|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Határidôk az élet megrontói.
Élve vagy halva?
Maróti László
Hétfőn reggel felébredés után első gondolatom volt, hogy délután van egy kis feladatom, amin szeretnék már túllenni. Ott most játszom először. Zongorázom, de maga a rendezvény sok ceremóniával jár: játék közben félbeszakítanak, kisebb beszédeket tartanak, tósztot mondanak és hasonlók. Egyébként ennek a hétnek majdnem minden napján van dolgom és ezeket a munkákat egy három héten belül 74 éves ember tényleg szeretne minél előbb maga mögött tudni. Igen, csakhogy azután megint jönnnek kisebb fellépések, én meg kezdek fáradni. Nem vagyok én már a régi. Emellett mindennapi életemben figyelni kell, hogy a lakbér, a villanyszámla, a garázs, stb... szintén időben be legyen fizetve. Nehéz felsorolni, miket nem szabad elfelejteni.
Az ember élete mindíg tele van határidőkkel.
Határidők az élet megrontói!
Az utóbbi években gyakrabban gondolok a halálra, mint tizenéves koromban. Nem akarok én öngyilkos lenni, csak elgondolkoztam, mennyivel egyszerűbb lehet a halottaknak. Mennyi mindentől megszabadulunk, ha majd átkerülünk a Másik Oldalra.
Ezen a reggelen is megfordult a fejemben, mennyivel egyszerűbb a nem-élőknek, akiknek nem kell naponta fontos tárgyalásokra, befizetésekre, hasonlókra gondolni. A temetőben, olyan szűkre határolt pici területen szorongani lent a sírban nem lehet valami kényelmes, ezért én inkább a vízsugaras szórással küldetem szét poraimat a kijelölt füves mezőre. Értem én, hogy nem leszek egyedül. Még meg sem száradtam, egy órával később máris spriccelnek rám valakit és ez így megy majd éveken át. Én akkor majd azzal nyugtatom magam, hogy a temetés fizetve van, még az ÁFÁ-val sem piszkálhat senki. Kéremszépen, én befejeztem, letudtam az életemet. Nyugodtan kiszuszogom magam, ráérősen elnyujtózom, ellazulok. Már nem várnak meglepetések, nincsenek többé határidők.
Mégis kérdés, ha majd nem élek már, tényleg nyugodtabb lesz akkor? Meg azután egyszercsak, nagysokára közeledik majd a Feltámadás. Persze. Császárokat, királyokat koronázunk, pártokra szavazunk, tanulunk, dolgozunk, veszünk és eladunk. Majd megszólalnak a fanfárok. Elérkezik a Feltámadás ideje. Azért az nem olyan egyszerű. Egyszeriben hányan leszünk majd bolygónk felszínén? Sokmilliárdnyi-billiónyi ember és senki senkit nem ismer. Azt sem tudjuk, hová lépjünk? Tülekedés, veszekedés, mérges összeütközések. Az első hónap után milliók halnak majd éhen! Persze érthető. Ki képes rá, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket ellássa? Na jó: tartanak egy ételt a melegen, de lesznek, kéremszépen, lesznek gondok. Idő az, amíg úgy igazából beindul az élet. Elcsattannak az első pofonok, kialakulnak a vallások, végre megint megértjük, hogy a Föld tényleg gömbölyű. Az ipari élet kialakulásával elgördülnek az akadályok a nagyobb háborúk elindításának útjából. A harcok után erősen megcsappan az adófizetők, vásárlók száma, viszont kialakul a férfi-női egyenjogúság, létrejönnek a szakszervezetek és felrobbantják az első atombombát.
Végül elmúlik ez az korszak is és akkor megint reménykedünk, megint jön a hosszú várakozás a következő Feltámadásig. Újabb viták indulnak arról, hogy bolygónk talán mégis lapos lehet és talán a mi földünk a világ közepe, a Nap pedig ott forrong magában valahol a messzi távolban. Később jönnek a kolerajárványok, a pestis, az angolkór, a spanyolnátha.... És, kérem, két Világháború után ott állunk megint kimerülten, alig másfél milliárd ember, amelyből csak a kínaiak vannak 470 millióan. Na, jó, ez nem baj, hiszen kell ez a felfrissülése az emberiségnek, de ezen a ponton el kellene gondolkoznunk. Itt valami nincs rendben. Majd megint közeledik a Feltámadás napja, amikor az időközben elhalálozottak mosolyogva felkapaszkodnak sírjukból. Meddig lehet, meddig érdemes ezt csinálni?
Éppen ezen merengtem, amikor a feleségem átvonult mögöttem a szobán s csak úgy elmenőben szólt oda hozzám:
- Mióta ülsz már ott? Jó lenne, fiam, ha kimennél újságért mielőtt széthordják. Legalább lássuk, mi történik a világban. Ja és holnap zongoráznod kell. Nehogy elfelejtsd!
Fel kellene már támadnunk...
2013. Göteborg
|
|
|
- január 09 2013 18:15:31
Kedves László!
Igen humorosan írtál a halálról, aztán az ismételt feltámadásokról. Igazad van, ahogy az ember "gyereke" évente egy évvel idősebb lesz, újra és újra elgondolkodik ezeken a dolgokon. Annál is inkább, mert a környezetünkben mindig megy el valaki, néha igen közeli ember. S talán, aki fiatalon megy el, arról úgy gondoljuk, hogy többször is újjászületik valaki másnak a személyében.
Én megmondom őszintén, most igen szomorú vagyok, már napok óta,még olvasni sincs kedvem és lelkierőm. A szomszédasszonyom immár a harmadik közvetlen hozzátartozóját veszítette el. Először (már régebben) és elég fiatalon a férjét, majd nem is olyan régen az idősebbik fiát, a napokban meg a fiatalabbik fiát. Mindhármat gyógyíthatatlan betegség miatt.
Ha csak arra gondolok, hogy nekem is ott a két lányom, nem tudom, hogyan tudnám elviselni, ha bármelyiket, vagy mindkettőt elveszíteném.
Nincs annál szörnyűbb, ha a gyermekeinket kell eltemetnünk nekünk, szülőknek!
Én már annak is örülök, hogy ennyit éltem. S mindannyian örülhetünk hogy éltünk és gyermekeket nevelhettünk föl. De a fiatalon elhunytak sajnos, ebből kimaradnak.
Örüljünk minden napnak, amire újra és újra felvirradhatunk!
Kívánom Neked, hogy még sokáig zongorázz és gyönyörködtesd kedves hallgatóságodat!
Kedves családodnak is minden jót kívánok szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 09 2013 20:39:57
[i][b]Kedves Zsuzsanna!
[/b][/i]
Az valami rettenetes, amit a szomszédról írsz. Ezt szokták "Istenverés"-nem nevezni, de nem hiszem, hogy ennyire gonosz asszony lett volna: emberileg szinte elviselhetetlen, amin ez az ember keresztülment...
Most tudtam meg, hogy két lányod van! Isten éltesse ôket nagyon sokáig!
Én, ha minden jól megy, kilenc napon belül betöltöm a 74-ediket, ami jóval több, mint amire korai tizenévesen gondoltam: 61 leszek 2000-ben. Nos, most 2013-at írunk. A benzin ára sokszorozódott, az élelem is sokkal drágább, a lakbér megtízszerezôdött (Svédországról beszélek). Kedves Zsuzsanna, köszönöm az olvasást. Ezzel az írásommal persze nem a világot próbáltam megrengetni, csak úgy elgondolkoztam. Nos, örüljünk minden napnak!!!! Férejdre mindíg szeretettel gondolok, mert sokat tesz, aki fákat ültet!!!
Öleléssel:
PiaNista László |
- január 11 2013 16:21:46
Itt voltam, olvastam hozzászólásodat, kedves László! Köszönöm!
Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
