Napkorong

A baráti kör

Miért kérdezi mindenki tőlem, hogy ismerem e Don barátait? Az én barátaimat ez főként miért érdekli? A múltkor is beültem Pennyvel a kávézóba, és ő is feltette nekem ezt a kérdést:
- Te Sylva, ismered amúgy a pasidnak a baráti körét?
A múltkor voltam Donnál, igen, éppen az ágyán ültem, és beszélgettünk.
Szeretek Donéknál lenni, bent laknak a főváros szívében, gyakorlatilag a nagy nyüzsgő massza közepében, ahol az ember csak hömpölyög az árral. Kint is hallottam, hogy össze vissza dudálnak, rendőrsziréna, karambolok, sikítozó emberek, itt nem lehet unatkozni, itt mindennap meghal valaki az utcákon.
- Hozhatok neked valamit?- Kérdezte Don, aki most jött be a szobába.
- Nem kérek semmit- de már azon gondolkoztam, hogy hogy lehetne a beszélgetést valamilyen módon a barátai felé terelni.
- Mondjuk elhozhatnád az egyik barátodat- mondtam, reflexből.
- Hogy mit?
- Ja, semmi.
- Hogy az egyik barátomat?
- Igen, csak azt akartam mondani, hogy még egy barátodat sem ismerem, és jó lenne, ha végre bemutatnál egynek. Nem akarok olyan ciki duplarandikra menni, mint amilyen a múltkor volt Pennyvel, meg a bunkó és smucig pasijával, aki az étteremben fél órát üvöltözött a pincérrel, hogy ő nem fog 20 százalék borravalót fizetni, mert ők levonták automatikusan, nem, én csak szeretném tudni, hogy azok az emberek, akikről mesélsz, és akikkel töltöd az idődet, azok kik.
- Kikre gondolsz?
- Például mondod mindig Phillt, a teniszező komádat, vagy Johnyt, aki mindig annyit mászkál, Sebastiant, aki agyonhajkurássza a nőket, vagy James-t, aki állandóan csak otthon ül, és a TV-t nézi.
- Meg akarod őket ismerni?
- Igen, tudod, nem tudom elképzelni, hogy ti így hogy alkothattok egy baráti kört, nem tudom felfogni, hogy ti így együtt miről beszéltek, min röhögtök, a munkátokról beszélgettek, vagy a nőügyeitekről, amikben ugye Sebastian nagyon ott van. Érted, mire gondolok.
- Csak az egyikőjükkel akarsz találkozni, vagy minddel.
- Tudod mit, mindet meg akarom ismerni, minél hamarabb.
- Akkor gyere velem- megfogta a kezem, és elvezetett a kisszobába, ahol eltolt egy nagy szekrényt, ami mögött volt egy szekrény, azt kihúzta, és kivett belőle pár fotót, és mellé különböző tárgyakat.
- Ő itt Phill- mutatta és mellé egy órát mutatott fel. Ő itt Johnny, mutatott róla egy távoli képet, és mellé egy arany névjegykártyatartót. Sebastiant ki ne hagyjam- mutatott róla is egy fényképet, és mellé egy hajcsomót.
- Te ilyen jóban vagy a barátaiddal, hogy ezeket tőle kapod, meg Sebastian a hajából is adott neked?
- Igen. Imádom őket.
Majd amikor egy összeaszalódott ujjat húzott elő, azonnal elszörnyedetem- Ő itt James, mondta mosolyogva, és a képet is mellékelte, de én csak az ujjat néztem, miközben mókásan pöckölgetett vele.
- Don, te mi a Jó ég ez itt- üvöltöttem.
- Mondtam már, ő James.
- De ez James ujja?
- Igen, persze, ki másé lenne?
- Akárkié, de hogy került ez hozzád?
- Levágtam.
- Levágtad?
- Igen, levágtam, miután megöltem.
- Te megölted az egyik legjobb barátodat?
- Tudod, csak az után lett az egyik legjobb barátom.
- Mi? Miután megölted?
- Igen, én minden barátomat megöltem.
- Te beteg vagy- mondtam, és rohantam volna ki a szobából, de Don elkapta a karomat- várj már kicsim, hadd magyarázzam el.
- Ebből nem fogsz jól kijönni-mondtam neki- de lehet én sem, gondoltam magamban, és már kezdtem félteni az ujjaimat.
- Na- kezdett bele, megöltem őket, és valamilyen személyes tárgyat el is vettem tőlük, és talán ezért is nagyon megkedveltem őket, és ők lettek a legjobb barátaim. Sok időt töltök közöttük, és mindegyikőjüket jól ismerem.
- Miért ölted meg őket?
- Ezt majd később elmondom, nem is ez most a lényeg, a lényeg annyi, hogy ők a barátaim, és te kérted, hogy mutassalak be nekik.
Nem sok időm volt gondolkozni, mivel Don csak mondta és mondta, és a végére teljesen normálisnak tűnt azt, hogy neki olyan emberek a legjobb barátai, akiket ő maga ölt meg saját kezével, megfigyelte őket, kutatott utánuk, utána hidegvérrel megölte őket. Azt nem árulta el, hogy ez munka volt, vagy kedvtelés, nem lettem túl okosabb, meg később se árulta el, nem is értem, hogy lehet, hogy ő mindent tud rólam, én meg semmit róla. De minden esetre megnyugtató volt az, hogy legalább vannak szociális képességei, és vannak barátai. Meg ha szakítanánk, legalább tudnám, hogy van rajtam kívül másvalakije is, akinek el tudja mondani a problémáit, és így akármilyen abszurd is, de nyugodtabb vagyok.

- Na, mondd már Sylva, ismered Don barátait?
Igen, a kávéház, kissé elkalandoztak a gondolataim. Ránézek a kezemben lévő csészémre, már rég kihűlt a kávém, mint mindig, majd Pennyre, aki nagy szemekkel néz rám, és várja a választ:
- Igen, persze, már találkoztam velük, bemutatott mindegyiknek.
- Na- bökött erősen vállba- és a barátai jó pasik?
- Persze, Phill, aki haláli jól teniszezik?
- Igen? Mesélj még!
- Vagy Johnny, aki él-hal az üzletért. Vagy Sebastian, akinek már egy nő sem tudja elcsavarni a fejét. Na James, Jamesnak meg amikor megfogtam a kezét, olyan érdekes tapintású volt a bőre.
- És, nem tudod, hogy van e barátnőjük?
- Azt nem tudom, de nem érdemes náluk próbálkozni, sok nőt sirattak már meg. Meg neked amúgy is van pasid, Penny, ne kérdezz ilyeneket.
- Kérdezni szabad- mondta és beleszürcsölt a kávéjába, majd én is ledöntöttem maradék jéghideg Latte Machiatot, miközben arra gondoltam, hogy még jó, hogy Don nem olyan, mint Penny unalmas, smucig és arrogáns barátja, és Donnak most már ismerem a baráti körét is, még ha ilyen egy oldalú is ez az ismeretség.

Bozsányi Szabolcs 2013.01.10.