|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Vannak átlagos emberek, akiket normálisnak tartunk, és vannak kivételek
Van, aki hidegen szereti
I.
Volt egy bajszos úr, aki teljesen átlagos embernek volt mondható, egy apró dolgot kivéve. Teljesen normálisnak mondhattuk volna, ha eltekintünk pár szerelmi affértól, amiket nem nevezhetünk kisiklásnak, hajlamnak, betegségnek, mivel attól, hogy ő nem ahhoz vonzódik, ami társadalmilag elfogadott lenne, az nem probléma, lehet megvetik ezért, kitaszítják, becsukják valahová, de attól ő nem fog megváltozni.
Történt egyszer, hogy a bajszos úr újra szerelmes lett. Elkapta az az ismerős érzés, valami volt a levegőben ismét, talán éppen tavasz volt. Egész nap csak egy valamire tudott gondolni, és alig várta, hogy találkozzon az illetővel. Tehát illető volt, és nem élettelen tárgy, vagy állat, tehát a bajszos úr eddig teljesen normális az átlagolvasó számára.
Aznap vett egy csokor rózsát, amiknek kitépkedte útközben a szirmát, és gyorsan sietett végig a kivilágított főúton.
A lámpafénynél látszódott, hogy nagy barna kalapot és ballonkabátot viselt, amiből kissé kidudorodott a nem túl nagynak mondható hasa, de látszott rajta, hogy nem büszke rá, és próbálta ügyes trükkökkel takargatni. A ballonkabát jó ötlet volt, főleg, ha nem kötötte át. Most, hogy szerelmes volt, még inkább próbált jól kinézni, szépnek mutatkozni.
Tehát sietett végig a sötét úton, és alig várta a légyottot a szerelmével. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, és az utcán kapkodta el a szempárokat, és véletlenül fellökött egy idős hölgyet:
- Bocsásson meg, nem akartam!
- Semmi baj, fusson, látom sietős a dolga. - Azzal a bajszos futott is tovább.
Ez szoros volt-gondolta- ma minden nekem dolgozik, pont nyitva volt a virágbolt, az öregasszony se állt le panaszkodni- ez az én napom lesz.
A bajszos ember végül elérte az utca végét, és egy nagy vaskapuhoz ért. Helyben volt, itt volt a randez-vous.
Lassan kinyitotta a vaskaput, ami nagyot nyikorgott, miközben a másik kezében fogta a csokrot. Jobbra balra nézett, majd felfedezett egy fekte szövetkabátos alakot.
- Jó estét kívánok, mondta és a bajszoshoz közeledett.
- Jó estét- mondta a bajszos bizonytalanul- nem erre számított.
- Újra látlak-mondta a szövetkabátos férfi, és nagyot szívott a cigarettájából.
- Igen, újra látlak-mondta a ballonkabátos, és zsebre dugta a kezét.
- Ez a második, nemde bár?
- Igen, a második-mondta szégyenkezve a bajszos.
- Hm- mondta a másik, és nagyot szívott a cigarettájából- nem örülnél, ha a többi ember megtudná ezt.
- Tudod, hogy mi lenne akkor- mondta a bajszos, de nem akart sebezhetőnek mutatkozni, hogy bevallja, hogy odalenne mindene, a munkahelye, a hírneve, és a kevésbé toleráns barátai.
- Igen- és nagyot szívott a cigarettájából- és ezért vagyok itt.
- Gondoltam-mondta ballonkabátos- mennyit kérsz?
- Mennyit kérek, várja csak, hadd gondolkozzam egy kicsit- mondta, és lepöccintette a hamut- Egy tízest.
- Tízest? A múltkor csak nyolcat kértél.
- Az a múltkor volt. Na, van elég lóvéd, vagy nincs üzlet.
- Van-mondta a bajszos- és már adta is a gyűrött pénzt.
- Gyere utánam- mondta a fekete kabátos férfi, azzal célba vették az elhagyatott temetőt.
A temető teljesen kihalt volt, egy két lelket leszámítva senki nem bolyongott most itt, teljesen ideális hely volt. A sírok között bolyongott a két férfi, míg elérték a hullaházat, ahová bevezette a bajszost a másik.
Bent a nagy vasasztalon egy test volt csak, letakarva. A bajszos nagyot nyelt, és elmosolyodott. Csak erre várt egész nap.
- Két óra múlva jövök, addig tudod a szabályokat, semmi harapás, vagy csonkítás, mert még nem találták meg a hozzátartozóit, és ha valami kár lesz vele, amiért felelősségre vonnak, azt megkeserülöd te is.
- Tudom- tudom, na magunkra tudnál már hagyni, kérlek?
Azzal bevágta az ajtót, és elment.
- Betegek- mondta magában, miközben számolgatta a pénzt.
A bajuszos úr lassan közelebb lépett az asztalhoz, ahol megcsapta az éter illata, és egy nagyot szagolt a levegőbe. Majd egy gyors rántással lerántotta a leplet, ami alatt egy fekete hajú lány feküdt.
A lány szívrohamban halt meg, egész fiatalon, és a testén semmilyen seb vagy forradás nem volt, aminek a bajszos úr különösen örült. A bőre is még egészes selymes volt, nem úgy mint az égési sérülteknek, vagy a Vizi hulláknak. Lassan végigsimította a bőrét, és egészen beleborzongott. A haja hosszú volt, és fekete, azt imádta simogatni, majd közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta a homlokát.
A bajuszos ember fülig szerelmes volt.
A lányt most látogatta meg másodjára, és a kitépett szirmú rózsákat lefektette mellé. A legutóbb csak egy pillantást vethetett rá, de szerelem volt első látásra. Annyira tetszett neki a sima, fehér arca, a hosszúkás vonásai, meg a selymes bőre. Most közelebb merészkedett hozzá, lassan elkezdett neki udvarolni. Finom volt, nem szerette volna elijeszteni, vagy megbántani, azt nem élte volna túl, ha a lány elrebben tőle, mint egy pillangó. Finom volt, egy igazi úriember.
- Szia, most látlak másodjára, idefeküdhetek melléd?- azzal felfeküdt mellé az asztalra. Először megborzongott, annyira örült, hogy végre a lány hideg testéhez bújhat. Átölelte a teste, a fehér takarót nem húzta le róla, csak annyira, hogy az arcát láthassa.
- Nem túl gyors ez- gondolta magában- még alig tudok róla valamit, a nevét sem tudom, vagy hogy hová valósi. Majd megtudom, de nem sietem el a dolgot.
És aznap este két órán át csak a lány arcát nézte, és csak mondta és mondta. A végén érzékeny búcsút vett tőle, mert megérkezett a szövetkabátos tulajdonos, és el kellett mennie.
- Elnézést- mondta a bajszos- lehet egy kérdésem.
- Persze- mondta, és már gyújtott is rá a következő szálra.
- Mi a lány neve?
- Helena.
- Köszönöm szépen-azzal már ment is volna
- Jön holnap is?- kérdezte a szövetkabátos
- Még átgondolom, nem szeretnék tolakodó lenni- azzal lelépett
Hazafelé menet mérges volt magára.
- Csak én beszéltem, remélem ezzel nem ijesztem el, talán túl közvetlen voltam. Egy ilyen fiatal lányhoz talán nem is illek, a pocakom is nagy, nem lehetek valami kívánatos látvány. Azzal hazament, és egész este nem tudott aludni.
-
II.
Három napig nem kereste Helenát, akármilyen nehéz is volt, de nem ment el meglátogatni, türelmes volt, ijesztett már el lányt, őt most nem akarta elveszíteni.
Három nap után fekete tulipánt vett a virágosnál, ami nagy ritkaság volt, és alig várta, hogy odaadja a szerelmének. Este a szövetkabátosnak már távolról intett, és tudta, hogy megint hasznot fog húzni a szerelméből.
- 15 lesz- mondta- és nagyot szívott a cigarettájából- de két és fél órát maradhatsz.
A bajszos úr nem akart alkudozni, meg Helena mit szólna ahhoz, ha ő itt alkudozna, elég fösvénynek találná őt. A bajszos úr megigazított a haját, ellenőrizte a leheletét, azzal benyitott a hullaházba.
A levegő még éteresebb volt, de most nem bírta ki, azonnal lerántotta a leplet, és elkezdte csókolgatni a lányt.
- Alig bírtam ki nélküled szerelmem, annyira hiányoztál- és csókolgatta a lányt.
- Mit tettem- mondta, ezt nem szabad, hisz még alig ismerem, és máris csókolgatom. Elrontottam az első alkalmat. Éjfélre terveztem az első csókunkat, semmi sem úgy megy ahogy terveztem.
Azzal sétálgatott a szobában, és a fejét fogta. Finomabb leszek, és megpróbálom újra. Lassan odament hozzá, és finoman megsimította az arcát.
- Ezt neked hoztam, remélem tetszik- mondta, és letette mellé a fekete tulipánt, és megcsókolta az ajkait. Helena ajkai jéghidegek voltak, és amikor a bajszos úr megcsókolta, kicsordult a könnye, annyira boldog volt, hogy végre megcsókolhatja. Hibáztatta magát, hogy össze vissza halad a lánnyal, de hát van e olyan kapcsolat, ahol minden a helyes sorrendben történik, már ha van helyes sorrend.
Egy gyors mozdulattal felfeküdt Helenára, és újra megcsókolta. Most már érezte a teste hőmérsékletét is, és a teste összes vonalát a sajátján. Lassan csókolgatta, nem tudott betelni vele. Végre szerelmes volt, és ez nem kihűlt szerelem volt, ez lángolt, erősebben mint akármi valaha. Örült neki, hogy Helenának nem csak a külseje volt megnyerő, hanem a belső értékei is, és hogy ő nem sekélyes ember, aki csak a külső alapján ítél.
Már rég épített ki ilyen belsőséges viszonyt akárkivel, és amikor a szövetkabátos ember benyitott, akkor ő is elcsodálkozott, hogy ennek a bajszos embernek mennyit is jelent ez a fiatal lány.
- Vajon mi az, ami ennyire megfogta őt- törte a fejét, miközben az öngyújtóját kattogtatta, és kikísérte a bajszos embert, aki egész hazafelé úton reszketett az izgalomtól.
III.
Minden nap meglátogatta Helenát, minden szabadidejét vele töltötte, nem szerette volna elhanyagolni, majd egy héten át nem találkozott vele, mert a munkája miatt el kellett utaznia. Amikor hazaért, még délelőtt volt, és voltak páran a temetőben, de azonnal sietett hozzá, hogy meglátogassa a választottját. Futott az épület felé, benyitott, de nagy meglepetésére nem volt ott az asztalon.
Először ledöbbent, majd minden borogatva elkezdte keresni
- Helena, Helena! Hol vagy? –ordította, miközben borogatta az asztalokat és eszközöket.
A nagy zajra a szövetkabátos fickó lépett be, és azt mondta:
- Uram, valamit el kell mondanom, amíg nem volt itt, egy kutatócsoport használta Helenát egy kísérlethez, mert ő volt a tökéletes alany, aki fiatal, és szívinkfartusban hunyt el.
- Miért, miért vette el tőlem- azzal megragadta a gallérját.
- Várjon- várjon, hadd fejezzem be- mondta, aztán krákogott, miután letette őt a bajszos. – A kísérlet az volt, hogy vissza lehet e egy embert hozni a halálból.
- Visszahozni a halálból?
- Igen, én csak nevettem rajta, ezért is engedtem, hogy elvigyék a maga Helenáját, kísérleteznek rajta, kudarccal, aztán visszahozzák, de nem ez történt.
- Hanem, mi történt Helenával.
- Majd elmondja ő maga- és ekkor Helena a saját lábain belépett a szobába.
A bajszos úr majdnem olyan sajnálatos halált halt, mint Helena régen, de meg tudta őrizni a lélekjelenlétét.
- És én nem is zavarok tovább- mondta a szövetkabátos, és rájuk csukta az ajtót.
Helena közelebb lépett a bajszos emberhez, és megsimította az arcát, majd megcsókolta úgy, mint annakidején ő őt.
- Szeretlek téged- rebegte Helena - mindenki lemondott rólam, amikor te még szerettél engem.
A bajszos embernek le kellett ülnie, ez neki sok volt. Helena kicsit büdös volt, azért jó pár bomlási folyamat már végbement benne, csoda, hogy most újra szuperál. Azon gondolkozott, hogy hogy tud gondolkozni, miközben az agya nem kapott oxigént jó pár napig. De legfőképpen az aggasztotta, hogy Helena él.
- Mi a baj szívem- mondta- talán valamit rosszul mondtam.
- Igen, hogy mondtál valamit- mondta a bajszos.
- Gyere ide, hadd öleljelek meg.
- Most hagyj békén, nekem ehhez idő kell, hogy feldolgozzam- mondta a bajszos, azzal lassan kihátrált a szobából magára hagyva Helenát.
Futott kifelé, amikor megállította a szövetkabátos:
- Hát nem nagyszerű a tudomány barátom? –mondta és nevetve oldalba böket.
- Nem vagyok a barátod- mondta
- Mia baj, annyira szeretted azt a lányt, most itt van.
- Te nem láttad, amit én? Helena él! Vége, feléledt. El kell engednem.
- Te bolond vagy, vedd el, házasodjatok össze, legyenek gyerekeitek, mint egy normális párnak.
- Mi egy tökéletes pár voltunk, de te elengedted őt arra a kísérletre, és most mindennek vége- mondta a bajszos ember zihálva- Vége! El kell engednem!
- Ne légy bolond- mondta a szövetkabátos, és elnyomta a cigarettáját- most szépen visszamegyünk ahhoz a lányhoz, és hazaviszed, rendben. Szegény, úgy meg van szeppenve, alig tért vissza ebbe a világba, és te meg így fogadod.
- Rendben- mondta bajszos, és beadta a derekát.
IV.
A bajszos úr nem volt boldog. Együtt éltek Helenával, de még gyászolta őt, nem tudott továbblépni azon, hogy Helena él. Még emlékezett az első randez-vous-jukra, az esti légyottokra, őt teljesen irritálta, hogy most itt van mellette, beszél hozzá. Nem volt boldog, vissza akarta kapni a szerelmét.
- Drágám, holnap el kell mennem a hivatalba, most, hogy újra élek, meg kell csináltatni az összes papíromat, érvényesíteni őket. Majd eljössz velem?
- Még meglátom-morogta a bajszos úr.
Egész nap a munkában azon gondolkozott, hogy hogy kaphatná vissza a szerelmét, és ki is találta. Este miután bebújt mellé az ágyba, és együtt töltötték az estét.
Nem tette ez sem boldoggá, ahogy a gyönyörű lány mellette a világ legboldogabb férfivá is tehetné, nem, a bajszos úr nem egy átlagos ember volt, nem egy megszokott figura volt. Ő nem ehhez vonzódott. Ő már kiskorában is a döglött állatokkal játszott, neki mindig is képzeletbeli barátai voltak, és volt egy szerelme, akit elvesztett, de ő ragaszkodott hozzá.
Azon gondolkozott, hogy kinek mennyi joga van ahhoz, hogy egy embernek életet adjon. Ehhez senkinek nincs joga, ezt büntetni kéne, hogy elvették az ő szerelmét. Teljesen elkeseredett, ahogy erre gondolt, és azt az idegen nőt nézte maga mellett az ágyban, akire nemrég még epekedve nézett.
Vissza fogja szerezni az ő szerelmét.
Erőt vett magán, és bátorságot ahhoz, hogy ő is cselekedhet a saját önző érzelmeinek érdekében, mint mindenki ezen a halott bolygón.
- Mit csinálsz édes- mondta Helena- és a bajszos úr átfonta az ujjait a torkán. Helena próbálta lefejteni őket róla, miközben végig epekedve a férfi szemébe nézett, majd miután elfogyott a levegője, finoman elengedte őt, és elernyedt az ágyon.
A férfi egy órán ált ült fölötte, végiggondolta a tettét, majd a lány fölé hajolt, és megcsókolta a jéghideg ajkát, és a fülébe azt súgta:
- Végre újra az enyém vagy szerelmem- és fel se tudta fogni, hogy ő az egyetlen a világon, aki elvesztette a szerelmét már egyszer, de önerejéből vissza tudta őt hozni.
És a bajszos úr egész életét boldogságban töltötte el a szerelme mellett, míg teljesen el nem bomlott a Földi porhüvelye.
Bozsányi Szabolcs 2013. 02. 12. |
|
|
- február 13 2013 11:59:53
Bizarr mese, remélem valóság alapja nincs. |
- február 14 2013 14:47:41
Kedves Szabolcs!
Én végigolvastam ezt a valóban bizarrnak nevezhető történetet, amit Te nagyon szépen megfogalmazva írtál le. Nem hittem volna, hogy létezik olyan ember, aki csak élettelen emberi testet tud szeretni élő helyett! De, gondolom, mindez csak a képzeleted szülötte, és nincs valóságalapja.
Olyanról már hallottam, hogy féltékenységből valaki megöli a szerelmét vagy házastársát, hogy ha az övé már nem lehet, akkor ne legyen másé sem.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
