Napkorong

Álmosan ébredtem, Betipegtem a fürdőbe, alig voltam benn, már anyám sürgetett, hogy ő is be akarna jönni, igyekezzek már. Hogy miért kell neki is akkor a fürdő, mikor nekem… nem tudna várni 10 percet, á nem.

Suli bejáratánál Norbi várt,- téged vártalak, szia,- jaj, annyira dobogott a szívem, boldoglettem és csak annyit tudtam kinyögni,- valóban?- Igen, mert úgy tudom, jó tanuló vagy és szorgalmas,. El is pirulhattam szerintem, mert melegem lett,- Nem volt időm a házikra. Megcsinálnád most reggel nekem?- Szívesen persze. – beültem termünkben a padba, Norbi mellém ült, olyan jó volt az illata.:) Végig nézett, hol engem, hol amit körmölök. Gyorsan lemásoltam három házit a füzetébe. Megköszönte és megsimogatta az arcom,- rendes vagy, suli után meghívlak egy üccsire. – Majd elolvadtam a boldogságtól

Óra végén, direkt megvártam, míg Norbi kimegy, aztán mentem én. Gondoltam megvár, vagy várni fog rám. De nem így történt. Más lányokkal nevetgélt a folyosón… Következő szünetre, igyekeztem én előbb kérni, megálltam a teremmel szemben. Nem jött oda megint csak más lányok gyűrűjében tette a szépet. Persze a lányok is neki. Elszomorodtam. Miért? ?? Talán csak a házi miatt kedves velem? Hogy segítsek? Ettől a gondolattól még jobban elkeseredtem. Én beleszerettem! Talán az órák végén megvár, hisz meghívott.

Vártam a kapuban. Persze, hogy lányokkal jött ki. Meglátott és elindulta felém. Akkor talán rosszul gondoltam? Mégis elvisz, én kellek neki?:) - Ne haragudj Zsófi, ma mégsem tudlak meghívni. Más dolgom akadt, - Semmi baj,- válaszoltam, közben majdnem elsírtam magam. Főként, mikor láttam, pár lánnyal ment el.

Lassan ballagtam hazafelé. Szomorú voltam és közben egyre csak Norbi járt a fejemben, mikor megláttam, hogy Szandrával megy be, egy pubba. Hát akkor ez az a más dolog!

Hazaértem. Apám a fotelében újságot olvasott, anyám a konyhában tett-vett. Még nem is köszöntem, már jöttek a megjegyzések,- miért vagy olyan búvalbélelt? Nem te hordod a világfájdalmát! – Több nem is kellett! Elsírtam magam és rohantam volna a szobámba, de apám megállított. – gyere, meséld el, mi bánt… - Hát jó, gondoltam. Elkezdtem mesélni a történetet, de még igazán el sem kezdtem, mikor anyám közbevágott,- jaj ugyan már, egy fiú miatt, aki nem is mondta, hogy szeret, ilyen nem létezik, hogy szerethet valaki valakit, akivel szinte nem is beszél. – Apám közbeszólt,- hagyd, had mondja végig. – Közben a sírás ismét kerülgetett. Hogy lehet egy anya ilyen? Nem a lánya mellett kellene állnia és nem még bele is rúgni? Akartam folytatni a mondókám, de láttam, apámat is marhára érdekli, beletemetkezett az újságjába. Nem szóltam semmit. Szobámban az ágyra vetettem magam és sírtam. Vacsorázni sem volt kedvem.

Csak ennyire lehetek fontos a szüleimnek? Ennyit érek. Nagyon fájtak a történtek, nem csak a Norbi úgy, talán a szüleim érzéketlensége jobban. Átmennék Zoli bácsihoz, de már este van. Majd holnap, holnap úgy is szombat.

Érdekes, a saját szüleim, le se tojják, mi van bennem, egy idegen, meg teljesen meg tud érteni. Nem csak megért, de meg is nyugtat, tanácsokat is ad.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - január 03 2013 16:12:25
Kedves Csak-fater!

Ez a Zsófia az a Zsófia volt, aki balesetet szenvedett?

Nagyon szomorú a történet!

Szeretettel: Zsuzsa