Napkorong

A jelszó

Bedrogozva ébredek egy sötét pincehelységben. Érzem ahogy a szinapszisok lassan beindulnak, és csigalassúsággal megindul a fejemben a gondolkozás. Lassan darabonként szedem össze a részeg gondolataimat. Nem csodálkozok, 10 éve mióta a Szövetség tagja vagyok, tartottam ettől a pillanattól. Vajon megkínoznak? Vallatni fognak? Megölnek? De mi is az a Szövetség?
Ekkor hirtelen becsapódik mögöttem az ajtó, és fordulnék hátra, de egy székhez vagyok bilincselve. Hallom, hogy a csizma kopog a vizes, nyirkos padlón, majd egy nő megragadja a hajamat, felrántja a fejemet, és azt ordítja a fülembe:
- Mi a jelszó Mr. Hawks? Megvannak az eszközeim a magafajta férgek ellen, sok ilyennel volt már dolgom, meg fogom dolgozni magát, ha nem fog csicseregni-mondta, és felhúzott egy bőrkesztyűt.
A nő arcát még nem láttam,mivel egy bőr katonai sapka fedi, talán tábornok, de valahonnan ismerős a mozgása, és a hangja, de sajnos nem vagyok abban az állapotban, hogy ezt józanul megítéljem.
A nő megkerül engem, és a háttérben elkezd matatni, majd visszatér elém, miközben az öklét fogdossa, felhúzott egy kesztyűt. Elkapja a torkomat, és megint az arcomba ordítja:
- Velem ne szórakozzon Hawks, árulja el a jelszót, vagy kinyírom, mint egy kis patkányt.
Egy nagyot nyeltem, ez a nő nem szórakozik, de nem tudok semmilyen jelszóról, de ha tudnám is, akkor sem árulnám el neki, meg akarom menteni a Szövetséget.
- Nem tudom a jelszót!
- Hazudsz, sziszegte a képembe, majd egyet bemosott nekem.
Szerencsére kesztyűvel, és a járomcsontomat találta el, így nem tört ki egy fogam se. Ez az ütés legalább egy kicsit észhez térített. Elkezdtem különböző kódok után keresgélni, de nem jutott eszembe olyan szó, amit ritkán használnék, és olyan különleges lenne, hogy kellene ennek a tábornoknak. Lehet ha megadom,a háttérben beüti egy gépbe, és aktivál egy pusztító mechanizmust, és vége a Szövetségnek. De mi van ha nem? Ha tudnám a jelszót, elárulnám, mert úgy se tudom, hogy milyen következménye lehet. Ez a gondolat már lehet a megtörtség jele. ÁLLJ! Egy ütés, és megtörnek, elárulod a jelszót, ekkora a tartásod? Ennél te jobb vagy! Gondolkozz a jelszón, és tarts ki, hátha érkezik segítség.
- Nos, Mr. Hawks, látom még nem akar csicseregni, nos, megvannak az eszközeim- majd még egyet behúzott nekem, és felrepedt a bőröm, éreztem, ahogy lassan vér kezdi ellepni az arcomat.
- Nem tudom a jelszót, és maga lenne az utolsó, akinek elárulnám- azzal egy véreset köptem a padlóra.
- Ha így állunk, akkor komolyabb eszközökhöz kell folyamodnom, azzal elvonult a háttérbe.
Gondolkozz. A nevedet tudod, Hawks, és ha minden igaz hírszerző kém vagy, aki fogságba esett, csak úgy szabadulhatsz ki, ha pillanatnyi előnyt szerzel. Majd a kínzás közben megtörtnek kell látszódnod, és amint a tábornok közelebb jön, olyan erősen felrántod a kezed, hogy hátha a kis korhadt faszék széttörik, és a bilincsbe vert kezeiddel leütöd. Ez jó. Ezt fogom tenni.
- A jelszót, féreg- ordította, és egy ostorral csapott a meztelen hátamra.
Ez így nem lesz jó- gondoltam. A hátam mögött van, látja minden mozdulatomat, és nem is tudom, hogy mennyire van közel. Még párszor rácsapott a hátamra, pokolian fájt, de nem szisszentem fel. És mi van, ha most meghalok? Mi lesz a Szövetséggel? Kinek fogok hiányozni? Van egyáltalán családom? Őszintén szólva ezt sem tudtam. Szerintem nincs, meghaltak, és az után léphettem be a Szövetségbe. Igen! Miután anyám és apám meghalt, beléptem a Szövetségbe. Ezt tudom. Nem volt jó a szüleimmel a viszonyom, ez is biztos. De a Szövetség biztonságot nyújtott nekem. De ez milyen szövetség lehet? Hány tagja van? Egy társamra sem emlékszek, lehet elárultak. Ha lenne társam, ő most nem hagyná, hogy így bántsanak engem.
- Áruld el a jelszót- sziszegte a fülembe, miközben a nyakamat áthurkolta az ostorral.
Őszintén szólva, ezt élveztem is, ahogy így a fülembe suttogott a tábornok. Különös vágy fogott el, ami elég betegnek tűnt. itt ülök egy üres szobában, ahol megtetszett nekem a vallatóm, ahogy lassan átkarolta a fejemet, majd utána újra elkezdett ostorozni engem.
Lehet beteg vagyok. Igen, valószínűleg nem vagyok normális, ez az oka annak, hogy ide kerültem, lehet pszichopata vagyok, és a társam köpött.
A tábornok most ideállt elém, és rám ült, majd mosta kedvesebbik felét vette elő egy pillanatig, és megkérdezte:
- Na, Hawks, áruld el, mi a jelszó, és nem bántalak, becsszó.
Most, hogy itt ült, egészen megtetszett, nem is éreztem eddig ezt, de egy velőig ható vonzalmat éreztem a tábornok iránt, akinek a forró szája megint a fülembe suttogott. Erről mit írhat a Szövetség?
Majd belenéztem a szemébe, de nem mondtam semmit. Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ez volt a tábornoknak végig a célja, megtörni, aztán a bájaival kiszedi belőlem a jelszót, majd lehet egy golyóval lelő, mint egy kutyát. Én tetszek e neki? Hogy juthat ez eszembe?
Majd megkaptam a választ.
Én már régóta ismerem a tábornokot, ő a Szövetség vezetője.
persze, beugrott, ő alapította a Szövetséget, és amikor csatlakoztam, még nem tudtam, hogy ez lesz, hogy ez lesz a vége. De a Szövetségben hatalmas volt a belső feszültség, nem működtek úgy a dolgok, ahogy kellett volna, így kerültem most ide.
- Nem árulom el neked, tábornok, nem árulom el a Szövetséget.
majd a tábornok felállt, és elkezdett sírni.
Teljesen megdöbbentem, mert erre nem számítottam, üssön, ostorozzon megint a latex ostorával, de miért sír? Neki ez ennyire a szívügye lenne, a karriere forog kockán?
- Még most sem sikerült, azt hittem eddigre tudni fogod, mondta és zokogott, miközben odajött hozzám. – Azt hittem, megint behúz, de finoman megcirógatta az arcomat. Azt hittem, ez használni fog, de nem. Tévedtünk.
- Tévedtünk?
- Igen, azt hittem ez használni fog, de ezt már nem lehet helyrehozni.
- A Szövetséget?
- Igen- mondta a tábornok- a Szövetségen már úgy látszik semmi sem segít.
Majd odaült az ölembe, és hozzám bújt. lehet, hogy ő is vonzódik hozzám? Vagy ez is csak egy trükk lenne, hogy eláruljam a jelszót, de úgy gondoltam, az a legjobb, ha még faggatom, hátha okosabb leszek.
- És mondja, mikor kezdődtek a Szövetségben a feszültségek?
- Először én voltam a hibás, én hagytam el először, otthagyva téged egyedül, de megbántam, és visszatértem.
- És miért hagytad el a Szövetséget?-kérdeztem
- Jones volt az oka, de nagyon megbántam, és visszatértem, de akkor már semmi sem volt a régi. és azt hittem, majd mindent helyre tudunk hozni, de az egész Szövetség átment kémkedésbe, és hírszerzésbe, lassan nem is a Szövetség volt a lényeg, hanem a másik kiiktatása.
- És mi tartotta akkor össze 10 évig a Szövetséget?
- Főleg a testi kapcsolat- mondta a tábornok, és letette a Latex ostorát az asztalra.
- Csak szerettünk volna egy kis változatosságot vinni az egészbe- mondta elkeseredve a tábornok.
- Kis változatosságot?
- Igen, te javasoltad, majd beszedted a pirulákat. Jó ötletnek tűnt, egy utolsó próbálkozásnak egy kis boldogsághoz.
Majd magam mögé néztem, és láttam, hogy a rózsaszín bilincs ami rajtam volt, fityeg, és lazán levettem. Lassan, de biztosan összeállt a kép, az egész megromlott kapcsolatomról, a kiüresedett nemi életemről, és arról, hogy az életem mennyire sekélyessé és érzésmentessé vált, és nevetségesnek találtam magunkat itt a sötét pinceszobában, ostorral, bilinccsel, véresen, megkínozva, de legalább már pontosan tudtam, hogy mit érzek a tábornok iránt:
- A jelszó… mondtam halkan, miközben felálltam, és odamentem a tábornokhoz, aki rám nézett.
- A jelszó- kezdtem bele újra- az, hogy: Szeretlek.
- Én is szeretlek téged- mondta, majd sok ideje először a karomba borult, és szenvedélyesebben csókoltam meg, mint eddig az én tábornokomat.

Bozsányi Szabolcs 2012. 02. 07.