|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Egy lány naplójából 1; (átirat)
Mai nap sem indult jobban, mint a többi, hiába a szombat. Kint borús, esős idő. Itthon, bent, hideg, ridegség.
Lehangolódottan léptem ki a konyhába. Hát anyám sem vidított fel a „kedves” szavaival,- méltóztatott a kisasszonynak felkelnie?- Nem válaszoltam, majdnem sírtam. Annyira kellett volna egy jó szó, egy ölelés! Kértem anyámat, öleljen meg, mert nagyon nem érzem jól magam. Kár volt. Olyan volt, mintha a suliban az oszlopot öleltem volna. Hideg és merev. Aztán el is tolt magától. Most mi van? Talán nem szeret? A sírás kerülgetett. Vagy valami rosszat tettem? Könyörgöm, csak tizenhat éves vagyok, mi rosszat tehettem?! Nem érdemlek egy ölelést sem? Nem öleltek meg még önzetlenül. Na, igen, voltak fiúk, de ők nem akartak mást, csak a testi örömöt, meg a szerelmet. Ebből így, nem kérek!
Ja persze, ölelés, csak azért, hogy a másik jobban legyen? Ugyan, minek… soha… Ezt látom…
Úgy éreztem, valakivel beszélnem kell és azonnal!
Szerencsém volt. Az utcában, összefutottam a szomszéd bácsival. Látta, hogy sírok és megállított. Kedvesen beszélt hozzám és úgy láttam, őszintén érdekelte, mi a bajom. Jobban sírtam. Letette szatyrát és átölelt,- no, gyere be hozzám, főzök teát és beszélgethetünk, ha akarod. – Persze, bementem. Jólesett, hogy átölelt és nem azért mert kértem, hanem mert így érezte.
Zoli bácsi elém tette a gőzölgő teát,- mesélj, mi nyomja a kis lelked? – Meséltem. Bajom volt a világgal, anyámmal, hogy nem bírt csak úgy megölelni. Fejem le volt hajtva, sírtam az asztalra borulva. –miért nem képes megölelni az anyám sem és úgy, ahogy anya a lányát? –
Csendben hallgatott, végighallgatta Zoli bácsi a sok siralmam, majd a maga csendes, kedves hangján megszólalt,- rakj rendet magadban lányom, állíts fel értékrendet és akkor, akkor megtalálhatod azt az embert, akitől az ölelés a legdrágább kincs lesz, kinek az ölelése többet ér majd mindennél. -
Felnéztem, olyan megnyugtató volt a hangja. Kusza hajam mögül, könnyes szemmel is láttam szakállas arcát és az átható tekintetét.
Felálltam az asztaltól és kértem, elcsukló hangon,- kérem, öleljen át. – Felállt, nem szólt semmit, mosolygott és szélesre tárta karját. Lehunytam szemem, úgy éreztem most zuhanok és esésemben ő kap el. Hosszú percekig ölelt, közben ringatott, mint gyermekét az anya. Borzalmas volt és mégis, annyira de annyira jó! Furcsa érzések kavarogtak bennem. Egyrészt örültem, hogy valaki, csak úgy, önzetlenül, minden hátsó szándék nélkül megölel. Másrészt, hogy mit keresek én itt, egy majd ötvenéves férfi karjaiban….
De nem számított. Lényeg, hogy megnyugodtam, jobban lettem.
„Nem tudom, mikor távolodtam el annyira, hogy a szemébe tudtam nézni. Akkor már nem sírtam. Valami megváltozott...”
,,Köszönöm" - suttogtam, ő meg csak nézett rám kedvesen mosolyogva.
Mert nem számít, hogy ki az. Az sem, hogy néz ki, vagy hogy milyen a lelke. Csak, hogy mit akar.
És az én esetemben? Nem akart semmit. Csak, hogy jó legyen. Nekem.
Jobb is lett a napom további része!:) Köszönöm Zoli bácsi!
ja, tanulság: mindig kell valaki, valaki, akinek mindent elmondhatsz, kiöntheted neki a lelked és ő meghallgat.
Már megint éjszaka írtam, nem számít, szeretek éjszaka írni. Akkor annyira nagy nyugalom van
2012 szeptember 15
|
|
|
- január 03 2013 13:29:26
Kedves Csak-fater!
Nem számít, hogy kinek a "bőrébe bújva" írtad ezt a kedves, ám szomorkás történetet, én nagyon át tudom érezni.
Én is megtapasztaltam, hogy nem mindig a legközelebbi hozzátartozónktól kaphatjuk meg az önzetlen ölelést és szeretetet. Van valami önző néha a szülők gyermekhez való viszonyulásában is, és azt sajnos, nem mindig veszik észre. A gyermek nem lehet okosabb a szüleinél, még ha felnőtt lesz, akkor sem, a szülők szeretnének később is beleszólni felnőtt gyermekük életébe, és néha olyan dolgokat is elvárnak a gyermektől, amit ők nem adtak meg nekik.
Az örökös elvárások pedig sokszor a gyermek-szülő kapcsolat megromlásához, meglazulásához vezethetnek.
Mindig kell valaki, akinek mindent elmondhatunk, és ez így igaz!
És ez a valaki (vagy valakik) nem minden esetben a szülők.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
