|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Egy férfi és az ő szentestéje.
Délután volt, körülbelül három óra. Odakint tombolt a tél, röpködtek a mínuszok, nem meglepő módon, hiszen december volt. Nem is akárhányadika, 24-e. Szenteste napja. Mindenki nagyban készülődött, szépültnek a fák, készült a karácsonyi vacsora, és mindehhez a rádióból elcsépeltebbnél elcsépeltebb karácsonyi dalok szóltak. Ám ez senkit nem érdekelt, hisz mindenkit fűtött a karácsonyi, meghitt hangulat. Kivéve egy embert. Egy férfit. Azt, aki most kelt föl.
Hosszú volt az éjszaka, gondolhatnánk, de neki az összes hosszú. Régóta így élt már. Ébredése után első dolga volt, hogy rájöjjön, vajon hol lehet. Nem kellett sokáig gondolkoznia, hisz pár pillanat múlva egy nő lépett be a szobába. Nem viselt túl sok ruhát, csak egy nyitott, cipzáras pulóvert és egy szexi tangát. Rövid párbeszéd után kiderült minden, ami az ébredés után még kérdéses volt a férfi számára. Hol van, ki a nő, hol találkoztak, mit csináltak. A szex nem volt kérdés, arra emlékezett. A szoba halvány narancssárgára volt festve, egymáshoz illő bútorok, szőnyeg és függöny díszítették. Minden világos volt. A polcokon könyvek és virágok, az éjjeliszekrényen lámpa, magazinok és az éppen olvasott könyv. Minden tiszta volt, sehol egy apró porszem, egy magányos folt. Ez a szoba kiegyensúlyozottságot sugallt a férfi számára, mégse hitte el. Hiszen aki vele tölti az éjszakát, az nem lehet kiegyensúlyozott. Teljesen legalábbis semmiképp. A férfi gyorsan felöltözött, elköszönt, és indult. Haza. Mert otthona még volt. Csak élete nem.
Hazaérve első dolga volt enni. Nagyon régen evett már, és habár a gyomra az előző este elfogyasztott alkoholmennyiség után nem akart ételt befogadni, ő azért csak evett. De szerencséjére bent is maradt. Miután befejezte, leült kicsiny lakása nappalijában a tévé elé, és nézte. Fel nem fogta, amit látott, csak nézte. Ilyenkor pihent az agya. Dolgoznia már régóta nem kellett, munkanélküli volt, segélyeken élt. Két vagy három órán keresztül csak bámult maga elé, majd, miután magához tért, elment fürdeni. Fürdés közben megint elbambult, de a zuhanyrózsából érkező, a meleget felváltó hideg víz gyorsan visszarántotta a valóságba, egyszersmind tudatva vele, hogy elfogyott a meleg víz. Így hát a férfinek nem maradt más választása, gyorsan befejezte a fürdést, és kimenekült az időközben jéghideggé váló vízfolyam alól. Ebben a pillanatban teljesen élt. Teljesen magánál volt, tudott mindenről, vagyis toppon volt. De amint kilépett a fürdőszobából, ez az érzés, az öntudat szertefoszlott. Gyorsan felöltözött, mert hát a lakásban sem volt túl meleg, és elkezdett készülődni. Indulni akart szokásos útjára, de egy kicsit szomorúan konstatálta, hogy még csak este nyolc óra. Ezért úgy döntött, maradék idejében henyélés helyett inkább betép. A cigi már kész volt, így gyorsan rá is gyújtott. Szép komótosan elszívta, majd elégedetten hátradőlt a kanapén, hiszen sikerrel járt. Másfél-két órán keresztül csak feküdt a kanapén, majd hirtelen felriadt, mert eszébe jutott, hogy már régen el kellett volna indulnia. Megrémült, amikor észrevette, hogy mennyi is az idő. – Hogy lesz így nekem időm fölszedni valakit? – Ez a gondolat futott végig az agyán, miközben sietve vette cipőjét, kabátját és sapkáját. Azért e gondolat, mert minden este ezt csinálja. Elmegy egy kocsmába, egy pubba vagy egy olcsóbb szórakozóhelyre, felszed valami szexi, egyedül vagy barátnőkkel bulizó csajt, együtt berúgnak, majd felmennek a csaj lakására és dugnak. Ilyen állapotban senki sem képes arra, hogy szeretkezzen. Lehetetlen. A férfi meg pláne nem tudna haza találni. De ha tudna, se akarna, mert nem éppen vonzó az ő lakása. Régóta csinálta már, nagy rutinja volt. Pontosan tudta, melyik csajnak mit kell mondania ahhoz, hogy bejusson a bugyijába. Akárcsak egy varázsló. Egy éjszakai varázsló.
De most, hogy ennyire késésben volt, azt gondolta, hogy mindez talán meg sem fog valósulni, mert nem lesz idő vagy a csajra vagy a berúgásra. Pedig mindkettő fontos. Mindeközben persze már régen elhagyta a lakását és úton volt aznap esti vadászhelyére. Jó csajok, alacsony árak, mi mást kívánhatna még egy ilyen megkeseredett lélek? Mert az volt. Régóta. Akkor tört össze, amikor kirúgták, és emellé még a felesége is elhagyta. Az imádott, csodaszép felesége. Azóta egyedül él abban a lepukkant másfélszobás lakásban, iszik és füvezik. De a külsejét nem hanyagolja el, nem ám. Minden nap tornázik, vannak súlyzói is, rendszeresen tisztálkodik, és tiszta ruhákban jár. Ennek köszönheti, hogy minden este olyan jó nőkkel fekszik le. De kapcsolata már régóta nincs. Nem tud már sajnos másképp viszonyulni egy nőhöz, csak a szexért kellenek neki. De nem lop tőlük. Soha nem tenne ilyet. Ennyi tartás még maradt benne.
Miközben úton volt abba a pubba, amit kiszemelt, elkezdett esni a hó. – Remek, – gondolta magában – már megint hidegben kell a csajhoz mennünk. Csak, mikor odaért, jött rá, hogy ma este nem fog se inni, se dugni. Mert a pub zárva volt. De miért is lett volna nyitva szentestén. – Bazd meg! Szenteste van. – hangzott a reakció. Szomorúság, csalódottság és düh egyszerre jelentkeztek, mérgében belebokszolt egyet a levegőben, majd továbbállt. Elindult kedvenc éjjel-nappalija felé, és remélte, hogy az nyitva van. És igaza is lett. A nála lévő pénzből vett magának piát, majd elindult a közeli park irányába. Útja során minden ablakból, melyek mellett elhaladt, csak úgy áradt az utcára a boldogság, a harmónia, a meghittség, és persze a halk, karácsonyi muzsika. – Hányinger! – gondolta magában a férfi, ám tudta, hogy mélyen, a lelke legmélyén ő is erre vágyik. De ki nem állhatta ezt a tudatot, így nyomban, már séta közben elkezdett inni.
Ahogy odaért a parkba, keresett egy padot, lesöpörte róla a már ráesett havat, és leült. És elkezdett gondolkodni. Gondolkodni és inni. Végiggondolta az egész életét. Hogy vajon a volt feleségével hol ronthatták el. Vagy ő hol rontotta el, mert azt azért tudta, hogy a válás miatt csakis ő a hibás. És vajon miért vált ilyen lelketlen, szexéhes ragadozóvá, aki csak és kizárólag a testükért hajtja a nőket? Régen romantikus volt. Nagyon. Virágok, csoki, bókok, mindent megtett egy nő kegyeiért. Hová tűnhetett ez az éne?
Mindeközben ivott. Egyre többet, egyre sűrűbben. És egyre inkább elveszett a gondolataiban. Az életében. Nem talált válaszokat egyik kérdésére sem, és ez csak még jobban dühítette. Aztán már csak arra lett figyelmes, erősen bódult állapotban, hogy elfogyott a pia. Nincs mit innia. Most mit tegyen. Megpróbált felállni, de azonnal visszaesett. Többször nem is próbálkozott, inkább elfeküdt a padon. A fáradt, kimerült, és átfagyott szervezete erre pedig alvással próbált reagálni. A férfi egy rövid ideig ugyan még próbált ébren maradni, fel is akart ülni, de már ez sem ment neki. Aztán végül mégiscsak megadta magát. Szemhéjai egyre közeledtek egymáshoz, utoljára még látta a volt feleségét, ahogy ott ül, a vele szemben lévő padon, és mosolyog, majd végleg elaludt.
Másnap holtan találtak rá. A teste teljesen kihűlt, halálra fagyott. Később a híradásokból kiderült, hogy azon a szentestén hihetetlenül hideg, mínusz 20 fok volt. Pedig ez az éjszakai varázsló csak csajozni akart, meg persze berúgni. |
|
|
- január 01 2013 18:33:23
Gratulálok! Szépen építkező történet. Ott marad az ember fejében, és gondolkodik, kérdéseket tesz föl... Az az "átkozott" munkahely!!! Tartozások, veszekedések...Igen! egymás torkának esünk, és áldozatokká lesznek a gyerekek is. Törlesztések, csekkek, rezsiköltség és még enni is kellene valamiből...
Én csak azt kérdezem: - Mikor zárják el a Szegénység vízcsapját odafenn?! - De a víz csak ömlik, ömlik....a gyerekek pedig fuldoklanak.
Köszönöm, hogy Olvashattalak. Legyen fedél a fejed fölött és legyen étel az asztalodon! Ezt kívánom Néked.
Üdv:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
