Napkorong

A mai napom rosszul kezdődött, de mégis jónak mondhatom. Találkoztam az új sráccal, aki a sulinkba jött. Isteni pasi!
Na, de kezdem az elején.

Reggel korán kellett volna kelnem. Elaludtam egy kicsit. Épp egy szép álomból riadtam fel és azt sem tudtam hol vagyok, de mikor körülnéztem már tudtam, hogy visszacsöppentem sanyarú, szürke kis életembe, pedig szívesen maradtam volna még az álmok birodalmában. Ott minden olyan mesés volt és olyan boldog voltam.

Ugrás ki az ágyból. Kapkodás, fürdő, gyors öltözés. Boltba sem volt időm már bemenni reggeliért. Gondoltam, majd a suli büfében veszek valamit, egyik szünetben. Így is elkéstem az első óráról, azért bementem. Elnézést kérve, leültem a helyemre. A lányok máris suttogva, pisszegve szóltak,- láttad? Jött egy új srác, tök jól néz ki. - Megfordultam és nagyot dobbant a szívem. Adonisz! Irtó szuper! Aztán, hamar lehűtöttem magam. Ugyan, mit akarnék én, egy átlagos külsejű lány, mikor több szebb lány is ül itt. Biztos nem engem szemelne ki, ha még nem lenne barátnője.

Kicsengettek, szaladtam a büféhez, már nagyon éhes és szomjas voltam. Út közben, kotorásztam a táskámban kihullott pénzemért. Odaérek és mit látok… Zárva!! Technikai okok miatt, mai nap zárva! Bosszankodva, csúnya szavak kíséretében elteszem a kis pénzem. – éhen fogok halni,- mormogtam és megfordultam. Jaj! Mintha a villám csapott volna belém! Ott állt előttem az új srác. Köszönt,- látom zárva,- zavarban voltam,- igen sajnos és éhen fogok halni, meg szomjas is vagyok. Nem volt időm reggelit venni, – hebegtem. – Igen, láttam, hogy elkéstél. - Szerintem elpirulhattam. – Norbí vagyok, - nyújtotta a kezét, - Zsófi, - csak ennyit tudtam zavaromban kinyögni. Megkérdezte, most milyen óra jön, na persze, matek, hogy utálom.

Becsengettek. Ülök a helyemen. Nagyon hátra akartam fordulni, csak egy pillantást a srácra, Norbira. Nem mertem. Az óra száraz és unalmas volt. Csak megfordultam és láttam, nem ül ott Norbi! Kerestem a tekintetemmel, sehol sem láttam. Megkérdezni nem mertem senkit.
Na végre vége ennek az órának is. Megyünk ki a teremből és a srác ott áll. Lányok kérdezgették tőle, - hol voltál, merre jártál? – Ő csak annyit válaszolt, - dolgom volt. – Papírzacskó volt a kezében és két kisüveg üdítő. Odalépett hozzám, - tessék, hoztam neked is kaját és piát, én is éhes voltam, - Nagy zavaromban csak egy köszönöm csúszott ki a számon és szorongattam a zacsit és az üccsit. – Nem eszel? – kérdezte. – De, de eszem. – Hamburgert hozott! Kiment a suliból? Az tilos! Igen, kint volt a városban! Értem? Miattam?! Anyám! Ilyet még nem éreztem. Mintha egy égi angyal a varázspálcájával megérintette volna a szívem, a télből, tavaszt varázsolt. Ugrált a szívem!

Vannak rossz osztálytársaim, akik felborítják a rendszert, de nem nagyon izgatnak. Sokan mondják, hogy kibeszélnek a hátam mögött, meg pletykálnak rólam, de nem érdekel. Biztos most is ezt teszik. Ez csak pár ember. Az osztály többi része szerintem szeret és ez így tökéletes.
Nem lehet senki tökéletes. Zoli bácsi mindig ezt mondja nekem, ha le vagyok törve és igaza van. A tökéletest túlértékelik. Ha valaki valamiben tökéletes akar lenni, minden ideje rámegy. Láttam már erre példát és nem szép látvány. Ott vannak, pl. a népszerű diákok, minden idejüket annak szentelik, hogy ezt megtartsák, de mi áron, nem adhatják, önmagukat nem mondhatják ki a véleményüket, mert egy rossz szó és oda a népszerűsége, a barátai. De ezek sohase voltak igaz barátok. Igaz barát az, aki kiáll melletted akkor, amikor senki és segít a bajban, amikor mindenki elmegy egy cikis helyzet után. Én szerencsés embernek érzem magam mivel találtam ilyen barátot pedig manapság ez elég nehéz. Á, de most valahogy semmi nem érdekel, csak Norbi lebeg előttem.

Vége a sulis napnak. Elindulok haza, Szemerkél az eső, nem érdekel, most ez sem tud lehangolni. Hazaérve, anyám már otthon volt. Odaszaladtam és megpusziltam. – Na mi a bajod? Mit repkedsz itt?- Elmeséltem neki, hogy jött egy új srác és velem, velem beszélgetett. – Na és? Ettől kell lebegni? Ettől már a fellegekben kell járni? Öltözz át és gyere mosogatni. – Hát… ez azért leforrázott. de mit is vártam egy olyan anyától, aki, aki a saját egy szem lányát sem tudja csak úgy megölelni, szeretetből.

Na nem baj. Időben lefekszem, mert korábban akarok kelni. legyen elég időm kicsinosítani magam. jaj! Most jut eszembe! Zavaromba ki sem fizettem neki a hamburgert! Majd bemegyek a boltba és veszek neki valamit.:) Szép álmom lesz;)

2012október 15