Napkorong

Az én hősöm

Tristan sebesen vágtatott át a zöld legelőkön, és egyszer csak megrántotta a délceg paripája kantárját, és azt ordította:
- Elmegyek hozzád, és megmentelek nemes Griselda!- azzal vágtatott tovább a messzi Minastiris vára felé Westeros földjein.
Útközben rengeteg megpróbáltatás érte, és ő hősiesen állta a sarat, míg nem egy napon találkozott Merlinnel, a varázslóval.(…)
- Üdvözöllek varázsló, mondd el, hogy merre találom az aranyhajú Griseldát, és busásan megfizetlek.
- nem mondom el neked, hogy merre találod, mert az a vesztedet hozná.
- Már miért hozná a vesztemet te sarlatán? Hogy mersz ilyen állítani az én Griseldámról, akit Minastiris várában őriz a gonosz Sentinel.
- Nézd, Tristan, én kedvellek téged, és úgy érzem el kell mondanom neked egy dolgot, ami az egész létedet kérdőbe vonja, és megváltoztat mindent, amit eddig gondoltál a világról. Először is, azt szeretném kérdezni, hogy mi az első emléked?
- Az első emlékem az, hogy megszülettem Glasgow várában a vár örököseként, apám a Nyugati-hegyek védője volt, anyám a születésemkor meghalt.
- És erre mind emlékszel?
- Nem, de ezzel kezdődött a történetem. Ezt mondták nekem
- Na látod, arra gondolj, hogy mi volt az első saját gondolatod, mi volt az első olyan élményed, amit te tapasztaltál meg, és nem csak elmondtak neked, mint azt, hogy hol születtél.
- Ravasz vagy varázsló, tán nem csak Sentinel küldött téged, hogy hátráltasson engem.
- Hagyjál már Sentinellel, ő is olyan makacs volt mint te itt most, ő meg rögtön azt kérdezte tőlem, hogy nem e Tristan küldött engem, hogy amíg én őt lefoglalom, addig te kiszabadítsd Griseldát, szó sincs róla.
Tristan előhúzta a kék kardját, a Fullánkot, és Merlinnek szegezte:
- Az életedre esküszöl, hogy nem a gonoszt szolgálod?
- Igen, az életemre esküszöm- mondta Merlin, akin már látszik, hogy unja az egészet, de tudta, hogy nem árulhat el mindent rögtön, előbb szépen be kell adagolni.
- próbáljuk meg újra, Tristan, mi volt az a gondolatod, amire emlékszel, hogy utoljára gondoltad.
- Az, hogy ellovagolok Minastirisbe, és kiszabadítom Griseldát.
- Nagyszerű, ha így haladunk, jövőre ki is szabadíthatod.
- Ne gúnyolódj velem te sarlatán.
- Sarlatánnak ne nevezz, akkor inkább nevezz rezonőrnek, vagy epizódszereplőnek, csak ne ennek. Tudod Tristan, elmondom, te csak azóta létezel, amióta ki akarod szabadítani Griseldát.
- Én már a kezdetek kezdete óta ki akarom szabadítani a bíborhajú Griseldát, ő életem szerelme.
- Igen, igen, tudom, de most arra gondolok, hogy te úgy körülbelül fél órája lovagolsz a délceg paripádon, és tudom, hogy nehéz ezt feldolgozni, de te azóta vagy része ennek a világnak.
- Miféle világnak? Westerosnak?
- Igen, Westeros, ha jól emlékszek, igen, Westerosnak. Nem tűnt fel, hogy a te világod egy kissé zűrös?
- Zűrös? Hogy mered te a dicső hazámat zűrösnek, vagy mi a nyavalyának nevezni?
- Nem vetted észre, hogy kicsit össze vannak kutyulva a helyszínek, emberek, események? Westeros, Minastiris, Glasgow, Sentinel, Griselda, még én is a Merlin nevemmel nem tudom, hog hogy illek bele ebbe a megkutyult történetbe,ami olyan, mintha a Gyűrűk Ura meg a Trónok Harca összeollózása lenne, vegyítve a lovagi költészettel.
Merlin ekkor jött rá, hogy mindez Tristannak nem furcsa, és csak jobban összezavarodott volna, úgyhogy megpróbálta újra elmagyarázni neki, tekintettel a korára, és az eléggé hiányos háttérismereteire.
- Tristan, nem volt neked furcsa az, hogy mondjuk akármerre lovagoltál, mindenhol téged ünnepelnek, éltetnek, pedig nem tettél értük semmit. Nézd, például azt a kovácsot ott, állandóan téged néz, pedig biztos nem érez irántad semmilyen szexuális vágyat.
- Hogy ne éltetnének, hiszen én vagyok Glasgow hercege.
- És arra emlékszel, hogy akármikor találkoztál ezzel az emberrel?
- Nem.
- Gyere, kérdezzük meg őt is. Te, kovács, ki mellettem ez a fazon?
- Ő Tristan, Glasgow hercege, Westeros törvényes ura.
- Na látod-mondta Tristan Merlinnek-tőled is elvárnám ezt a tiszteletet.
- Gyere csak, a forgatókönyv szerint, most neked elégedetten kéne távoznod, itt hagyva engem és a talpnyaló kovácsodat, de megmutatom, hogy mi található a ki nem jelölt úton. Azzal megfogta Tristan kezét, és elkezdtek futni a kovácsműhely mögé.
Amit ekkor láttak, az még Merlint is megdöbbentette, mert még ő sem szegte meg a forgatókönyvet.
Mögöttük a nagy semmi volt látható. Se várak, se mezők, se boldog jobbágyok, olyan volt, mintha kiradírozták volna az egészet, mintha a fehér űrbe láttak volna bele, gyorsan vissza is néztek, még mielőtt Tristant nagyobb sokk éri.
- Te, hetedhét birodalom kuruzslója, mit tettél?
- Semmit, csak megmutattam, hogy ebben a világban minden egy forgatókönyv szerint zajlik. Te vagy a főhőse ennek a történetnek, és ha nem azt teszed, ami el volt tervezve, ez történik.
- Miféle históriának vagyok én a hőse?
- Tristan-mondta Merlin, és megfogta a vállát- minket egy 18 éves srác ír az ő Gandalfos füzetébe. Te meg én csak az ő képzeletében létezünk.
Tristan leült egy kőre, és csak nézett maga elé. Merlin mellé ült, és azt gondolta:- Szegény fiú, a saját létét vontam kétségbe, nem ez lehet élete legjobb napja. Ja, haha, hiszen ez az első napja, akárcsak nekem.
- És mondd Merlin, te ezt a históriát honnan vetted?
- Tudod Tristan, én vagyok a történetének az a jelleme, akit nem dolgozott ki eléggé, akit akkor írt le gyorsan, amikor szóltak a szülei, hogy menjen le vacsorázni, ezért én ebben a történetben szabad kezet kaptam, és mivel azt írta le a papírra rólam, hogy „mindentudó”, ezért én tudom azt is, hogy ő most körülbelül a 30. oldalon tart. Elég depressziós, nincsenek barátai, és ebben a történetben éli ki magát, te vagy az, aki ő szeretne lenni valójában. Ja, és Kevinnek hívják, de ebben a történetben annyira mindegy, nemde?
- Tehát Westeros valódi ura Kevin, és neki kell engedelmeskednem.
- Nos, ha a te nyelvedre szeretném ezt lefordítani, akkor igen, ő Westeros ura, ő parancsol neked.
- És mi lesz a sorsom.
- A te szomorú sorsod az, hogy kiszabadítsd Griseldát, miszlikre szabdald Sentinelt, akit eredendően gyűlölsz, és boldogan élj, amíg le nem írja Kevin az utolsó sort, aztán elteszi a füzetet, és mi nekünk azzal végünk.
- Végünk? Miért lenne végünk? Hiszen boldogak leszünk ketten Griseldával?
- Boldogak lesztek, és Kevin is megkapta azt a lelki-löketet ettől a könyvtől, amit várt. A szerelem örök, és boldog lesz az ő kis szobájában gubbasztva azzal a tudattal, hogy ő rá is vár egy várban egy lány. Majd lecseng ez a korszaka, nem fogják többé őt izgatni a lovagok, és udvarhölgyek, jobban fogják érdekelni a sci-fi hősök, és talán a következő könyvében nálad egy sokkal okosabb, erősebb, reálisabb hős fog küzdeni Leyla hercegnőért a Kripton bolygón.
Azt hittem Tristan elsírja magát- kuncogta magában Merlin, azért ezt nem kellett volna mondanom, kétségbe vonom a létét, aztán még az erényeit is. Ez lehet gonosz volt, pedig én nem fekete mágus vagyok, csak a végletekig cinikus.
- Ebből nekem elég-fakadt ki Tristan, én élni akarok, Griseldát akarom, uralkodni akarok.
- Igen, tudom Tristan, mindenki hatalmat akar, de hogyan? Mi csak bábúk vagyunk, úgy táncolunk ahogy Kevin akarja. Kivéve ha, úgy ahogy most, átalakítjuk a történet menetét, és meggyőzzük Kevint, hogy hagyja abba ezt a könyvet, és sose fogja félretenni, hanem mindig is gondolni fog ránk, és lassan, de örökké fog haladni a történettel. Lehet, hogy akár 30 éven át fog vele küszködni a lehetetlen, állhatatos szereplők miatt, és akkor viszonylag sokáig élhetünk a többi hőséhez képest.
- Meddig éltek az eddigi hősei?
- Tapsi, akit 12 évesen írt, nem húzta sokáig, három nap múlva a süllyesztőbe került.
- Nem, én ezt nem akarom, segíts Merlin!
- Nekem már van is egy ötletem, dörzsölte össze a kezeit Merlin. Kicsináljuk ezt a Kevint. Szerelmet akar, hát majd megkapja. Tristan, volt már részed nagy kiábrándulásokban?
- Nem, engem mindig is imádtak a hölgyek.
- Na majd most lesz, meglátjuk mit szól ehhez Kevin úr.
És a történet kezdett kicsúszni Kevin kezei közül. A hősei, akiket saját kedvtelésére alkotott, kezdtek ellene fordulni. egyre több kiradírozott teret kellett megtölteni, mivel saját életre keltek, és Merlin és Tristan kocsmáról kocsmára jártak kastélyok helyett. Tristant minden kocsmában megverték, Merlin minden nőt elorozott tőle, és minden átmulatott éjszaka végén azt kiáltotta:
- Nem fogod megtalálni a boldogságot Kevin, sose leszel boldog.
Addig folytatták, hogy Kevin napról napra rosszabbul lett, a történet kicsúszott teljesen az irányítása alól, a mindentudó Merlin a romlott nők bálványa lett, a szeretett Tristan meg borostás lett, ügyefogyott, aki minden bánatát az alkoholba fojtotta, annak reményében, hogy majd egyszer boldogan élhet Griseldával.
- Merlin- mondta Tristan, aki akkorra már eléggé a zsákban volt- mikor találkozhatok bíborhajú Griseldával?
- Itt az ideje, mondta Merlin, és elkergette a fehérnépeket maga körül, adjuk meg Kevinnek a kegyelemdöfést. Elmegyünk Griseldához, ahol te megmondod neki, hogy nincs igaz szerelem, és te nem szereted őt.
- Nem, ezt nem tehetem, Merlin, el fogom veszíteni.
- Nem fogod, hidd el, ettől leteszi majd a könyvet, és majd később, érett fejjel folytatja, addig te együtt lehetsz álmaid hölgyével.
- És ha nem folytatja a történetet?
- Hidd el, fogja majd, bízz bennem.
Tristan és Merlin végiglovagoltak Westeros földjén, és elérték Minastiris várát. (…)
- Végre, most kihagyta a szentimentális tájleírásokat.
- Merre van Griselda?
- Fent, gyere.
- Várj-ordította Tristan - itt van Sentinel - magára nézett, és szomorúan állapította meg, hogy már nem volt olyan félelmetesen jóképű, mint hajdanán, borostás volt, sörhasat növesztett, eléggé eltompult, és a kardját, a Fullánkot is rég fényezte már.
- Merlin, én nem tudom őt legyőzni!
- Nem is kell- mondta Sentinel - elég sok ideje várok rátok, és olvastam, hogy mit terveztek, úgyhogy itt a bejárat, nyitom, befelé, uzsgyi!
Mikor beléptek, akkor meglátták bíborhajú Griseldát, aki már étlen szomjan legalább eg fél éve ült az ablaknál.
- Oh, Trsitan, Je t’aime.
- Ja, igen, el is feledkeztünk róla, Griselda provanszál származású. Tristan, mondd meg neki, amit megbeszéltünk.
Tristan szomorúan a távolba nézett, majd ránézett Griseldára, és azt mondta:
- Griselda, je ne t’aime plus.
- Tristan, je suis triste.- mondta, azzal sírva beült a sarokba.
- És Kevin, soha nem leszel boldog, nem fogod megtalálni a boldogságot.
- És most várunk-mondta Merlin.
De Merlin számításai nem jöttek be, tudniillik, ő nem pszichológus, és nem foghatta fel, hogy mi megy végbe szegény 18 éves Kevin lelkében, amikor ezeket a sorokat leírta. Elvonult sírni, mint nagy szerelme Griselda, majd másnap öngyilkos lett.
De hőseink története híressé vált, Kevin szülei megtalálták a történetet az asztalon, és kiadták könyv formában, és milliók olvasták újra és újra Merlin és Tristan történetét, és Tristan legnagyobb boldogságára halhatatlan lett, és újra meg újra találkozhatott Griseldával, és ha nem is volt a kapcsolatuk olyan, mint a tündérmesékben, de Tristan végre boldog volt.
És boldogan élnek, amíg ezt a történetet olvassák.
Bozsányi Szabolcs