Napkorong

Szomorúfűz
A havazó gömb (A szeretet ölelésében)

Telet fúj a hideg szél. Karácsonyt suttognak a fák, a bokrok. Apró kis fenyőjének illata, a Karácsony hangulata, a fények, fahéj és a sütemények illata belengik meghitt otthonát. Melengetik szívét.

Baby a kisváros csendes utcácskájában élt, párja elvesztése óta egyedül. Hetek óta készülődött az ünnepre. Süteményeket sütött, apró ajándékokat készített, varrógépén babákat, gyerekjátékokat varrt, majd kitömte őket. Kedves kis csomagokat készített, csomagolt. Tolókocsijában élte mindennapjait, rokkant nyugdíjasként. Jövedelme nem volt sok, de ügyesen, megfontoltan osztotta be. Mindenre jutott, amire csak szüksége volt és ahol tudott, segített másoknak is. Hetente két alkalommal eljárt a tőle harmadik utcában lévő szociális otthonba foglalkozásokat tartani. Sorstársai nagyon szerették. Főleg az ott élő gyerekek, de leginkább a kis Melinda zárta mélyen a szívébe. Mindezt szeretetből és persze, önmagának is jót téve tette, hiszen barátai, sorstársai körében sosem volt magányos.
A kislány iránt legelső találkozásukkor is már valami elmondhatatlan szeretetet érzett. Gyönyörű, nagy barna szemeivel figyelmesen hallgatta őt, ha mesélt, vagy foglalkozott vele. Most is külön kis ajándékcsomagot készített számára és már előre mosolygott azon, hogy fog örülni neki. Melindácskának minden álma egy világító, havazó gömb volt és ő szomorú volt amiatt, hogy kis kedvence ezen vágyát már nem tudta teljesíteni.

Hideg páracseppek, - vad szél csapott arcába, ahogy kifordult a védett utcából. Nagyon elrepült az idő. Igyekeznie kellett, hiszen hamarosan gyertyagyújtás és műsor lesz, s előtte még szeretné ajándékait átadni.
Csendes, ünnepélyes, már kihalt a város. Néha autó suhant el mellette, és köszönt rá egy-egy siető ember. Meghitt fények az ablakok mögött, csillogás az üzletekben, ahogy elhaladt az utcán.
Szeme megakadt a kis bolt kirakatában lévő színes kis gömbön. Az utolsó nap lévén nagyon olcsón kínálta a hamarosan záró üzlet. Kabátja zsebéből dermedt ujjakkal szedegette ki forintjait, hogy meglephesse a kislányt. Összeszámolta gyorsan a pénzt, de dermedt ujjai közül az utca kövére esett ki egy pénzdarab. 200 forint – pontosan ez a 200 forint kellett volna még ahhoz, hogy megvehesse a gömböt. Próbálta kocsijából lehajolva az elgurult érmét felvenni, de sehogy sem érte el. Könnyes szemmel, a hideg széltől vörösen, fájó szívvel nézte a számára elérhetetlen érmét, - mikor szinte angyali ajándékként állt meg mellette egy ismerős-ismeretlen férfi, aki ugyan csak nagy csomagokkal igyekezett valahova.
Szemével megérintette, megsimogatta az a fény, az a tiszta pillantás, mégis szomorúság, amely a férfiből sugárzott felé.
Látva Baby fájdalmas arcát és könnyes szemét, ahogy a földre nézett kutatóan, majd a kirakatra meredt, - kérdezés nélkül emelte fel a pénzt és ment be az üzletbe megvenni az ajándékot, majd visszatérve átadta a nőnek, aki akkor ismerte fel: ő Géza, az otthon lelke, akiről ugyan keveset tudott, de sokszor találkoztak már.
Csíp a hideg szél, de szívében melegség áramlik szét. Békésen szállingózni kezd a hó, ahogy együtt folytatják útjukat az otthon felé, - beszélgetésbe mélyedve.

Az ebédlőben talpig fényben, csillog, ragyog a karácsonyfa. Belengi a béke, a szeretet melegsége, a gyertyák fénye az örömittas szemeket. Csillagszórók pattogó tánca, gyertyafények ragyogása, boldog gyerekmosolyok, szeretetkönnyekben ragyogó, megfáradt szemek, a mennyből leszálló angyalok – JÉZUS, a MEGVÁLTÓ születése – a meghitt szeretet ölelésében.

Hozzászólások

gyongyszem555 - január 02 2013 17:11:44
Kedves Margitka!
Érdeklődve nagy figyelemmel olvastam prózádat, melyhez szívből gratulálok. Mint már tudod, írtam, hogy maximálisan át tudom érezni a mozgásukban korlátozott kerekes székhez kötött embertársaim lelkivilágát. Nagyon szépen szemléltetted a szeretet fontosságát (létfontosságát) életünkben.

Szeretettel gratulálok nagyon jó mondanivalójú prózádhoz.
Ölellek: Évi.

szomorufuz - január 02 2013 18:31:10
Évike drága!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat. Azt hiszem, elmondhatom - mindenkinek, de talán nekünk, sérült embereknek - a szeretet - még inkább az életünk fontos lételeme.
Nagyon hiányoztak szavaid - gondolataid. Szeretettel ölellek - Szfűz

gyongyszem555 - január 02 2013 18:42:41
Tudom drága Margitkám, tudom apukámról. Bizony ő is nagyon sokat sírt este a szobájában, amikor már nem láttuk, de "hallottuk" és a szívünk szakadt meg.

Puszillak és ölellek szeretettel: Évi