|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_Ezzel a megtörtént eseménnyel kívánok mindnyájatoknak meghitt, boldog karácsonyt. :)
KARÁCSONYI CSODA /R. Kovács Aranka/
Oly régen történt…nem emlékszem milyen évszámot írtunk. De ennek a karácsonynak az emléke él bennem a legelevenebben.
Ínséges időket éltünk át. A TSZ., ahol a falu nagy része dolgozott, veszteséges zárszámadást produkált. A tagok nem kaptak egy fityinget sem az év végén. Természetesen apám is ott dolgozott. Anyám htb. /háztartásbeli/ volt, ahogyan akkor hivatalosan nevezték, ha valaki otthon nevelte a gyerekeit.
Manyi, a legidősebb testvérem már kirepült-elég körülményes módon, - így gyerekek, hárman vártuk a meglepetéseket a fa alá. Bandi, Erika és én. Milyen fa alá?- nyílalt belém a felismerés. Hiszen fára sincs pénzünk! Ez aztán igazi meglepetés volt mindnyájunknak. Lógattuk is az orrunkat becsületesen.
Nem is bántuk volna, ha sohasem jön el az a december 24-e. Azért megfürödtünk, mint mindig és magunkra öltöttük - nem kellett sokat válogatni köztük a sifonban – az ünnepi ruhánk.
A rokonokat,szomszédokat,barátokat ismerősöket fogadni illett, mert jöttek kántálni mint mindig, hiszen bevett szokás volt ez akkoriban. Szerettem is hallgatni, amikor felcsendült az ablak alatt a „Mennyből az angyal”. Erikával figyeltük az ismerős hangokat és igyekeztünk kitalálni, kik énekelnek nekünk teljes szívvel - mert akkor még így volt szokás.
Jól nevelt gyermekek voltunk, nem nyafogtunk, megértettük a helyzetet, még én is a „király legkisebb lánya”, aki az iskola küszöbét még át sem léptem. Örültünk, hogy az asztalra mindig jutott bőséges ennivaló, sosem kellett éheznünk. Igyekeztünk is asztalhoz ülni, ne menjen kárba a sok finomság.
…és akkor megtörtént a csoda…
Beléptünk a szobába és ott állt a világ legszabályosabb karácsonyfája.
Apám, az ezermester, egy bodzatörzsbe varázsolt fenyőágakat…nem hagyhatta, hogy az ő Aranya és testvérei karácsonyfa nélkül ünnepeljenek.
Ebben a fácskában benne volt az összes szeretete, a legcsodálatosabb ajándék ,amit csak adhatott számunkra.
2012.12.23. 18ó7p |
|
|
- január 03 2013 13:54:57
Kedves Rika (Aranka)!
Csodálatos érzés volt olvasni ezt megható történetedet arról a Karácsonyról!
Én is kicsi voltam még, nem is emlékszem annyira a néhány éves koromban megélt Karácsonyokra és a karácsonyfákra sem nagyon.
Az én apám is a tsz-ben volt fuvaros, anyám pedig háztartásbeli (ahogy a Te szüleid is), anyám csak akkor ment a tsz-be dolgozni, amikor nem volt otthon fontos elvégezni való munka. Még én is sokszor helyettesítettem később anyámat, amikor már 13-14 éves voltam.
Arra viszont jól emlékszem, amikor nagyanyáméknál voltam és kaptam egy-két szem szaloncukrot a karácsonyfájukról. Igen jól esett nekem is! Azokban az időkben nem igen láttunk sem csokoládét, sem különféle cukorka-féleséget sem. Még a kockacukor is "ritkaságszámba" ment abban az időben. Az is nagy dolog volt, ha olyat kaptam és ehettem!
Nagyon örülök, hogy édesapád annyira leleményes volt, én is hallottam olyanról, hogy fenyőfaágakat illesztettek egy fa törzsébe!
Csak az nem fér a fejembe, hogy ha már fenyőfa ágak voltak, akkor miért nem lehetett egy egész kicsi kis karácsonyfát is kapniuk az akkori szüleinknek, nagyszüleinknek???
Ma meg már azért, hogy ne kelljen kivágni élő fát, megelégszünk a feldiszített műfenyővel is!
Azért a régi, gyermekkori Karácsonyok biztosan meghittebben teltek el, ezt én is mondhatom!
Nagy szeretettel olvastalak, és köszönöm az élményt, amit írásoddal adtál!
Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 18. szombat,
Frigyes napja van.
Holnap Emília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
