotta a kapcsolatot a bevetésre várakozó beosztottjaival. William a felügyelő jobb keze visszatért a gőzölgő kávéval – Gratulálok a kinevezésedhez – a felettese elvette a csészét és felhörpintette az agyserkentőt – Öt éve volt az már William, mindig emlékeztetsz - A bankrabló miután kirámolta a széfet kénytelen volt igénybe venni a B tervet, az egyenruhások előbb értek ki a helyszínre, mint ahogy ő távozni tudott volna a bank előtt hagyott gyors motorjával. A mosdó ablakán kimászva jutott ki a forgalmas utcára, elvegyülni már nem volt ideje, a rendőrök üldözőbe vették, mire az elkövető túszt ejtve az Elit Hotelben lelt menedékre, az üzleti lakosztályban barikádozta el magát. Még mielőtt a bűnöző lehúzta volna a redőnyt, lehetett látni a székhez kötözött takarítónőt. A bűnöző nem akart célponttá válni, tudott a mesterlövészekről – Mit követel a bankrabló? - kérdezte a kommandós parancsnok – Még nem döntötte el mit akar, azt ígérte öt perc múlva felhív és közli a döntését – Be fogom küldeni a fiúkat és leszedik a rohadékot – morgott a foga között. Az utcán a kisbuszban kiképzett tagok türelmesen várták a parancsát – senki nem húzza meg a ravaszt az engedélyem nélkül – felelte határozottan az inspektor. A telefonja hirtelen megcsörrent, a neje telefonszámát mutatta a kijelző – a hang nagyon ismerősen hangzott, annak ellenére, hogy a telefonáló próbálta torzítani, tompítani azt – A felesége nagyon csinos ingatlanügynök, eljött, hogy értékesítse a házamat, de nem biztos, hogy el is hagyja az otthonomat, ha nem teljesíti a követelésemet – Ez valami vicc Ki maga? – kérdezte ingerülten, arra gondolt, hogy egy unatkozó kölyök próbál szórakozni vele – Szia életem, nem akarlak zavarni, de majd készítek képeket erről a házról és elküldöm neked, még sosem láttam ilyet – az édes hang helyébe váratlanul visszatért az előbbi – A legújabb ügyfele nagyon fontos nekem, egy rossz útra tévedt emberről van szó, akit én mindenáron megfogom védeni. A következő lesz a feladata, 24 órán belül ki kell szabadítani a túszejtőt és elhoznia őt a volt autógyár épületébe, lehetőleg épségben, véresszájú kopók nélkül. Ha az idő lejár, és nem teljesítette a feladatát, a szerelme meghal – A vonal túlsó végén hallotta a felesége nyöszörgését – A parancsnok megvetően nézte a kordon közelében sündörgő fotósokat, a haragját leküzdve elfordult az ablaktól és a felügyelőre nézett, akinek közlendője volt – Én és egy orvos, bemegyünk, Még több pénzt követel, nem elég a zsákmányolt bankó - A doktor azért szükséges, mert a személyzetis pánikrohamot kapott, sikongat és kiáltozik. Nem akar túsz nélkül maradni.
A felügyel és a felszerelkezett ’orvos’ előtt szétnyílt a kordon. A rendőrök félreálltak. A firkászok, kamerások, tudósítók viszont elállták az útjukat, a fehér köpenyes férfi nem rejtette el az utálatát, az orvosi táskával készített magának helyet – Tudja már, hogy ki az elkövető? Mi a követelése a túszejtőnek? – ugrott a felügyelő elé az egyik tudósító, de olyan ügyetlenül, hogy a ’doktort’ sikerült orrba vágnia, aki olyan erővel lökte vissza, hogy a mögötte álló kamerást is felborította. William is csatlakozott a csapathoz, úgy tűnt, hogy őt észre sem vették, vagy nem foglakoztak vele. A kordon bezárult mögöttük. Felmentek a második emeletre, inasok tologattak büfés kocsikat. James megállt a megadott ajtó előtt, amely kinyílott előtte – Most másképpen fog történni minden - William előhúzta a revolverét, az ujja határozottan fonódott a ravaszra, a főnöke sem bírta lehűteni – Öt éve volt már az esemény, felejtsd el - azonban más váratlan dolog is történt. Hátranéztek, a fehér köpenyt viselő osztag vezetője ájultan, vérző fejjel feküdt a padlón, a bankrabló társa befelé lökte őket. |
|
|
- december 20 2012 09:18:49
Kedves Roland!
Nem éppen ilyen krimibe illő történetre számítottam, így, a Karácsony előtti napokban, de nem csodálkozom, hiszen Tőled legtöbbször hasonló történeteket olvastam eddig is.
Gondolom, a történetnek lesz folytatása is, majd ahogy időm lesz elolvasom. Izgalmas, fordulatokban gazdag történetek ezek, de jó lenne azért könnyedebb műfajt is olvasni Tőled, biztosan képes vagy rá!
Mindenesetre örülök, hogy olvashattalak és ez úton kívánok Neked és kedves családodnak is nagyon boldog, békés Karácsonyi Ünnepeket és örömökben, sikerekben gazdag Újesztendőt!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
