|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Gyermekeimnek
Szeretnék megosztani veletek valamit, mert úgy gondolom, a mai világban, mindenki a pénzt hajtja, s senki sem azon dolgozik, hogy azt a picinyke időt, amit fiatalon, egészségben itt tölt, azt tartalmasan élje le. Látok kapcsolatokat széthullani magam körül, házasságokat tönkremenni, pedig egy pici toleranciával, odafigyeléssel és őszinte beszélgetésekkel...akár a világot is megválthatnák ezek a párok. Tetszenek a távol-keleti és közép-keleti népek. Imádom a stílusukat. Azt, hogy tisztelik egymást, generációk élnek egy fedél alatt. A fiatalok segítik az öreget, nem otthonba adják be. Tisztelik az idősebbet, nem hülyézik le, hogy:,, Papa! Az ezer éve volt, maga ezt nem értheti"...hanem rájöttek, az a nyomorult kisöreg háromszor annyit élt le, mint ők. Talán tapasztalatból beszél. Hiszen a technika fejlődhet, de az emberi természet, az élethelyzetek szinte ugyan azok, bármilyen évet is írunk. Én így próbálok élni. Figyelni a családomra és megadni nekik minden figyelmet, szeretetet és maximális tiszteletet. Ezt fogom, próbáltam a gyerekeimbe is belenevelni. Vidám és őszinte ember vagyok. Akit megszeretek, a tűzbe megyek érte...,akit megutálok, jobb, ha a Marsra költözik! :-D Na jó, ez csak vicc:)
Ha eljön majd az a nap, mikor öregnek láttok, pedig még nem is vagyok az, legyetek hozzám türelmesek és próbáljatok megérteni.
Ha leeszem a ruhám, ha nem tudok rendesen felöltözni, legyetek türelmesek. Jusson eszetekbe, azok az idők, amikor én tanítottalak erre. Ha beszélek hozzátok és ezerszer elismétlem ugyan azt a dolgot, ne szakítsatok félbe, hallgassatok végig. Amikor kicsik voltatok, ezerszer kellett elolvasnom ugyan azt a mesét, míg el nem aludtatok.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyenítsetek meg, sem ne feddjetek meg érte. Jusson eszetekbe, az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni benneteket a mosdásra.
Látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban. Adjatok elég időt és ne nézzetek rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak titeket sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra, vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson, és ha mégsem sikerül megtennem, ne legyetek idegesek. Ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veletek legyek és figyeljetek rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltessetek, jól tudom, mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni,, nyújtsátok ki kezeteket, ugyan úgy, ahogy azt én tettem, amikor ti tanultatok járni.
És amikor egy napon azt mondom nektek, hogy nem akarok tovább élni, hogy megakarok halni, ne legyetek dühösek. Egyszer ezt is megfogjátok érteni.
Próbáljátok megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.
Egy nap, majd megértitek, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam nektek és hogy az utat szerettem volna előkészíteni nektek.
Ne érezzetek se szomorúságot, se dühöt, vagy tehetetlenséget, ha a közeletekben vagyok. Mellettem kell lennetek. Próbáljatok megérteni és segítsetek nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettetek. Segítsetek járnom, segítsetek befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd benneteket, egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek, szeretlek titeket gyermekeim. |
|
|
- február 07 2013 09:33:17
Kedves Zoli!
Nagyon megható Gyermekeidhez szóló írásod, és biztosan minden olvasó számára nagyon hasznos, amiket benne megfogalmaztál. Hasonló gondolatokat már olvastam ezelőtt is, ilyen, vagy ehhez hasonló megfogalmazásban. De ezek a hasznos tanítások olyanok, hogy nem lehet őket elégszer leírni és elégszer a magunkévá tenni!
Bár az is igaz, hogy amit mi a szüleinktől kaptunk, azt ugyanúgy továbbadjuk a mi megszületett, vagy megszületendő gyermekeinknek. Sajnos, sokan vannak köztünk olyanok, akiknek gyermekként az életútját nem úgy egyengették, ahogy azt kellene, de jó példákból tanulva mégis sokan többet tudunk továbbadni gyermekeinknek, mint amit kaptunk szüleinktől gyermekkorunkban.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- február 08 2013 13:53:21
Kedves Zoli!
Igazán időszerű és aktuális számomra ezen gondolatok, melyeket itt olvastam, hiszen nagynéném, akinek nincs gyermeke épp ily állapotban van , és ezeket az általad megfogalmazottakat éljük mindennapjaink során.
Türelem, tolerancia, tapintat !
És legfontosabb a szeretet! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
