|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
A "Ki Mit Tud"-on indulásom igaz története
Vetélkedő
Jó pár éve történt, amikor kerületünkben meghirdették a „Szenior Ki Mit Tud” rendezvényt. Magasra tört a nyugdíjas klubok lelkesedése, akit lehetett, mozgósítottak. Minden erőt bedobva, készültek a nagy eseményre. Engem nem érdekelt a téma, veszíteni nem szeretek, ért már engem elég csalódás az életemben. Írom a kezdetleges verseimet és boldog vagyok, ha meghallgatja valaki.
Jártamban-keltemben, az egyik klubvezető megkérdezte, hogy készülődök-e én is? Heves tiltakozásba kezdtem! Ugyan már! Hol vagyok én még a szenioroktól, a „hetven” körüli éveimmel?
El is felejtettem, hisz már az utolsó elődöntő válogatásnál tartottak, - csakhogy a gondolatot nem tudtam kiűzni a fejemből.
Latolgattam nagy titokban, magamban, mivel is tudnék indulni? Hát a tánccal, mert azt tudom a legjobban. Naponta látom a több szekrényben lévő, gyönyörű fellépő ruháimat, várják, hogy felvegyem őket. Na, de nincs zenekísérőm, akivel össze lennék próbálva, már pedig e nélkül, nem lehet. Eltántorított az is, hogy én, aki hivatásos táncos voltam, húgommal együtt bejártuk Nyugat-Európa számos országának színpadait sikeres számainkkal, - jó, hogy már hetven körül vagyok, de teljesíteni még tudok, hisz most is fellépek állandóan, - nem lenne becsületes dolog beállni, az amatőrök közé. Akkor maradhatna a saját verseim előadása. Ott viszont amatőr vagyok, hisz, csak pár éve írogatok.
Kiválasztottam két verset és magabiztosságot színlelve, megjelentem az utolsó előválogatáson. Vittem ugyan még egy akkor befejezett nagy művemet, Egek felé címmel, amely a Tízparancsolat, általam
versbe írt formáját tartalmazta. „Sosem lehet tudni” gondolattal.
Forró hangulat, nagy nyüzsgés, szebbnél szebb kosztümökben próbáltak, énekeltek, táncoltak, zenészek hangoltak, én meg csak utcai ruhában jelentkeztem. A nézőtér zsúfolásig megtelve, rokonokkal ismerősökkel. Bediktáltam a humoros versem címét, - ilyet kértek – és vártam a soromra.
Elkezdődött a bemutatkozás, elcsendesült a cirkuszi hangulat, nagy izgalommal várt mindenki a szereplésre.
Bemondják a nevem, én következem, indulok, s a belső hang jelzett, hogy ne a verset, hanem a Tízparancsolatot olvassam! A mikrofonhoz érve, alulról a több oldalas írás volt már legfelül!
E perctől kezdve átváltoztam, bátran, nagy hanggal, mint egy prédikátor, belekezdtem a felolvasásba.
Hangom betöltötte a teret, megmerevedett az idő, csodálkozás és döbbenet ült az arcokon, még a gondolatok is leblokkoltak!
„Szeresd Istenedet teljes szívedből,
Szeresd lelkedből és teljes elmédből
Szeresd felebarátodat, mint magadat,
És ne tegyél neki, semmiféle rosszat.
Nem kell bálványozni senkit és semmit,
Mert a bűnök, önmagukat megbüntetik,
Amint homályosul, a mi Istenhitünk,
Erkölcsünk eltűnik, vak lesz tekintetünk!”
Folytattam egészen a Paráználkodásig, amikor hirtelen kialudt a fény és újra meggyújtották. A zsűri elnöke így jelzett. Itt befejeztem! A templomi csendben annyit mondtam a mikrofonba, hogy „valóban, ez nem ide való”! Megköszöntem, hogy eddig is meghallgattak és elindultam a csendben kifelé. Középúton kitört a vastaps, amit még kinn is hallottam. Hazamentem, elvégre, leszerepeltem.
A Ki Mit Tud előadása előtt felhívott a rendezőnő, hogy menjek el az előadásra, hátha valaki nem lesz ott és akkor esetleg bekerülhetek a fellépők közé, de csak egy verssel.
Nekem már úgyis mindegy, elmentem.
Mint kívülálló, ácsorogtam a szereplők háta mögött, amikor meglátott a zsűri elnöke és odajött hozzám. mondva: „ha már itt van, akkor egy humoros verssel felléphetek”. Megköszöntem!
A színházterem nézői már tapssal sürgették az előadás megkezdését. Itt már nincs megállás, minden megy a maga útján.
A hosszú előadás végét már mindenki várta, főleg az eredményhirdetésért. Ücsörgök, de minek? Hallom a nevemet: verses kategória, III. helyezett!
Jól hallottam? Ezt nem vártam, pedig szép tapssal jutalmaztak a versemért is.
Kaptam egy szép nagy Emléklapot és egy borítékban 3 ezer forintot. Csodálkozó öröm töltött el.
Hogy pénzjutalmat is kapjak, ilyen soha nem volt az életben, pedig már 10 éve folyamatosan dolgozok önként, ingyen-munkámmal. Ez a legszebb emlékem!
Utána újságokban is megjelent a nevem.
Budapest, 2013. február 6. |
|
|
- február 10 2013 14:14:17
Kedves Viola!
Nagyon örülök sikerednek! Igaz, hogy nem mindig a pénzjutalom számít a legnagyobb sikernek, de ez sem mellékes a mai nehéz világban!
Még azt is elárulom, hogy a 7. köteted megjelenésével kapcsolatos hírt (cikket) is megosztottam a facebookon, akit érdekel, az biztosan el fogja olvasni!
Az önkéntes munka néha sokkal dicséretesebb, mint a pénzért végzett!!! Legalábbis én úgy gondolom, hiszen ha önként és ingyen adunk valamit másoknak, az a mi szívünket is melegséggel és megelégedéssel tölti el!
Köszönöm szépen,hogy erről is olvashattam!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 17 2013 09:28:51
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a látogatásod és egyáltalán, a barátságod.
Kívánok Neked jó egészséget és kitartó türelmet, az élet nehézségei elviseléséhez.
Szeretettel gondolok Rád: Viola  |
- március 03 2013 23:44:20
Kedves Viola!
Most már értem, hogy a Moulin Rouge-ról szóló írásomra miért írtad,sokáig ott volt a munkahelyem. Nyilván ott is táncoltál.
Novelládat olvasva úgy tűnik, aki tehetségesebb valamiben az átlagnál, egy más területen is gyorsan sikert arat!
Szeretettel gratulálok!
Marci |
- március 07 2013 06:25:25
Kedves Marci!
Köszönöm a látogatásod és hozzászólásod. Megoldottad a rejtélyt, pontosan így volt, de rengeteg ilyen munkahelyem is volt belföldön és külföldön is.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
