Napkorong

Az akarat akarása
I.

Mick egyszer arra ébredt, hogy megöregedett, megcsúnyult, borostásan és büdösen ült a foteljában kezében meleg sörrel miközben a TV kék fényében helyezkedett el vegetáló állapotában.
- Mit csináltam?- és akkor jött rá, hogy létezik.
Rájött arra is, hogy egy rossz cselekvés nem csak hirtelen következhet be, hanem vannak az aljasabb rosszcselekedetek, amelyek annyira nem is rosszak, társadalmilag elfogadottak, és csak évek múltán jön rá az ember, hogy rosszak. Ha valaki eltör egy edényt, felsöpri, és tudja, hogy rossz volt, de amikor 50 évesen eszmélt rá az egész elbaltázott életére, akkor már nem tudott olyan gyorsan javítani rajta.
Az összes gyerekkori álma és elképzelése egy érzésbe sűrűsödött, és egy löketnénk jelzett az agynak, hogy gond van. Az összes eddigi álma víziókként kezdett vibrálni a fejében, amitől olyan rosszul lett, hogy elrohant a lestrapált mellékhelységébe,és ott elhányta magát a saját tragédiáján. Majd belenézett a tükörbe, és megsimogatta a vén borostás állát:
- Mit mulasztottam el? Olyan, mintha csak elaludtam volna.
Igen, tényleg, mintha csak aludt volna, mintha kómában lett volna, csak aktívan érintkezett az emberekkel, akik közül mindenkit elijesztett maga körül. Mick aznap otthon maradt, és több mint húsz éve először összeszedte a gondolatait.
- Hol voltam eddig- kérdezte Mick tudata
- Mit halasztottam el- kérdezte a lelkiismerete
- Mindjárt meghalok- mondta Mick egója
- Ki piszkál ma egész nap- kérdezte a hormonháztartása.
Miután másnap felkelt, konkrét elhatározásai voltak. Eddig csak rákente a mogyoróvajat, most megzabolázta a kést, és mogyoróvajjal árasztotta el a kenyeret, amit ő csak szilárd sörnek hívott.
Ma minden új értelmet nyert.
Felvette a barna öltönyét, nyakkendőt kötött, amit csak akkor szokott, amikor temetésre megy.
és egyetlen egy dolog foglalkoztatta: A saját létének kérdése:
- Hogy történhetett ez meg? Hogy pazarolhattam el ennyi évet? Hogy telhetett ilyen eseménytelenül az életem? ha ez megtörténhetett, akkor még mire vagyok képes?
Kiment az udvarra, és megrohamozta az összes tudás, amit az évek alatt összekapart, és arra gondolt, hogyha már megtette a legnagyobb lépést, tudatra ébredt, akkor elég erős e ahhoz, hogy a világot a saját képére formálja. vajon tudok e tárgyakat lebegtetni. Már magától a gondolattól is megremegett, de ahogy ezt elképzelte, és elég erős akarata volt, a tárgyak a házban elkezdtek lebegni Mick felvilágosult elméjének a középpontja körül.
Mick beleborzongott a féktelen akarata teremtő erejének fitogtatásába, de semmilyen gátat nem látott. begyepesedett memóriájában egy természetfilm sem volt, ami megmondta volna, hogy ez nem lehetséges. Mick komolyan lebegtette a tárgyakat a szobában.
- Zseni vagyok- gondolta
Majd kiment az udvarra, és elképzelte az összes térbeli dimenziót. Arra gondolt, hogy mi van ha ezek nem úgy helyezkednek el, ahogy mindenki hiszi, hanem úgy forgatja őket, ahogy akarja. És mi lenne ha úgy forgatná, hogy ő tudjon repülni. és elrugaszkodott a Földtől, és komolyan felrepült. Semmilyen kétsége nem volt a maga teremtő erejével kapcsolatban.

II.
- Miért ne lehetne hatalmam a többi ember fölött is, ha már magam fölött uralkodok?
Mick kérdése jogos volt, ha már uralkodott az eddigi legnagyobb ellensége fölött, miért ne uralhatná a többi szolgalelkű fajtársát is. Mick először a saját környezetén gyakorolt. Mivel nem volt semmilyen hozzátartozója sem, először a postását, majd a sütiket hozó kislányokat kényszerítette szolgasorba, akik mind meghajoltak Mick elméje fölött, aki nem ismert gátakat. A kislányoknak csak álmaik voltak, a postás meg elégedett volt az életével, egyedül Mickben volt akkora vágy a hatalom iránt, hogy uralkodhasson. Miután már az egész várost hódoltatta, és újságcikkek meg interjúk jelentek meg róla, a híres Mega Mickről, elérkezettnek látta az időt arra, hogy ne csak a médián át befolyásolja az embereket, hanem tényleges hatalomra törjön.
Bevonult csapatai élén a fővárosba, ahol ő a levegőben röpült, és a katonák, akik sortüzet nyitottak rá, azokat mind a szavaival annyira letaglózta, hogy kétségbe vonták a saját létüket, és mind eltűntek.
Mick mindenkit eltűntetett, aki az ellensége volt. Elfoglalta a városházát, és mivel az ellenségei is elkezdték őt csodálni a szabad elméje miatt, ő uralta egyedül a világát, kezében tartotta az eseményeket.
- Miért ne tudnék én teremteni embereket, akik körülvesznek, unom már azokat, akik itt vannak.
Majd egy hatalmas lángban az összes ember egzisztenciálisan megsemmisült körülötte, és elkezdte:
- Szeretnék egy olyan barátot, aki mindig vitatkozni fog velem, hogy nem jók a dolgok, de nem tudom megsemmisíteni. Legyen Herkules.
- Szeretnék egy olyan barátot is, aki egész nap szórakoztat. legyen Vinny.
- Ja, meg ezek is unalmasak, szeretnék egy kutyafejű barátot is: Chuckot.
és ott állt körülötte a három új barátja, akiket ő szerzett meg, ő küzdött értük, és pont olyanok voltak, mint ahogy elképzelte őket Herkulessel mindig vitázott, de nem tudta eltűntetni az életéből, Vinny vicces volt, semmi több, Chuck, a kutyafejű barátja meg az új házi kedvence lett.

III.
Miután Mick a körülötte lévő világ ura volt, hála az elméjének, egyszer csak bekövetkezett a katasztrófa: A városának a falai elkezdtek romba dőlni, és az összes teremtménye eltűnt körülötte:
- Mi történik, mi van a világommal?
- Gyere Micky, megyünk haza - mondta egy magas női hang
- Nem, én ezt nem akarom- üvöltötte- nem akarok haza menni.
- Haza kell menni- mondta a női hang, tudod, a nagymama meghalt.
- Meghalt?. kérdezte Mick- de én nem öltem meg.
- Tudom kicsim- mondta a nő. te nem akartad.
És a nő megfogta Mick kezét, és kivezette a házból, ahol már emberölő volt az állott szag és a hőmérséklet. Mick fogta az anyukája kezét, és kimentek a házból.
- Chuckot a kutyust beadjuk majd egy menhelyre.
- De anya, ő az enyém - mondta Mick, és érezte, hogy már nem ő irányítja az eseményeket, elveszítette a kontrollt.
- Búcsúzz el a kis barátaidtól, megyünk haza, és becsukta az ajtót.
Mick sosem érezte azt, hogy az ő gyerekkora más lett volna, mint a többi gyereké. Ő csak egy kisfiú volt, aki egy kis ideig azt tehette amit akar, elszakadhatott a zűrös családi körülmények közül, és úgy érezte, hogy most már semmi nem lesz olyan mint régen. Már nem tud újra egyszerű ember lenni, mert ő már öntudatra ébredt.

Bozsányi Szabolcs 2013.01.12.